Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Fogságáról írt könyvet Natascha Kampusch

Fizikai és lelki szenvedéseiről, félelemről és bátorságról vall szerdán megjelent könyvében Natascha Kampusch, akit nyolc és fél éven át tartott fogságban egy gyermekrabló.
 
A kötet címe 3096 nap, pontosan ennyi időt töltött ugyanis tíztől tizennyolc éves koráig az idén 22 éves fiatal osztrák nő a tettes, Wolfgang Priklopil fogságában.

A férfi egy vastag ajtóval és biztonsági berendezésekkel ellátott "cellát" alakított ki Bécs melletti háza pincéjében, ide hurcolta a lányt, miután fényes nappal elrabolta az utcán. Natascha Kampusch évekig nem hagyhatta el ezt a pincehelyiséget. Fogvatartója később megengedte neki, hogy felmenjen a házba, s egyszer-egyszer a városba is magával vitte. A szomszédok közül többen is látták, de nem ismerték fel benne az 1998-ban eltűnt kislányt.

Fizikai szenvedéseiről írva többször idézi azokat a feljegyzéseit, amelyeket börtönében készített közvetlenül egy-egy bántalmazás után. Priklopil a legkülönfélébb módokon kínozta: ököllel ütlegelte, rugdosta, fojtogatta, az ajtófélfának taszította a lányt. Beszámolt arról is, hogy a férfi rendszeresen zaklatta szexuálisan.



A férfi jellemzésekor egyebek között azt írta, hogy beteges irányítási vágy uralta, egyben rettegett attól, hogy a rendőrség rátalál a lányra. Ha a ház udvarán kívül voltak, néhány centiméternél messzebbre nem engedte el maga mellől.

Bár a fogságban egy ideig az öngyilkosság is foglalkoztatta Kampuscht, mégis talált lelki kapaszkodókat. Mint mondta, ráébredt, hogy a haragja nem a megfelelő személy ellen irányul. Később feliratokkal figyelmeztette magát a lelki ellenállásra: "ne hagyd magad". Priklopil kényszerítette, hogy más nevet adjon magának, de utóbb ez is segített neki elviselni a szenvedéseket. "A pincében Bibiana voltam. (...) Ő kitartóbb volt. (...)

Talán meg is védte Nataschát" - mondta a Kurier című osztrák lapnak.

A megfélemlítés, lelki terror része volt az is, hogy "Parancsolónak" kellett szólítania a férfit, s hogy Priklopil mikrofonokat helyezett el a pincében. Így folyamatosan hallhatta, mit csinál a lány, közben pedig hangszórón keresztül utasításokat adott neki.

A szökéstől az is visszatartotta, hogy a külvilágban bizonytalanság lett úrrá rajta. "Az ember valahogy láthatatlannak érzi magát, még annál is kevésbé fontosnak, mint egy háziállat" - fogalmazott. Félt attól is, hogy Priklopil megöli őt, vagy valaki mást, ha szökni próbál.

2006 augusztusában végül mégis elszánta magát, megragadva az alkalmat, hogy a férfi nyitva felejtette a pincelakrész ajtaját és telefonálás közben hátat fordított.



Az első szabadon töltött percek nem csak örömteliek voltak. Mint azt a Kuriernak elmondta, amikor menekülés közben találkozott az egyik szomszédasszonnyal, a nő rákiabált, hogy "ne tapossa össze a kertjét". Csak egy házzal odébb talált egy olyan embert, egy asszonyt, aki a kérésére kihívta a rendőrséget. A kiérkező rendőrök első dolga azonban az volt, hogy felszólították, tegye fel a kezét.

A könyv nem teremt tiszta képet arról, hogy Kampusch szerint lehetett-e tettestársa vagy megbízója Priklopilnak. Ez a feltevés újból és újból felmerült az elmúlt években, s a helyzet tisztázását az is megnehezítette, hogy Priklopil néhány órával a lány szökése után öngyilkos lett. Kampusch egy helyütt azt írja: a tettes valószínűleg csak kitalálta, hogy volt segítője. Később úgy fogalmaz: "Mégis, a mai napig sem tudom biztosan, hogy Priklopil - ahogy azt eleinte állította - nem valakinek a megbízásából rabolt-e el, vagy hogy egyedül tette-e. Fogságom alatt legalábbis semmi nem utalt erre, Priklopil kezdeti utalásaitól eltekintve."
Saját bevallása szerint a könyv megírása megkönnyebbülést jelentett neki. "Csak most, ezekkel a sorokkal tudom végre lezárni a dolgot, és igazán azt mondani: szabad vagyok" - fogalmazott.

