Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Szülni tessék, de gyorsan!

Egy valami biztos a mai Magyarországon: a bizonytalanság. A mindennapokat illetően, s lásd nyugdíjhacacáré, a jövőt illetően is.


Riport riportot követ a vészjósló pénzügyi adatokról, melyek szerint akik 2013 után mennek nyugdíjba, szinte csak filléreket kapnak majd az államtól. Becslések szerint, ha valaki most 120 ezer nettót keres havonta, az 40 ezer forint nyugdíjat kap majd.

Mindez a hazai demográfiai adatok alakulásának következménye, hiszen a nyugdíjat az állam az aktív korosztály adójából fedezi. Győrben a harminchárom évesek körülbelül háromezren vannak, míg a tízévesek száma ezerre tehető. Nagyjából ilyen arányúak az országos adatok is. Amire a Ratkó-korszak gyermekei nyugdíjba mennek, az aktívan keresők száma a harmadára csökkenhet. 

A teljes társadalmi reprodukcióhoz minden szülőképes (a szociológusok ezalatt a tizennyolc negyven év közötti korosztályt értik) nőnek három gyermeket kéne a világra hoznia. Napjainkban átlagot számolva a fele, másfél gyermek jut egy ebbe a korosztályba tartozó nőre.

Magam is ebbe a katégóriába tartozom huszonnégy évemmel, s jó hazafiként már legalább egy gyermekem kellenne legyen. Ezúton kérek elnézést a társadalomtól, amiért nincsen, s jónéhány évig még nem is tervezem.

A szociológia persze erre is talált indokokat. Ilyen például a karrierorientált szemlélet. Nem tudom, hogy vannak ezzel kortársaim, de én nem vágyom csillogó karrierre. A verseny szorítását viszont nagyon is érzem. Elég volt mára a számszerű adatokból, de az biztos, hogy a felsőoktatásban ma sokszorosa vesz részt a harminc évvel ezelőtti létszámnak. Mindenki több nyelven beszél, profin püföli a számítógépet, igazán ért valamihez, vagy több valamihez. Nem vágyom én karrierre, de szeretnék életben maradni, anélkül, hogy eltipornának mások, mikor dokumentumhegyeket mellékelnek önéletrajzukhoz. Életben maradni viszont nehéz ilyen viszonyok között úgy, hogy tizenkilenc évesen otthon maradok gyermeket nevelni. Hajtok tehát, inkább muszájból, mint magasztos vágyakból.

Egy másik okként a szingli létet, mint divatos életformát nevezték meg. Ezt csak simán hülyeségnek tartom. Minden ember célja, hogy megtalálja élete párját, még ha úgy is tűnik néha, hogy egyesek jobban érzik magukat egyedül. A magány nem trendi, s biztos vagyok benne, hogy ezek az egyesek bármelyikünknél jobban telesírják párnájukat.

Ha pedig megleltük társunkat, ötven százalék az esélye annak, hogy a közös sztori válással végződik. Igen, letűnt az a kor is, mikor egy életre választunk társat. Nagymamám tizenhat évesen ment feleségül nagyapánhoz, hatvan éve élnek boldog házasságban. Milyen utópikusnak tűnik ez ma, mint az, hogy a mai fiataloknak az övékéhez hasonló értékrendje legyen. Inkább nem kezdek okokat boncolgatni, a tény az tény: a házasságok fele válással végződik.

Ne feledkezzünk el az élet egyik legfontosabb tényezőjéről, a pénzről sem! Ha már imént a nagyszüleimnél tartotam... Önerőből, kemény munkával felépültek egy házat s mellé takaros gazdaságot. Ez manapság lehetetlen. Nem lesz itt háza senkinek hitel vagy az ősök kőkemény támogatása nélkül. Az albérlet meg ugye csillagászati árakon fut, egy kereset aligha fedezi. Hajtok hát tovább, muszájból.

Gyakran mondják: "Neked megvan mindened. Iskola, szerető társ, munkahely..." Apropó munkahely. Ez már nem az a kor, mikor az ember elhelyezkedik, és egy helyen lehúz egy életet. Mint mondtam, nagy a verseny, tombol a vad kapitalizmus.

Egy valami biztos a mai Magyarországon: a bizonytalanság. Bizonytalanság a mindennapokat illetően, s lásd nyugdíjhacacáré, a jövőt illetően is.

Szeretném már látni a rám meredő csillogó szempárt, s hallani: anya, de nem merem. Isten látja lelkem, nem merem.

