Kisalföld logö

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos 0°C | 9°C Még több cikk.

Gyásznap: Hitüket, bizalmukat adták a hazáért

Mosonmagyaróvár – Akkor nem hittünk a figyelmeztetőnek – fogalmazott a megemlékezésen Czimber professzor. Felidézte azt a pillanatot is, amint öccse legjobb barátja, a sortűzben mártírhalált halt Szalai István gránáttól roncsolt lábán szorította meg a nadrágszíjkötést. „Pisti közben azt suttogta, nem értelmetlenül halok meg" – mondta szónok.
Bocsánat ott van, ahol bocsánatkérés

A városházánál emléktábla őrzi az ’56-os nemzeti tanács létrejöttét. Itt a koszorúzás előtt Nagy István alpolgármester arról beszélt:
lelkekből és tettekből épül a nemzet, az évfordulók pedig mindig alkalmat kínálnak történelmünk újragondolására.

A Karolina Kórház emléktáblájánál Böröndi Lajos, a kulturális központ igazgatója úgy fogalmazott: a magyar jogtörténelem szégyene volt, amikor a bíróság a mosonmagyaróvári laktanya ’56-os parancsnokát, Dudás Istvánt mindössze hároméves börtönnel sújtotta első fokon.

„Most már majdnem biztos, hogy soha nem fogjuk megtudni az igazságot. Bocsánat pedig csak ott van, ahol bocsánatkérés" – mondta. A Hunyadi-iskola áldozataira Bérci Csaba tanár emlékezett az intézmény udvarán tartott megemlékezésen. „Magát néphatalomnak nevező diktatúra áldozatai ők" – mondta. Szerinte ezek a fiatalok vágytak arra, hogy a szocialista rendszert emberarcúvá formálják, ám a nemzeti összefogás kevés volt a kommunizmus és a szovjet megszállás ellen. „Gyászoljuk az áldozatokat és az elpazarolt államszocialista esztendőket" – hangzott el.

A magyaróvári temetőnél Rongits László tanár mondott beszédet. Szerinte az ’56-os áldozatok hitüket, bizalmukat adták a hazáért. Szónoklatának második részében párhuzamot vont az aktuálpolitikai ügyekkel, mondatainak kulcsszava a hazugság volt. Úgy látja: ma még látszatdemokrácia van, s nem az, amit az ’56-os mártírok szerettek volna elérni.

Ahol nincs vezeklés, ott a bűnök tetéződnek

A temetőből gyászmenet indult a Gyász térre, ahol Döbrentei Kornél költő mondott emlékbeszédet: „1956-ban kilencmillió magyar egy megszálló hadsereggel, bábkormánnyal és néhány anyagilag is megvásárolt, gyökereit, hazáját megtagadó, mindenre kész és kiszolgáló kisebbséggel állt szemben. Ezek, amikor kitört a baj, elmenekültek, majd a szovjet tankok árnyékában eszelős bosszúval tértek vissza. Megtehették, mert ott, ahol nincs vezeklés, számonkérés, ott a bűnök tetéződnek.

Azok, akik elrendelték a sortüzeket, a mai napig »megvannak«." A költő beszédében úgy fogalmazott: ’56 olyan kivételes pillanata volt a történelemnek, amikor mindenki tudta, hol a helye. „Talán megtérül haláluk – utalt az áldozatokra. – Erkölcsi kötelességünk most már nem a halottak mögé bújni, hanem kiegyenesedni."

A koszorúzás előtt Kapui Jenő mosoni plébános mondott ökumenikus imát.

Vezényszóra hátat fordítottak

Az ünnepség végén az emlékműnél koszorút helyezett el a mintegy tucatnyi emlékezővel, egyenruhában érkező Magyar Gárda képviselője is. A szocialista párt és a szabad demokraták helyi szervezetének koszorúzásakor vezényszóra hátat fordítottak s „hazaárulók" bekiabálás hallatszott. Az ünnepségen részt vett Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke is.

Olvasóink írták

  • 1. Smohai Tibor 2008. április 19. 20:47
    „Tisztelt 56-os egyesület!
    Székesfehérvár-i CSere Sándornak több mint egy éve elmondtam, hogy Dudás István parancsnoknak Szőke Károly volt a gépkocsivezetője,aki lakik Szabadhidvégen SZUL:1933 MAJUS 22 én,an:Tóth Julianna lakás: József A u24 sz.
    A dudással keten lőtek ki géppuskával a laktanyából,majd azonnal átvitette magát a csehekhez, mintha Ő a lővőldözéseknél ott se lett volna.

    Válaszukat várom:Tisztelettel :Smohai Tibor”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sok panasz, sok munka

Mosonmagyaróvár - Az év elején indította be internetes panaszbejelentő rendszerét a mosonmagyaróvári… Tovább olvasom