Kisalföld logö

2017. 11. 25. szombat - Katalin 4°C | 14°C Még több cikk.

Történelmi mozaikok a szanyi kastélyról

Sokat látott épület a szanyi püspöki kastély, ahol a háborús nyarakon több alkalommal pihent Apor Vilmos. A boldog püspök 1944-ben, a német megszállás idején itt nyújtott menedéket – több tucat bujdosóval együtt – Szekfű Gyula tudós történész zsidó származású feleségének is.
Szanyi rezidencia.
A tizennyolcadik század végén, Szany szívében épült az a kastély, amely a mindenkori győri püspök pihenőhelyéül szolgált. A díszes erkélyt tartó oszlopok alá 1941-től 1944-ig nyaranta gyakran gurult be az Apor Vilmost szállító személyautó, hogy a később mártírként életét áldozó katolikus főpap a hűs falak között, a tiszafás-tujás parkban sétálgatva pihenje ki a lélekpróbáló háborús hétköznapokat. A püspököt megérkezésekor a falubeliek nevében a híres-neves Bokréta táncosai és dalosai fogadták, köszöntötték.

– Év közben az egyházi uradalom ügyeivel többek között a jószágkormányzó, az intéző és a segédtiszt foglalkozott. Amikor a püspök úr Szanyban tartózkodott, hintóval maga is végigjárta a birtokot, s mikor tehette, komótosan sétálgatott a kastélyparkban, de olykor-olykor végigment a szanyi főutcán is, ahol mindig megállt azokkal az öregekkel beszélgetni, akik a házak előtti padon üldögéltek, dödörögtek – emlékezett Apor Vimos hajdani látogatásaira Németh Józsefné, aki fiatal lányként személyesen is látta a püspököt.

Meghalványult gyermekkori emlékeit idézte fel érdeklődésünkre Németh Gyula kanonok, az Egyházmegyei Hivatal szanyi születésű irodaigazgatója. Elmondta, hogy benne egy negyvenes évekbeli bérmálás képei maradtak meg Apor püspökkel kapcsolatban, illetve az, hogy gyakran látta méltóságteljes alakját, amint komótosan lépkedve a kastély parkjában megjelent.

Szanyi Jánosné férje a püspöki uradalom parádés kocsisa volt. Az idős asszony elmesélte, hogy „a Győrből érkezett egyházi méltóság hintóval minden alkalommal elment a birtokhoz tartozó majorokba is".
– Bejárták ilyenkor a Nyárast, de elkocsikáztak az Irtáshoz, Pálmajorba és a Rábán túli Liliomba is. Meglátogatta az aratókat, és elment a masinázókhoz is. Az istállóba sem röstellt bemenni, hogy megszemlélje az állományt. Ahogy hallottam, Apor Vilmos jobban tartotta a kapcsolatot a falu népével, mint az elődje. Nem csak az uramtól tudtam, hogy éppen aznap merre jártak, hanem mivel én a főintézőéknél szolgáltam, többször találkoztam vele a kastély udvarán magam is.

„ Nagyon finom és népszerű ember volt a püspök úr. Civilben sohasem láttam, mindig reverendában jelent meg. Ahogy tudom: naponta többször elvonult a kastély emeletén lévő kis kápolnába misézni, imádkozni, de mutatott be misét a templomunkban is."

– Itt-tartózkodása alatt néha meglátogatták a püspök urat a környékbeli uraságok, sőt, ahogy emlékszem, negyvennégy körül elég sok idegen lakott a kastélyudvar belső, illetéktelen szem elől védettebb épületszárnyában. (Köztük volt hónapokig a neves történelemtudós, Szekfű Gyula és zsidó származású felesége is. – A szerk.) A püspök úr negyvennégy őszén az erdélyi rokonainak is a szanyi kastélyban adott menedéket. Emlékszem, volt köztük egy magas, barna fiatalasszony, kicsi gyerekkel. Nekem úgy tűnt, hogy „kilógott" a társaságból, szoktam is neki segíteni – mesélte el Szanyi Jánosné.

A magas, barna fiatalasszony nem volt más, mint az Erdélyből családjával Magyarországra menekült rokon, Apor Péterné. Etelka néni ma 85 éves és Budapesten él.

– Másfél éves kisfiammal és a szüleimmel jöttünk át. Vilmos bácsi azt javasolta édesapámnak, hogy a nyári püspöki rezidencián, Szanyban húzzuk meg magunkat. Rajtunk kívül még tizenöt-húsz más erdélyi és máshonnan érkezett menekült is kapott abban az időben kosztot és szállást. Gyakran visszatérő emlék: egy alkalommal az ebédlőasztalnál ültünk, az inasok éppen a levest szolgálták fel, amikor a nyitott ablakon át megláttuk, hogy a kastély előtt megáll egy lovas szekér, tele zsidó menekültekkel. Azonnal abbamaradt az ebéd, kimentünk a szerencsétlen úton lévőkhöz és az inasok segítségével jóllakattuk őket, akik hálálkodva indultak tovább – idézte fel a hatvan évvel ezelőtt történteket Etelka néni. – Karácsonykor Vilmos bácsi üzent, hogy azok a nők, akik félnek a kastélyban maradni, költözzenek a Püspökvárba.

Féltettem a fiamat, így én is azokkal tartottam, akik Győrbe mentek. Mikor megérkeztünk, beköszöntem a püspöki szalonba. Vilmos bácsi nővérével üldögélt, aki megjegyezte: „Etelka, neked itt nincs helyed, az nem lehet, hogy a püspök rokonai kivételezettek legyenek!" Erre Apor Vilmos szelíden válaszolt: „Etelkát azért majd mi ellátjuk." Így ott maradhattam, segítettem a konyhán, és Vilmos bácsi jóvoltából minden bántódás nélkül – előbb Szanyban, később a győri Püspökvárban – átvészeltük a kisfiammal az orosz inváziót.

Ma könyvtár és múzeum

Az egyemeletes kastély 1783-ban barokk stílusban épült. Ablakai kőkeretesek, emeletén sima könyöklő- és szemöldökpárkányok láthatók. Az udvari homlokzat dísze a parkra néző jón oszlopos erkély. Eredetileg az emeleten volt a nagyterem és hat szoba (egy kisebb helyiség kápolnaként szolgált), a földszinten pedig öt szoba és a mellékhelyiségek helyezkedtek el. Az 1800-as évek végén klasszicista stílusban alakították át. Ma a községi könyvtár és a gazdag helytörténeti gyűjtemény található az épületben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A környék nem változott

„ Amíg halódik a fürdő, a város sem fejlődhet” – summázzák itteni tapasztalataikat… Tovább olvasom