Olvasóink írták

  • 19. tornacipő 2010. november 17. 11:55
    „ipsedixit ha valaki emiatt az írás miatt dönt amellett hogy nem vállal gyereket azt sajálni tudom, téged nem sajnállak, mert butyuta vagy és felületes”
  • 18. Goldmund 2010. november 17. 09:25
    „Még egy megjegyzést a szingli-létről és a pártalálás nehézségeiről.
    Sajnos beszűkültek azok a helyek, ahol ismerkedni lehet 18-30 éveseknek.
    Ugyanakkor néha internetes fórumokon olvasok magányos emberekről, akik a pártalálás nehézséeiről írnak. Aztán pár hozzászólás után kiderül róluk (tisztelet a kivételnek), hogy a legelemibb tényekkel sincsenek tisztában: hogy aki párban él, annak alkalmazkodnia kell; hogy szabad idejét ha nem is kizárólag, de elsősorban mégiscsak párjával kéne eltöltenie; hogy lehet szeretni azt is, aki nem tökéletes alakú és természetű; hogy nincs tökéletes összeillés, vagyis sok kompromisszumot kell kötni stb.
    Bizony sok hozzászólónál magamban azt mondtam: nem is csodálom, hogy egyedül van!”
  • 17. Goldmund 2010. november 17. 09:10
    „Sok igazság van a cikkben, de azért nem mindenben ilyen rossz a helyzet.

    Először is: bár a válások száma valóban nagyon magas; az, hogy egy házasság válással végződik-e, az mégiscsak azon a két emberen múlik. Ahogy 4.hsz-ban gig írta: nem tűnt le az a kor, amikor egy életre választunk társat, csak sokan vannak, akik "letűntek" a normális útról.

    Másik: bizony régen úgy épült fel a közös kis fészek, hogy éveken át a szülőknél laktak, közös konyhát, fürdőszobát használtak, sokszor még az első gyerek is oda született. Vagy éppen halálukig gondozták a szüleiket, majd a testvéreket kifizették az örökség elosztásánál, és így lett 40-50 éves korukra saját házuk.

    Ami viszont igaz: a munkahelyek sokkal bizonytalanabbak. A vállalkozások meg nemcsak a változó piaccal, hanem a folyton változó szabályozásokkal, az átláthatatlan adó-, és járulékszabályokkal, az iszonyú bürokráciával küszködnek. A támogatások húzd meg-ereszd meg elven működnek, a pályázatok úgyszintén. Így lehetetlen előre tervezni, és sok embert felőröl ez a bizonytalanság.”
  • 16. elemér 2010. november 16. 22:21
    „Kedves enéh, kössz hogy adtál felvilágositást a gyengébbeknek. Az nem Amerika, és soha nem volt meg nem lessz.”
  • 15. ipsedixit 2010. november 16. 20:17
    „Kedves enéh, egyetértek a véleményével. Általában csak átfutom ezt a weboldalt, de a cikk címe olyan stupid és cinikus volt, hogy elolvastam.”
  • 14. enéh 2010. november 16. 19:57
    „Én 88-ban kezdtem el dolgozni, havi 4000 Ft-ért, aztán levelezőn csináltam meg a fősulit. Közben zajlott a rendszerváltás, felpörgött az infláció, a családot nem vetette fel a pénz, szerencsére hitelünk nem volt. Mire végeztem a sulival, szerencsére a fizetésem is elég tisztességes lett. Férjhez mentem, jött az első gyerek, aztán még kettő. Közben építkeztünk a szülői házra. Hitel nélkül meg tudtuk csinálni, de nem az volt, hogy tavasszal elkezdtük és full extrán berendeztük őszre, hanem fokozatosan, ahogy jöttek a pénzek. A férjemnek 3 munkahelye volt, csak este láttuk. A szülők gyakorlatilag a háztájiból segítettek minket, ami ugye azt jelenti, hogy még otthon is robotoltak.
    Szóval régen sem volt jobb a helyzet és mikor nem volt bizonytalanság? Voltak háborúk, aztán padlást söpörtek, aztán rendszerváltás.
    Ma mindenki felsőfokú végzettségű, sok pénzt keres, de szeret élni, és elképzelhetetlen, hogy a szabadidejét feláldozza akár, hogy még pénzt keressen. Nehéz lemondani a cigiről, mobilról, buliról vagy mit tudom én miről.
    Ebben az országban csak az számít, hogy ki hogy rázza a rongyot. Nagy ház, nagy autó, a hitel úgysem látszik. A gyerek lemondást jelent sok mindenről, de kárpótol is a létével. Nélkülük értelmetlen a munka, a hajtás.”
  • 13. elemér 2010. november 16. 18:48
    „Ha a keresetet vagy nyugdijat és szociális juttatásokat nézem én nem cserélnék velük. Eltudom képzelni hogy milyen nehéz az uj kocsit, mobilt és a számlákat fizetni. Ott pedig infláció van most.”
  • 12. szabo1936 2010. november 16. 18:04
    „En nem tudom megerteni ezt a negativ gondolkodasokat?Amikor en Mo megyek latogatoba en mast latok.Az italboltok Gyorben sok helyen mar regel 5 orakor nyitva vanak ahol a szegeny nyugdijasok es nem nyugdijasok mar frocsoznek,Regel 8 orakor mar lehetetlen Gyorben parkolo helyet talani az autok ugyan olyan minoseguek mint a nyugati orszagokban.Kisgyerekek az utcakon orditanak a mobiltelefonukba elhihetetlen auto-forgalom.En ugy gondolom,hogy a magyar tortenelemben soha sem volt ilyen jo elet mint most van ot.Miert van ez a sok panaszkodas ot,sok ember meg mindig azt varja,hogy a alam eltartsa oket a bolcsotol a sirig.Az elet az olyan mint egy bank szamla csak azt lehet belole kiveni amit bele teszunk.
    Ja igen tudom,hogy rosz a helyesirasom.”
  • 11. elemér 2010. november 16. 17:15
    „A bizonytalanság ma univerzális és a közölt adatok reálissak a nyugati társadalmakban is. Ott viszont valamivel jobb. Kanada tárt karokkal várja a bevándorlókat multikulti társadalmában. Kereset min. duplája, szociális kedvezmények jók és garantált, nyugdij, betegsegély, munkanálküli, stb. Azért nem árt ha csipkeditek magatokat angolul.

