Kisalföld logö

2017. 08. 19. szombat - Huba 19°C | 31°C Még több cikk.

Öt évtizede vezeti együttesét Töreki Imre

A szanyi Bokréta neve az elmúlt évtizedekben összeforrt a Töreki névvel.
Nincs mit csodálni ezen, hiszen Töreki Imre – ahogy a helyiek hívják, a tanár bácsi – ötven esztendeje vezeti a néptáncegyüttest. A pedagógus szerencsésnek tartja magát, mert két nagyszerű családot tudhat maga mellett. A vér szerintit és a bokrétást.

– A hétvégi falunapon a volt és jelenlegi tanítványok meglepetésműsorral köszöntötték. Számon tartotta, hogy ötven éve áll a Bokréta élén?
– Egyáltalán nem számítottam a köszöntésre, nem gondolkodtam mostanában a kezdeteken.

– És azóta?
– Előjöttek a szép emlékek, annál is inkább, mivel egy gyönyörű fényképalbumot is kaptam ajándékba. Abban minden eseményt megtaláltam, ami a múltból emlékezetes. Nagyszerű látvány volt az is, hogy száz régi és mai táncos öltözött be a tiszteletemre és hogy eljöttek a környékbeli együttesek képviselői is. Kicsit zavarban is voltam, hiszen nem rólam kellett volna szólnia a műsornak. De miért ne vallanám be, jólesett a köszöntés.

Töreki Imre: A Bokrétát már akkor csodáltam, amikor még nem tartoztam a csoporthoz.
Töreki Imre: A Bokrétát már akkor csodáltam, amikor még nem tartoztam a csoporthoz.


– Ötven év alatt a két név – Bokréta és Töreki – annyira összefonódtak, hogy külön-külön elképzelhetetlenek.
– Igen, sok minden történt, sok minden fűz össze bennünket.

– Ritka, hogy valaki ötven éven át áll a helyén.
– A Bokrétát már akkor csodáltam, amikor még nem tartoztam a csoporthoz. Aztán lett egy űr az együttesnél és engem beszéltek rá, hogy vegyem át a vezetését. Akkor nem tudtam, mit vállalok, most jobban meggondolnám. Kemény munka volt az elején. Leginkább azért, mert úgy gondoltam, értek hozzá. Aztán rájöttem, hogy nem, hiszen nem csak arról van szó, hogy szól a zene és mi lépegetünk vagy ugrálunk. Tanulnom, tapasztalnom kellett, és tulajdonképpen 1971-től merem vállalni, hogy hiteles az, amit csináltam. Vissza tudtam ugyanis csábítani az alapító tagokból tizenhat embert, akik ötven év körül voltak akkoriban. Visszajöttek és tőlük tanultam nagyon sokat. Például a lényeget, amit sokan ma sem tartanak fontosnak.

– Mit mutattak meg a nagy generáció tagjai?
– Azt, hogy a tánc nem önmagában létezik. Az valahonnan ered. Leginkább érzésekből, hangulatokból, kedvekből és szociológiai alapjai vannak. Meg kell nézni, meg kell érteni, hogy miért táncoltak a régiek, miért jókedvűen, miért kicsit szomorkásan. Ezt nekem is mind meg kellett tanulnom intézményesen is, főiskolán, egyetemen. A két tudásforrást összevetve merem mondani, hogy talán-talán hiteles, amit csináltam.

Emlék: a felvétel a nyolcvanas években készült. Töreki Imre jobbról az első férfi.
Emlék: a felvétel a nyolcvanas években készült. Töreki Imre jobbról az első férfi.

– Az ötven év alatt nyilván érték kudarcok is. Mi adott mindig erőt a megújuláshoz és az újrakezdéshez?
– Voltak csalódások, amikor valóban úgy gondoltam, hogy befejezem. Olyan szerencsés voltam azonban, hogy a családom átsegített mindenen. Nemcsak hogy eltűrték, hanem örültek is a munkámnak. A feleségem évtizedekig táncolt, s a fiam és a lányom is bokrétás volt. Két nagy családom lett tulajdonképpen. A vér szerinti és a Bokréta.

– Amíg Szany lesz és szanyiak élnek, Bokréta is lesz?
– A múltkor azt kérdezte valaki, hogy száz év múlva járják-e még a szanyi verbunkot. Nehéz ezt megmondani, hiszen kiszámíthatatlan manapság minden. Boldog emlékű Luka Jenő bácsi, az együttes egykori elnöke jut eszembe és az ő szavaival válaszolok. Azt mondta, gyökereink olyan mélyek, hogy ha egy kicsit hervad is a Bokréta, biztosan kihajt újra. Hullámvölgyek, kudarcok mindig lehetnek. De a néptánc ügye mindig talál magának olyan embereket, akik felkarolják és akiknek örömet jelent.
 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csorna régi népviselete és eszközei a kamrában

A csornai népviseletet és a Rábaköz egykori használati eszközeit gyűjti a farádi Molnár Lászlóné. Az… Tovább olvasom