Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

2014. 10. 23. csütörtök - Gyöngyi

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Kitekintő > Segítség, harap a gyerek!

Segítség, harap a gyerek!

Szinte minden gyermekközösségben van legalább egy olyan gyermek, aki harap. A közismert pszichológus, Ranschburg Jenő szerint ez másfél-két éves korig ˝normálisnak˝ tekinthető.

Bereczky Diána - 2010.07.29. 12:25
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

A gyakorló anyukák előtt nem ismeretlen a harapós gyermek, aki ˝rettegésben tartja˝ az akár bölcsődés, akár óvodás csoportot. Ez mindenkinek kellemetlen: a gyereknek is, hiszen hamar a közösség perifériájára kerülhet, és a szülőnek is, aki nehezen fogadja el, ha szeme fénye kilóg a sorból. Ugyanakkor a többi gyerek és nevelőjük is megsínyli ezt az időszakot, ami az elismert gyermekpszichológus, Ranschburg Jenő szerint másfél-két éves korig normálisnak tekinthető.


Indulatok kifejezése

Körülbelül 8 hónapos korban kezdenek a gyerekek fogzani, ilyenkor még ínyük kínzó feszülését, bizsergését enyhítik azáltal, hogy harapnak.

Nagyon sok szülő ezt azonnal agressziónak minősíti, pedig ebben a korban ahhoz még semmi köze sincs. Gyakran megbüntetik a kicsiket, mert azt hiszik, hogy ez egy erőszakos megnyilvánulás a gyerek részéről.

Így – akaratlanul – megtanítják a gyereket arra, hogy a harapás az agresszió eszköze – magyarázta. A pszichológus szerint a harapás egyik nagyon fontos oka, hogy a gyerek nem tudja jól kifejezni magát, a benne örvénylő érzéseket, indulatokat.

Elkerülni az agressziót

– Nem értik őt, és ő sem ért másokat – ez már önmagában is feszültséget szül. Ha ezt a felnőtt környezet rosszul kezeli, csak tovább növekszik.

 Érdemes leülni és megbeszélni a gyerekkel, hogy a harapással másoknak fájdalmat okoz, vagy lehet a játékain keresztül is érzékeltetni.
Sok szülő – jóindulattól vezérelve – visszaharap, és ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek. A legjobb megoldás a megelőzés, a szülői-nevelői agressziót el kell kerülni. Két-három éves korban már megvan az empátia a gyerekekben, át tudják élni, hogy mit érez a másik. Érdemes leülni és megbeszélni a gyerekkel, hogy a harapással másoknak fájdalmat okoz, vagy lehet a játékain keresztül is érzékeltetni. Ha a szülő vagy a nevelő agresszív, ez a viselkedésmód kivirágzik, ahelyett, hogy eltűnne. Nem szabad kiabálni a gyerekkel, vagy megverni őt. Az első nap még egy pofon használ, de a második nap már csak kettő, és így tovább.

Ezzel csak azt érjük el, hogy amit nevelési szándékkal büntetésnek szántunk, azzal valójában fájdalmat okozunk. Később, 5–6 éves korban már nem harapni fog, hanem egy másik módját választja az agressziónak – figyelmeztetett. Ranschburg Jenő szerint működik, ha a gyerek érzelmeire hatunk, de a tárgyiasított jutalmazást, azaz a ˝ha jó leszel, kapsz egy tűzoltóautót˝ típusú módszereket el kell kerülni.


Kimutatni az örömöt

– Azzal csak azt érjük el, hogy gyermekünk a közelünkben nem agresszív, a hátunk mögött viszont folytatja majd. Az viszont az én tapasztalataim szerint beválik, ha a szülő kimutatja örömét, amikor gyermeke egy-egy helyzetet ˝normálisan˝ old meg. Azzal, ha a kicsi ilyenkor több figyelmet kap, ha látja és érzi a szülő boldogságát, megelégedettségét, bevésődik egy másik minta – ajánlotta Ranschburg Jenő.
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!


Moderálásra küldöm 1. Truder 2010.07.29. 21:29

Az enyémek nem haraptak..
Szerintem nevelés kérdése..A gyerek feszegeti a határokat, és ha engedünk nekik, túl is lépik. Ha nem, tudják, hol az elég!



Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...