Kisalföld logö

2017. 03. 01. szerda - Albin 3°C | 12°C Még több cikk.

Többes szám elsőben

Megtaláltam az olimpia egyik legszebb szavát. Hangzásban dallamtalan, a hossza nyúlfarknyi, ha okosan egyeztetjük az igét, akkor felesleges és nélkülözhető, de ott van az ötkarikás hírekben, a végigizgult küzdelmekben, könnyező zászlófelvonásban, facebookos
like-okban.

Kihalt mellőle minden más személyes névmás és maradt pőrén egyszerűen a szó: mi. Amióta fellobbant a londoni láng, többes szám első személyben létezik az ország: vonulunk, büszkék vagyunk, játszunk, veszítünk, továbbjutunk, kiesünk, szurkolunk, megsérülünk, sírunk, nevetünk, dobogóra állunk, Himnuszt énekelünk. Magyarok vagyunk. Van négy aranyunk, egy ezüstünk, három bronzunk. És reménykedünk, hogy az éremsornak nincs még vége.

A világgal való sportos versengés egy masszává gyúrta a nemzetet, a többes szám első személynek sikerült átágaskodnia az országhatáron. A nemzetmámor, amiben néhány hétig élhetünk, az előítéletek, pártoskodások, kirekesztések háborújában édes fegyverszünet: a csatabárd elásva, a békepipa izzik. Kiveti magából a bölcs közösség, aki megszegi az íratlan szabályt, hogy ízléstelen és hazafiatlan az olimpia idején mással foglalkozni, mint a szurkolással és a magyar csapat buzdításával.

A népharag nem kímélte Schobert Norbit és Bochkor Gábort sem, de tanulva az ő földbe döngölésükből, a celebek elcsendesedtek az olimpia idejére. Eljött az idő, amikor senki nem kíváncsi a címlaplányokra, mert olyan értékek kerültek előtérbe, amik teljesítményről, szabályok és versenytársak tiszteletéről, kitartásról, csapatról, erőről, tiszta játszmákról, bizonyításról szólnak. Ezért is szeretjük az olimpiát. Úgy lehetünk a részesei, hogy az érmek csillogása mögött elleshetjük a teljesítmény mögötti nagyságokat: emberségből is csillognak azok az aranyak. A mi bajnokaink, a mi hőseink, a mi sportembereink – a mi büszkeségeink.

Nekik köszönve az ország jóllakhat most önbecsülésből, nemzettudatból, összefogásból, hazaszeretetből. A vasárnapi két aranygyőzelem között kis utcákban sétálva újra csak felfigyeltem a többes szám elsőre. Két kese fejű óvodás tekerte büszkén a kétkerekűjét, azzal az öntudattal, ahogy csak az hajt, aki még nem birtokolja teljesen az egyensúlyát és nagy koncentrációval tud a nyeregben maradni. Az elöl haladó nagyobbacska, mivel nem merte kockáztatni, hogy tekintetét levegye a képzeletbeli egyenesről, amivel tartja az útirányt, hangosan kiált: – Figyelj, Nojbi, most ugjatok egyet, aztán ugjass te is! – Megálltam, hogy végignézzem az attrakciót.
Az ugratás bravúrját egy fekvőrendőrön való áthaladás jelentette, ami a fiúknak maga volt az olimpiai döntő: – Láttad, Nojbi? Megcsináltuk! Mi is bajnokok leszünk!

Olvasóink írták

  • 1. dsj 2012. augusztus 07. 16:44
    „Aranyos! Meg ezüstös és bronzos :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Valódi merinói

Figyeljünk rájuk, az idős emberekre, szüleinkre, nagyszüleinkre. Ők még abban a korban… Tovább olvasom