Kisalföld logö

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 12°C Még több cikk.

Kónyi emlékek hatvannégy év után

Hatvannégy évvel ezelőtt, 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntéssel Észak-Erdély húsz év után ismét Magyarország része lett. A kónyi Kertai Imre szemtanúja volt az ottani magyarok nagy boldogságá- nak, a díszkapus, nótás fogadtatásnak.
A Kisalföld arra kérte a ma már kilencvenedik évét taposó egykori tüzér tizedest, hogy az évfordulón idézze fel erdélyi élményeit.
– 1940 pünkösdjén érkezett meg a behívó. Én Hajdúnánásra, többen Dorogra mentek – idézte fel emlékeit több mint hat évtized távlatából Imre bácsi.

Vasvári szobra tövében

– Kis idő múlva Hajdúnánásról Nyírvasváriba vezényeltek bennünket. Talán két hónapig voltunk a faluban, közben hallottuk, hogy a magyarok a románokkal Turnu Severinnél, a Dunán tárgyalnak Erdélyről. A részleteket ugyan nem ismertük. A seregben eléggé felfokozott volt már ekkor a hangulat, magunk között arról beszélgettünk, hogy fegyverrel foglaljuk vissza az elcsatolt területeket, persze leintettek bennünket. Egyszer csak eljött a várva várt parancs: megvan az egyezség, indulunk Erdélybe, Felsőnémedin keresztül. Előtte azonban Nyírvasváriban Vasvári Pál szobránál őrnagyunk, Szentkirályi Ödön beszélt: „Emberek, az utunk innen Erdélybe vezet. Erdély most újra a miénk lesz, de igen sokat fizettünk érte." Hogy utolsó mondatával mire is gondolt az őrnagy úr, csak később értettem meg. Erdélyben aztán Szamosújvár, Szamosújlak, meg Zilah lettek az állomásaink.

– Igazi örömünnep volt ez az ott élőknek, de nekünk is, Szamos- újvár utcái tele voltak emberekkel, megterített asztalokkal, szólt a nóta, énekeltek az ottani magyarok, és majdhogy a lovakról húztak le bennünket, hogy fogadjuk el a vendéglátást. Sokáig viszont nem ünnepelhettünk, hiszen mennünk kellett, hogy mire bajtársaink megérkeznek, a környező községekben a szállás készen legyen. Alig elhagytuk a várost, ott állt előttünk a tábla: Nagymajtény. Mondtam is: fiúk, tisztelegjetek, mert itt törött le a magyarok zászlaja.

Kolbászos rántotta meg egy zsák dió

Ezután már aztán vigyáznunk kellett, mert tiszta román falu jött, Dobrony. Sokáig álltunk az út szélén, nem mertünk bemenni, mert a faluvégen ott voltak a zsúpkalapos, kék kötényes románok. Este aztán betöltöttük a pisztolyt, vágtára fogtuk a lovakat és belovagoltunk, de kiderült, nem volt mitől tartanunk, nem akartak ők semmi rosszat. Egyszerre a bíróhoz vittek, úgy hívták, hogy sztaroszta, ő látott el bennünket étellel, itallal: emlékszem, kolbászos rántottát csinált a felesége. Így jöttek sorban később a falvak, mindenhol ünneplőbe öltözött magyarok vártak bennünket, kitűzték a sokáig rejtegetett magyar zászlókat, díszkaput állítottak és énekeltek, ünnepelték a magyar hadsereget és az új magyar hazát.

„ A nagy örömben úgy tűnt, a románok is osztoznak, nem láttam a szemükben gyűlöletet, de lehet, hogy csak jól titkolták. Igaz, arról hallottunk, hogy Ördögkúton a román pap lánya a templomtoronyból a bakák közé lőtt, hárman haltak meg, de a leányt is nyomban kivégezték."
– Vérvölgyben két öregnél kaptam szállást, nagyon kedvesek voltak, mindennel kínáltak, a végén még zsák diót is kaptam, akkorák voltak, mint az öklöm. De nem sokáig maradtunk, talán egy hónapot. Eljutottunk később Vállalj községbe is, ez volt a visszacsatolt területek határtelepülése. A román papot kértük, engedjen fel a toronyba bennünket, át akarunk nézni a román oldalra. Az öreg szabadkozott, nem tudtuk, miért, aztán kiderült, hogy a románok a túlról célba vették a tornyot, aztán ha valami mozgást láttak, már lőttek is.
Imre bácsiban ma is élénken élnek az Erdélyben hallott nóták és szívesen is énekli el őket.

Csalódás a fogságból szabadulva

Imre bácsit rövidesen parancs szólította el Erdélyből, később fogságba esett, így aztán sokáig nem is hallott híreket a hazából. Csak amikor végleg elengedték őket, itthon tudta meg, hogy Erdély ismét Romániához került.

– Nagy volt a csalódásom, mikor arra jöttem haza, hogy nincs Erdély, ismét elcsatolták. Sajnáltam azokat is, akiket ott megismertem, hiszen becsületes, őszinte emberek voltak, akik a sanyarú körülmények között is megőrizték magyarságukat, és arra gondoltam, valóban nagy árat fizettünk azért a néhány szabad évért, ahogy Szentkirályi őrnagy mondta Vasvári szobránál, hiszen az orosz harctéren 250 ezer magyar bajtársunk esett el. Nem mi akartuk a háborút, kényszerítették az egyszerű embert és mi a vérünket adtuk idegen akaratokért.

A második bécsi döntés értelmében 43.492 négyzetkilométernyi területet csatoltak Magyarországhoz. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt területeken 1.344.000 magyar, 1.069.000 román és 47.000 német nemzetiségű lakos élt. Románia területén körülbelül 400 ezer magyar maradt. A bécsi döntés kötelezte Romániát, hogy csapatai tizennégy nap alatt ürítsék ki a visszaadandó területeket, intézkedett állampolgársági kérdésekben, továbbá kötelezte a magyar és a román kormányt, „amennyiben valamely kérdésben nem tudnának megegyezni, úgy a kérdést végérvényes eldöntés végett a birodalmi kormány és az olasz királyi kormány elé terjesztik".

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sajátos, abszurd helyzet a mostani

Áder János országgyűlési képviselő, a Fidesz frakcióvezetője a hétvégén választókörzetében… Tovább olvasom