    http://www.nytimes.com/2010/11/13/world/americas/13immig.html?src=me”
  • 10. ortadon 2010. november 16. 15:53
    „Eleve diszkrimináció van!
    A nők 40 év munkaviszony után elmehetnek nyugdíjba! A férfiak miért nem?
    A női munkáért kevesebbet fizetnek! Talán mert több nő van az aktív lakosság körében? = nagyobb a "verseny".
    Amíg egy családon belül minden megkeresett forintért külön kell adózni, járulékot fizetni, addig nem jut a gyerekre! Szükség van a családi jövedelmet együtt nézve adózni!
    Ha férj és feleség normális értékrendben meg tudja teremteni az életkörülményeit, akkor marad pénz gyerekvállalásra! Nem kell huszonévesen 30 milláért kertesházba költözni és nyögni 40 évig a hitelt! Lehet előre gondolkodva, okosan tervezni! Ebben tudok segíteni bárkinek.
    A cikkben említette nagyszüleit. Amíg nem rakták össze a házra valót, gondolom ők is meghúzták magukat valamelyikük anyósánál... Tehát megvolt a szülői támogatás, ez a mai fiataloknak is megvan. Sokoaknak túlságosan is! 30 évesen még egyetemre járni a 4. diplomáért és anyura meg apura támaszkodva lebzselni, az megy... A szülők meg aszisztálnak hozzá!!! Ez a baj! Tessék szakmát tanulni, mert nem győzik hangoztatni a médiában, hogy hiány van szakmunkásból!!!
    Felnőttként is elmehet "cnc esztergályos" képzésre. (ez csak 1 példa, ne szívják mellre az esztergályosok)

    7! Istent nagy i-vel illik írni!”
  • 9. Zoé 2010. november 16. 15:45
    „ipsedixit!

