Kisalföld logö

2017. 12. 15. péntek - Valér 4°C | 8°C Még több cikk.

A pásztori pásztor tartja a hagyományokat

Bárányaival járja a pásztori határt Jandó Sándor juhász. Tartja a régi pásztorhagyományokat, kutyáját például egyenesen az Alföldről hozta a nyáj mellé.

Munkája közben lelke sebei is gyógyulnak: 18 éves fiát vesztette el a szerb–horvát háború idején.

Pásztori pásztora, Jandó Sándor igazi „pusztai", sorsát elfogadó ember. Édesapja örökébe lépett, amikor juhásznak állt négy évvel ezelőtt. Naponta huszonöt kilométert gyalogol, közben gondolkodik a világ folyásán, és imádkozik; meghalt fiáért is. No meg figyeli a nyájat, szinte együtt él a bárányokkal.

– Szarvasmarhákkal foglalkoztam sokáig, de a MiZo-ügy elvette a kenyeremet – kezd történetébe Jandó Sándor. – Váltanom kellett. Két báránnyal kezdtem, vásárolgattam, nőtt az állomány, most százhuszonketten vannak. Édesapámnak annak idején háromszáz volt, de én nem vágyom többre. Vegyes az állomány: cigája, német fekete fejű, suffolk és van köztük néhány kecske.

Az 1990-es évek elején elvesztettem a fiamat. Nagy fájdalom, soha nem múlik, de az embernek muszáj továbbmennie.
Jandó Sándor mielőtt komolyan kezdett foglalkozni a gyapjas jószágokkal, szakirodalmat olvasott és régi juhászokat is felkeresett. Tőlük leste el a szakmát. Mostanában hajnalban kel, elvégzi a reggeli munkát, amiben családja is a segítségére van. Kilenc óra körül hajtja ki a nyájat, mert a tartja a régi juhászmondást: „a reggeli harmatot elhagyjuk, az estit feletetjük". Miközben a pásztori pásztorral beszélgetünk, kutyája, Bobi, a hét hónapos border collie némán tereli a nyájat a gazda vezényszavára. A vándorlegeltetés kutya nélkül ugyanis nem megy.

– Csoda okos jószág, az Alföldig mentem érte. Naponta kilencven kilométert fut. Még sokat kell tanulnia persze, de már sok mindent rá lehet bízni. Nem ugat, a szemével valósággal hipnotizálja a nyájat. Nemcsak irányítja a bárányokat, de védi is őket. Ha veszélyt észlel, meg tudna szakadni értük. A munka nyolcvan százaléka a vérében van, húsz százalék csak a tanítás. Korábban volt egy pumim, de balesetben elpusztult. Az éppen hogy csak nem beszélt.

Jandó Sándor azt mondja: állatszeretet nélkül ezt a munkát nem lehet végezni. A nyájból ugyan meg nem gazdagodik, de a tisztes megélhetést biztosítja. Húsvétkor és karácsonykor ad túl a kisbárányokon, s persze a gyapjút is értékesíti. Nem bánta meg, hogy annak idején juhászbotot fogott a kezébe, még ha sok vesződséggel is jár a nyáj rendben tartása. Nemrégiben pedig birkatolvajok környékezték meg a hodályt. Éjjel, esős időben, szerencsére a kutyák – merthogy otthon is van belőlük egypár – jeleztek, a gazdaasszony még látta a betolakodót is. Nem is vittek el egy bárányt sem. „Ilyen a világ, ilyenek az emberek" – jegyzi meg Jandó Sándor.

– Az út mellől azt látja az erre járó, hogy a nyájjal sétálgat egy ember, milyen jó neki, csend van, nyugalom és jó levegő. Ez igaz is, de kívülről nem látszik a vesződség, a gond. Ám az igaz, hogy a határban, terelés közben én is feltöltődöm.



Jandó Sándorból nehezen törnek elő a szomorú emlékek. Fia, Csaba 18 éves volt, határőr délen, a jugoszláv konfliktus idején, amikor jött a megrázó hír: öngyilkosságot követett el. Az édesapa ma sem hiszi ezt el. Gyanítja, gyermeke gyilkosság áldozata lett. Mint mondja, életvidám fiatalember volt, de leveleiben célozgatott rá, hogy nincs minden rendjén a seregben. A család maga próbált utánajárni a halálesetnek. Mindenük ráment, a gazdaság is. De leginkább a lelkük.

A családból merít erőt
Jandó Sándor családjából merít erőt. És persze ott a nyáj. Sokat olvas mestersége múltjáról, hagyományairól is. Azt ugyan fájlalja, hogy a régi szokások kiveszőben vannak. Azt tervezgeti, hogy az akasztói hajtóversenyre benevez egyszer, de ez is attól függ, hogy válik be Bobi, a kutya. Régi vágya még egy tanya, ahol az emberekkel nem is kell törődnie, csak a jószággal. Azt mondja, bennük soha nem csalódik.





 

 

Cs. Kovács Attila

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újjáéledő rábai pihenőhelyek

Padokat, asztalokat helyeznek el a víz mellett, nyírják a füvet és gondozzák a partot. A turisták ugyan egyelőre nem tolonganak a Rábaközben, a part menti önkormányzatok igyekeznek rendben tartani a folyó mentét. Pihenésre, esetleg sátorozásra is alkalmas területet alakítottak ki például Árpáson, Bodonhelyen és korábban Edvén is. Tovább olvasom