Olvasóink írták

  • 20. xverax 2010. szeptember 11. 07:37
    „19. GMC:
    Te ezt honnan tudhatnád???
    de nem is bánom hogy nem vagyok beteg....
    szerintem beteg az aki elrabol egy embert s az sem egészséges aki beleszeret.
    nem hiszem hogy egy városi séta alkalmával nem lehetett segítséget kérni...
    akarta a lány is a bulit... most meg szegény hős???”
  • 19. GMC 2010. szeptember 10. 19:36
    „18.xverax ! Te még olyan sem vagy !”
  • 18. xverax 2010. szeptember 10. 18:34
    „ej ezek a labancok már csak ilyenek...
    az elrablók is és a fogvatartottak is...”
  • 17. Julianusz 2010. szeptember 10. 17:08
    „Túrabakancs! Én nem furcsálom, hogy néha ellentmond saját magának, ezt a szörnyűséget, ha egy 10 éves gyermeket elrabolnak, elszakítanak anyjától, családjától, bizonytalanságban, félelemben tartják, szerintem úgy ősszezavarta a lelkivilágát, hogy maga sem tudja a saját érzéseit kibogozni, amik talán egyik pillanatról a másikra változtak benne 8 év alatt, amikor a félelem, a fájdalom, a szülei utáni vágy gyötörték. Lehet, hogy ennek a gyermeki lélekkel elszenvedett traumának feldolgozásához, magában tisztázásához egy élet is kevés lessz.”
  • 16. mecsoka 2010. szeptember 10. 16:09
    „#10 csak hogy lásd nem vagyok érzéketlen, téged nagyon is sajnállak hogy ennyire megvezethető vagy egy ilyen átlátszó bulvár sztorival :)”
  • 15. Túrabakancs 2010. szeptember 10. 15:40
    „Ismétlem :szerelmes volt belé, és tisztelte.
    Még a bezártsága ellenére is! Ezt nyilatkozta tavaly
    legalábbis. Én lehet hogy érzéketlen vagyok, viszont
    nem vagyok megvezethető. A "szevedéseibő" akkor is azt mondom:
    gusztustalan kiteregetni, és bénzzé tenni. A mögötte állók a kicsajt
    is csak kijátssák. Ők húzzák le a legnagyobb sápot. Julianusz! Lehet
    érzelgősködni, de az élet egy kicsit cifrább annál, mint amit néha látni
    lehet belőle. Sokan megették a maszlagot az elmúlt 8-évben, most meg sirdogálnak.
    Szoktam mondani, nézzünk a sorok mögé, minden ügynél. A lányt én is sajnálom,
    viszont rájátsszik az állítólagos szenvedéseire, folyamatosan ellentmond saját magának.
    Tiszta bulvár az egész.”
  • 14. máris 2010. szeptember 10. 15:13
    „10 11 12 ! ÖRÜLÖK, HOGY TI IS ÍGY GONDOLJÁTOK !!”
  • 13. AHA 2010. szeptember 10. 14:57
    „A saját elmondásai alapján ez a csaj pont annyit szenvedett amennyit én.
    A szülei szenvedtek.Azt elhiszem.”
  • 12. WTF 2010. szeptember 10. 14:42
    „Úgy látom a kommentelők többsége már volt 8 évet bezárva egy kis lyukban, annyira tájékozott ezügyben...”
  • 11. Julianusz 2010. szeptember 10. 14:24
    „Túrabakancs! Szeretnél ilyen áron annyi pénzt keresni mint ő???? Van gyereked? Vagy 10éves kislány a családban??? .......... Ha őt most valaki 8 évre belrabolná, bezárná egy pincébe.....???? Hogy bírná ki???? Hogy viselné?????”
  • 10. Julianusz 2010. szeptember 10. 14:20
    „Aki Így nyilatkozik, hogy " én nem tudom sajnálni őt", Meg hogy néz ki, stb annak csak őszinte szívvel kívánni tudom, hogy ő vagy valamelyik szeretett hozzátartozója, ha egyáltalán van neki ilyen, élje át ezeket az élményeket, amiket ez a lány átélt.
    Ilyen hozzászólásokon elgonolkozom, hogy anya szülte nevelte e az ilyen érzéketlen, mások iránt fikarcnyi toleranciára együttérzésre képtelen lényeket???”
  • 9. Túrabakancs 2010. szeptember 10. 14:20
    „Ja igen: akit olyan hatások érnek mint amit előzőleg emlegetett, azt
    nemhogy könyvet nem ír róla, hanem lényegében beszélni sem akar
    normális esetben a körülményeiről, magáról a bűncselekményről. Lega-
    lábbis akkor, ha ez valójában megrázta. A kiszabadulás anapján is kisimult
    volt az arca, most meg majdnem kidurran a kiegyensúlyozottságtól. Na nem
    baj, sokan lesznek azok akik megveszik ezt a sok hazuságot tartalmazó
    könyvet, lesz miből hízni a kicsikének.”
  • 8. Túrabakancs 2010. szeptember 10. 14:16
    „Tavaly bevallotta, hogy valójában szerelmes lett a fogvatartójába, még a temetésére
    is elment. Ennek a fruskának azt sem szabad elhinni, amit kérdez. A könyv tartalma
    véleményem szerint 70%-ban csak kitaláció, hiszen a szaftos nemlétező
    megpróbáltatásai miatt amit megemlít a könyvében, el kell adni ezt az irományt.
    Érte gyötrelem a fogvatartása idején ez tény, de közel sem akkora, mint amit
    mondogat. Őt már régóta egy jónevű manager készíti fel, el lehet képzelni miket
    adtak be neki, mennyi pénz ígértek a megfelelő mondókájáért.”
  • 7. annobon 2010. szeptember 10. 12:54
    „"Csak egy házzal odébb talált egy olyan embert, egy asszonyt, aki a kérésére kihívta a rendőrséget. A kiérkező rendőrök első dolga azonban az volt, hogy felszólították, tegye fel a kezét."

