Kisalföld logö

2018. 10. 21. vasárnap - Orsolya 8°C | 15°C Még több cikk.

Testvérek maradtak, bár a világban szerteszét szóródtak

Kapuvár - A kapuvári szülői házból a szélrózsa minden irányába szóródott a pápoci származású, de Kapuvárhoz kötődő Lakos család. Az öt testvér évente találkozik szülővárosában, ahol felelevenítik a múltat és a szülők emlékét. Az apa, Lakos Béla ötven évig tanított Kapuváron.
– Bár nagyszüleim történetéből nem sok részletet ismerek, annyit azonban tudok, hogy apám édesapja Pápocról származik – kezdte a család történetét Lakos Imre, a legfiatalabb fiúgyermek. Az 1858-ban, Pápocon született apai nagyapa 1891-ben vette el második feleségét, még a Dél-Rábaközben.

A Lakos család kapuvári története inkább az apa, Lakos Béla születésekor kezdődött, aki 1900-ban már Gartán látta meg a napvilágot.

– Édesapámék hatan voltak testvérek (köztük egy csornai premontrei pap is volt), a szüleim is a nagy család hívei voltak, édesanyám öt gyermeknek adott életet – mondta Imre. A jelenlegi, Arany János (egykori Szent Imre) utcai szülői ház a harmincas években épült, az öt gyermek itt töltötte fiatalabb éveit. – Édesapám harminchat évesen, 1936-ban nősült, édesanyám akkor tizenkét évvel fiatalabb volt. Szinte egész életében a gyermekeivel és a háztartással foglalkozott – mesélt édesanyjáról Lakos Imre. Az esküvő után szinte évente született egy-egy Lakos csemete, 1937-ben Béla, ’38-ban István, ’39-ben Mária, ’40-ben pedig Imre. A legfiatalabb, Erzsébet kicsit „megkésve", 1945-ben látta meg a napvilágot. Lakos Imre hozzátette: szülei nem „számolták" a gyermekeket, „amit a jó Isten megadott, az úgy is maradt". Az első négy gyermek soproni taníttatása nagy terhet rótt a tanítói fizetésből élő családra, így nemcsak Lakos Béla, az apa igyekezett minden lehetőséget megragadni a kiegészítő munkákra, hanem néhány évig édesanyjuk is dolgozni ment (1957-ig) a helyi járásbíróságra.

Idős Lakos Béla miután Győrben elvégezte a tanítóképzőt, az 1919-es iratok szerint akkor már a kapuvári katolikus (később 1-es számú) általános iskolában tanított, egészen az 1948-as államosításig. – Édesapám katolikus lévén mindig is templomba járó ember volt, ezt azután is tartotta, amikor az iskolát államosították – mondta Lakos Imre. Az államosítás után – gyengítendő az intézmény katolikus tanári karát – Lakos Bélát és két kollégáját más iskolába helyezték. Lakos Imre szerint édesapja legfeljebb két évet tölthetett a mai Pátzay-iskolában, mert az 1950–51-es tanév újra a katolikus iskola falai között érte, akkor ötödikes Imre fia osztályfőnökeként.

Lakos Béla tanítóról csak jót meséltek lapunknak is egykori tanítványai. Az egyes számú iskolában 1970-ig tanított, majd még két évet a mai Berg Gusztáv-szakiskola falai között töltött.

– Apám ekkor, vélhetően egyre jobban elhatalmasodó betegsége miatt, nyugdíjba vonult, majd 1974-ben meg is halt – mondta Lakos Imre.

A gyermekek azonban a szélrózsa minden irányába széledtek széjjel Kapuvárról. A két legidősebb fiú 1956-ban hagyta el az országot, majd néhány havi ausztriai lágerélet után kerültek Svájcba, ahol a mai napig is élnek. – Kalandvágyból vállalták az emigrációt – tette hozzá Imre. Az itthon maradt gyermekek is elkerültek Kapuvárról, ám őket jobbára családi okok szólították el a Rábaközből. A nagyobbik lány, Mária 1957-ben végzett a tanítóképzőben és azonnal édesapja munkahelyére jelentkezett.

Imre elbeszélése szerint azonban az akkori döntéshozók nem kértek a fiatal tanítóból, ahogy mondták: „egy templomba járó Lakos elég az iskolában".

Mária ekkor Szárföldre került tanítani, majd pécsi férjét 1962-ben követte a baranyai megyeszékhelyre. Imre egyetemi tanulmányai után a győri áramszolgáltatóhoz került, ahonnan osztályvezetőként ment nyugdíjba több mint negyvenegy évi munkaviszony után. A legfiatalabb gyermek, Erzsébet több szempontból is „kilóg a családi sorból". Egyrészt nem a megszokott egy év – egy gyermek sorba illeszkedik bele, s testvéreit sem követte a hűség városába tanulni. Győri pénzügyi iskola után a kapuvári húsgyárba ment dolgozni, majd ő férjét követte Oroszlányba.

Az eltelt évek azonban – ha csak lélekben is – nem távolították el a testvéreket egymástól. Az 1977-es első családi találkozó óta először négy-öt, majd édesanyjuk halála után szinte két-három évente összegyűlnek a testvérek Kapuváron és elbeszélik egymásnak azóta átélt élményeiket. Lakos Imre szerint az idei, nyári találkozó már a nyolcadik volt a sorban.

Turbók Attila

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csorna: Turi György reagált a keddi sajtótájékoztatóra

Csorna - „Papp József tizenegy hónap elteltével azt kéri rajtunk számon, amit ő tizenkét év… Tovább olvasom