Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Kerekasztal beszélgetés Szigetköz ügyében

A politika helyett a szakmának kell átadni a terepet a Duna és a Szigetköz ügyében.
Pap János múlt heti a Dunával, a nemzeti parkkal és Szigetközzel kapcsolatos nyilatkozata nyomán többen is megkeresték szerkesztőségünket. Ezért egy asztalhoz ültettük a négy térségfejlesztési társulás elnökét: Széles Sándort (továbbiakban Szé. S.), a Mosoni-Dunatáj, Szokoli Sándort (Szo. S.), a Nyugati Kapu, Tóth Istvánt (T. I.), a Felső-Mosoni Dunatáj, Babos Attilát (B. A.), az alsó-szigetközi, valamint a Mosonmagyaróvári Környezetvédő Egyesület egyik alapítóját, dr. Tóásó Gyulát (T. Gy.).

Nem tehetnek szemrehányást

Pap János országgyűlési képviselő azt kifogásolta, hogy az elmúlt tizenöt évben nem fogalmaztak meg használható elképzeléseket a Szigetközről. Valóban nem voltak javaslataik?

B. A.: – A polgármesterek egyénileg és a társulásokon keresztül is sokat foglalkoztak Szigetköz ügyével. A szakemberek és a polgármesterek indíttatásának köszönhető a fenékküszöb megépítése, az alsó-szigetközi vízpótlást segítő LIFE-projekt beindítása és az elárasztás.

Szo. S.: – A Szigetköz-bizottságon belül is rövidebb-hosszabb távon több javaslatot tettünk. Ezek egy része megvalósult: mentett oldali vízpótlás, fenékküszöb építése. Ezeket a vízügyi igazgatóság is támogatta: ötleteink mellé a szakemberek „odateszik" a műszaki megoldási lehetőséget. Nem az itteni szereplőket kellene elmarasztalnia a képviselőnek, s köztük feszültséget kelteni. Inkább az lenne a feladata, hogy ne néhány tíz- vagy százmillió forint kerüljön a Szigetközbe, hanem milliárdok.

T. I.: – Már nem Pap János az élesztője Szigetköz ügyének: átvettük mi, polgármesterek a kezdeményezést. Úgy gondoltuk, magunknak kell lépnünk. Az élet végül minket igazolt.

T. Gy.: – A helyi környezetvédőket is megemlítette a képviselő a minisztériumban és a Kisalföldben. Az egyesületünket 1987-ben alapítottuk: nem csatlakoztunk a Duna-körhöz, mert láttuk, hogy nem Szigetközről szól az a történet. Nehezen kiismerhető érdekeket láttunk érvényesülni. Mi szakmai munkát végeztünk ebben az időben. A képviselő úr – aki közelről láthatta ezen emberek munkáját – nem volt akkor közelében ezeknek a társaságoknak. A rendszerváltás utáni országos politikusok egyike sem tehet szemrehányást az itt élőknek. Egyetlen kormánynak sem sikerült megoldást találni: most felülről lefelé mutogatni nem indokolt.

Szé. S.: – Ráébredtünk, hogy nekünk, helyieknek kell életképes megoldásokat megfogalmazni. Ezeket meg is tettük. Vannak jó dolgok, amiket meg kell tartani, s rosszak, melyektől szabadulni kell. Számomra nehezen értelmezhető a polgármestereket ért kritika, ugyanis a miniszter és stábja volt, aki ebben a kérdésben mulasztott.

„ Ha volt pénz, miért nem szólt?"

Pap János szerint az elmúlt ciklusban már volt lehetőség egy szigetközi nemzeti park kialakítására, ám a helyiek nem kértek belőle...


B. A.: – A polgármesterek többsége támogatta. Az, hogy „az elképzelés mellett ott volt a terv és a pénz is abban az időszakban", számomra meglepő kijelentés. Ha akkor tudta a képviselő, hogy ez mind rendelkezésre áll, akkor miért nem mondta, hogy fogjunk össze. Nem hiszem, hogy ha minden készen állt volna, egyetlen polgármester is ellenvéleményének adott volna hangot.

Szo. S.: – A fenti időszakban még nem voltunk tagjai az uniónak. Rezervátumszerű nemzeti parkot nem szeretnénk! Többségünk szerint első lépcsőként megvalósíthatóbbnak tűnt a natúrpark. Vártunk arra, hogy a csatlakozás után az EU feltételrendszerének megfelelő nemzeti parkot lehessen létrehozni, amely más, mint a korábban nálunk létrejött nemzeti parkok. Az azóta eltelt időben személyesen is tapasztalhattuk, hogy tőlünk nyugatra hogyan működnek a nemzeti parkok: az ember, az idegenforgalom létezhet, működhet, a gazdálkodás kevésbé korlátozott, a jövedelemkiesésre kompenzációt kapnak a gazdák, vagy bérleti díjat az államtól. Az akkori feltételrendszer és a mostani (EU-s) között óriási a különbség.

T. I.: – A Szigetköz temetetlen halott: egy nemzeti parkra akkor sem volt meg a pénz. Délibábbá kezd válni a nemzeti park ügye, mindkét miniszter kimondta: nem lesz ilyen a Szigetközben. Ezután felelőtlenség ígéretekkel kiállni az emberek elé.

Szé. S.: – A környezetvédelmi közalapítvány által kidolgozott megvalósíthatósági tanulmányt az önkormányzatok többsége elfogadta és támogatta. Olyan szabályozást szeretnénk itt, amely a környezet-, természetvédelmet, rehabilitációt, területfejlesztést is egy koncepcióban tárgyalja, s erre forrásokat biztosít.