    ha nem tűnt volna fel, ez nem a "család napilapja", hanem a kisalfold.hu.
    a pesszimizmusra meg van ok sajnos.”
  • 8. mozart 2010. november 16. 15:17
    „Logikusan átgondolva a helyzetet, ez a pesszimista hangulat nagyon is reális. Nem fogok belevágni ha tudom, hogy nem fogom tudni felnevelni. Vagy vegyek fel hitelt? A gyermektelenségi adóról szóló csekket én fogom az elsők közt visszaküldeni.”
  • 7. prettywoman 2010. november 16. 14:51
    „Igen, Sabbione, egyetértek veled.
    Szerintem is korrekt az írás, hozzáteszem, sajnos, hogy az.
    Butuskának meg pláne nem nevezném más véleményét, már csak azért nem, mert a vélemény pont attól vélemény (és nem tény, vagy hír), hogy egyéni, egyedi, változó, nem egyforma. Hála a jó istennek. Végül is demokrácia van, nekem nem hiányzik a szocializmus jelszava: egyenruha, egyensapka, egyenvélemény.
    Ő így látja és kész. Sajnos - szerintem is - jól látja. Ez ma a nagy magyar valóság. Lehet, hogy pesszimista. De miért, a valóság olyan derűs? Lehet, hogy 6-os véleménye szerint igen, és ő egy álomvilágban él. Ahol 3-4 gyerekkel rendelkező nő jelentkezik egy állásra, ahol tárt karokkal várják, sőt, a gyerektelenség eleve kizárt. Borzalmasan megfizetik a munkáját, hisz sok gyereket kell eltartani. Véletlenül sem probléma, ha otthon kell maradni a beteg kicsivel, boldogan hosszabbítják meg a szerződés a próbaidő lejárta előtt. S ha ne adj isten jön egy válás (ami valóban sok manapság, csak a vak nem látja, vagy aki nem akarja), akkor a férfiak rendre a többgyerekes elvált hölgyeket rohamozzák a fiatal plázacicák ellenében.
    Igen, lehet, hogy ilyen a mai világ. Egyesek szerint. Megmutathatnák nekem, hogy hol, mert én nem látom.”
  • 6. ipsedixit 2010. november 16. 14:30
    „Kedves Natália! Valószínűleg jelentős kárt okozott azzal, hogy butuska véleményét közreadta. Sok kisgyerek talán éppen azért nem fog megszületni, mert a leendő szülők ilyeneket olvasnak a "család napilapjában". Az Ön pesszimista hangulatkeltő írása tökéletesen alkalmas a gyermekvállalási kedv lohasztására. Jó lenne a médiában dolgozóknál több felelősséget tapasztalni.”
  • 5. Sabbione 2010. november 16. 14:16
    „Nagyon jó írás! Mindennel egyetértek! Sajnos elég nehéz itt bármihez is kezdeni!”
  • 4. gig 2010. november 15. 23:27
    „Egyrészt nem a szingli lét a fő probléma, inkább az el nem köteleződés lett trendi. Összeköltözök ezzel, azzal, aztán majd lesz valahogy. Kb. sehogy.

    Másrészt a házasságkötések válással végződésének fix 50%-os aránya nem tudom, hogy jött ki, de azért érdekelne.

    Harmadrészt nem tűnt le az a kor, amikor egy életre választunk társat, csak sokan vannak, akik "letűntek" a normális útról. Rengeteg fiatal és kevésbé fiatal család van hazánkban, akiket nemigen vesz észre a média, mégis komolyan veszik az örök hűséget.

    Nem azzal lehet megoldani a társadalmi problémákat, hogy gyorsan szülünk sok gyereket, hanem hogy rendet teszünk a fejünkben. Ha felrúgjuk, kidobjuk a házasság, a család intézményét, olyan személyeket állítunk magunk és a köv. generációk elé példának, amilyeneket, akkor nem kell meglepődni a következményeken.”
  • 3. Agent 2010. november 15. 20:03
    „Van megoldás, igyekezni kell külföldön (a világ fejlettebbik felén) annyi munkaviszonyt összehozni az embernek aktív életpályája során, hogy jogosult legyen az adott országból is nyugdíjra, abból itthon már jól meg lehet élni.”
  • 2. Cancer 2010. november 15. 18:49
    „Jo jegyzet, csak ha meg reklamozod is a lapon keresztul, hogy nem mered, akkor mit varsz az olvasoktol. Ne legyunk mar ennyire negativak megint...”
  • 1. pirosász 2010. november 15. 18:48
    „Kedves Natália! Ha továbbra is ilyen ügyes,körmön font cikkeket fog írni,akkor a munkahelye fix!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hoffmann Rózsa Győrben: tanítási szünet számos iskolában

Vélhetően súlyos dolgokról esik szó a pénteki győri konferencián, ha ennyi iskola döntött úgy, hogy a tanárok inkább az Egyetemi Csarnokban töltsék a pénteki tanítási napot a tantermek helyett. Tovább olvasom