    Ezt a részt akár Magyarországon is forgathatták volna! Úgy látszik a sünök hozzáállása nyugatabbra is hagy némi kívánnivalót maga után!”
  • 6. csorike2010 2010. szeptember 10. 12:34
    „és azért mert a te szavaiddal élve "egy hájas malac" akkor már emberszámba sem kell venni??? 8 évig bezárták, kíváncsi vagyok te hogy élnéd túl?”
  • 5. mecsoka 2010. szeptember 10. 12:32
    „mindenesetre én nem tudom sajnálni őt”
  • 4. westi 2010. szeptember 10. 11:39
    „Babát vár? Na persze.Szerintem csak egy hájas malac.Egyetlen percig nem úgy viselkedett a "kiszabadulása" után sem mint aki nagyon rosszul érezte magát.Abszolút élvezte,hogy reflektor fénybe került.
    Bár lehet,hogy ez a bezártság miatt volt?Ki tudja mi történt.”
  • 3. Jandex 2010. szeptember 10. 11:27
    „2. hozzászólás máris 2010.09.10. 11:18
    Te süket vagy,hogy állandóan kiabálsz vagy csak nem találod a "Caps Lock" billentyűt???
    Amikor kiszabadult sem volt agyongyötörve most meg mint a jóllakott napközis!:)”
  • 2. máris 2010. szeptember 10. 11:18
    „1--ES ´ A BORÍTÓN IS Ő VAN, KIRETUSÁLVA ! 4--ÉVE SZABADULT KI , HOGYAN GONDOLOD, HOGY LÁTSZANIA

    KELLENE A GYÖTRELMEKNEK! ÉN ÖRÖMMEL LÁTOM, HOGY MOSOLYOG, ÉS TALÁN

    K...MAMA RUHA VAN RAJTA, ÉS BABÁT VÁR !!”
  • 1. westi 2010. szeptember 10. 09:55
    „A könyv borítóján szereplőhölgy gondolom nem azonos az íróval.
    Mindenesetre sok sikert.Nem úgy néz ki mint aki agyon volt gyötörve.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Posonium Irodalmi Díj: Polgár Anikó a fődíjas

10. alkalommal adták át Pozsonyban kedden a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjakat; az elismeréssel… Tovább olvasom