Kabátgombról, választásról

– Milyen a kapcsolatuk Pap Jánossal?

B. A.: – Nem vagyok rossz kapcsolatban – de mindennapiban sem – vele. A gond az, hogy ha a Szigetközről beszélünk, mindenki politikai és nem szakmai alapon akarja a kérdést megoldani.

Szo. S.: – A térség gondjaival kapcsolatban nem biztos, hogy csak a településvezetőknek kellene felkeresni őt: gyűjthetne tapasztalatokat, s felajánlhatná segítségét. A kapcsolatunkat elfogadhatónak értékelem, de ritkán találkozunk. Véleménykülönbségünk van a Szigetköz-bizottságon belül is, amit szinte sértésnek vesz.

T. I.: – Úgy látom, hogy távolságtartó a települések polgármestereivel. Elég szűk a kommunikáció. Akkor történt nagy törés, mikor három éve az őszi önkormányzati választásoknál a képviselő beleavatkozott a települések polgármesterjelölt-állításába.

T. Gy.: – Szereptévesztésnek érzem, hogy országos politikusok dorgálják a Szigetközben élőket, hogy nem adnak jobbnál jobb ötleteket. Az itt lakók látták azokat a bakikat, amelyeket 1990 óta elkövettek a Szigetközzel, a szlovák–magyar szerződésbontással, Dunacsúnnyal, a hágai bírósági perrel kapcsolatban.

Szé. S.: – A munkakapcsolatunk megfelelő, akárcsak a polgármesterek jelentős részének. A Szigetközzel kapcsolatos vitáról annyit: ha a kabáton az első gomb rosszul lett begombolva, akkor az egész kabát rosszul lesz gombolva.

„ Blöff az egész"

– A minisztérium két műszaki javaslatot tett le az asztalra Duna-ügyben. Mi a véleményük erről?

B. A.: – Egyiket sem tartom jónak. Olyan koncepciót kell létrehozni, amely átmenet lehet több verzió között. A megoldást elszalasztottuk a kilencvenes évek elején: bár akkor állt volna a politika a településvezetők mellé. Ez esetben a csap nálunk lenne. A megépített duzzasztómű sokkal kisebb környezeti kárt okozott volna, mint a Duna elterelése.

T. Gy.: – Hagyták, hogy Dunacsúnyba kerüljön a tározó. A helybeli vízügyesek az első napokban már jelentették, a szlovákok építik a C-variánst. Pap János egy nappal az elterelés előtt nekem még mindig azt állította, hogy blöff az egész.

Szo. S.: – Sok megoldási lehetőség felmerült már. Az újabb változat további tanulmányok készítésére inspirálná a döntéshozókat. Megint szakértők – s nem helybeliek – akarnának juttatásokat szerezni. Olyan beavatkozások legyenek, amik a természetben a legkevesebb kárt okozzák, s a leghatékonyabbak. Már jó megoldás nincs, csak legkisebb rossz.

T. I.: – Képletesen szólva: az orvosok nem gyógyítani akarják Szigetközt, hanem életben tartani, a haldoklását menedzselni, s hasznot húzni. A 2006-os költségvetésben egy fillér sincs a műszaki javaslatok kivitelezésére, így nincs miről beszélni.

Szé. S.: – Szerintem a kormány ebben a ciklusban nem akar semmit tenni a Szigetközzel. Sőt, a gondot úgy kezeli, hogy a következő ciklus kormánya is nehéz helyzetbe kerül. A szlovákok nincsenek megegyezési kényszerben. A bősi erőmű privatizációjával a meglévő helyzetet kövezzük ki.

T. Gy.: – Nem értek egyet Széles Sándorral. Az elmúlt tizenöt évben egyetlen kormány sem lépett említésre méltó módon előbbre. Talán a Horn-kormány foglalkozott legtöbbet a megoldás keresésével.

Politika nélkül kellene

– Látnak-e térségi összefogást Szigetköz ügyében?

B. A.: – Van: bizonyíték erre a beindult LIFE-projekt. A Felső-Szigetköz egyik társulása a kezdeményezője egy olyan programnak, amiből Alsó-Szigetköz profitál.

Szo. S.: – Én is látom az összefogást. Gondoljunk csak a SZÖSZ-re, s a megvalósult rehabilitációkra, bár országgyűlési képviselőink nem eléggé továbbították elképzeléseinket.

T. I.: – Az összefogás erősödött az önkormányzatok között. Vannak, akik ebből kizárták magukat. Már nem lehet a Szigetköz atyja szerepet játszani, aki majd „fenn" egyedül képviseli a térség érdekeit.

Szé. S.: – Az utóbbi időszak legerősebb térségi összefogását látom. Jó példa erre a Szigetközi Fejlesztés Tanács terve. Új szemléletű Szigetköz-politikára van szükség, amit új törvénykezési rendszernek kell megalapoznia. Helyi szakembereknek kell a térség újjáépítését felügyelnie.

T. Gy.: – Ha tényleg létezett volna összefogás az elmúlt 15 évben, már nem itt tartana ez az ügy. Politikai pártoktól független összefogás vezethet csak eredményre.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szigetköz 195 millió forintot kapott

Az Országos Területfejlesztési Hivatal nyilvánosságra hozta a Szigetköz-rehabilitációs pályázatok elbírálását. Az elfogadás előtt álló területfejlesztési koncepcióban lefektetett elvek szerint elsősorban olyan projekteket támogatott a hivatal, amelyek a térség ökológiai állapotának helyreállítását célozzák: holtág- és tórehabilitációt, valamint vízpótló rendszer tervezését. Tovább olvasom