Kisalföld logö

2017. 08. 19. szombat - Huba 19°C | 31°C Még több cikk.

Pofára esés

Az elmúlt időszak nagy tanulságai számomra a megcsúszással kapcsolatosak. Sok magyar esett hasra vagy hátra mostanában. És akkorákat, hogy az fájt mindenkinek.
Piszén pisze orrom krumpli méretűre dagadt. Igen, én már tudom, mi a következménye, ha az ember zsebre dugott kézzel, tekintetét az égre emelve közlekedik csúszós terepen. Észrevétlen gyorsasággal esik pofára. Mivel a zsebében marsallbotot vagy pénzköteget, esetleg mindkettőt keresgél, esélye sincs arra, hogy mással tompítsa a zuhanása lendületét, mint saját orcájával.

Aztán amikor ott fekszik a lucskos hóban, jégen, akkor ugye nemcsak a horzsolások által keltett fájdalommal kell megküzdenie, hanem azzal az ilyen produkciók után törvényszerűen megjelenő kisebb tömeggel, amelyik sajnálkozásnak álcázott kárörömmel nézi. Úgy érzi, nincs az az emeltyű, amely innen kimozdíthatná. A legbosszantóbb pedig az, hogy a mutatvány híre gyorsabban terjed, mint influenza a tömött citybuszon: így jár, aki fenn hordja az orrát. Kezét nem kézfogásra előkészítve tartja, ráadásul még rohanni is akar a síkos felületen.

Mivel a talpra állási kísérletem után a következő lépésnél hanyatt is estem, ledöntve lábáról egy járókelőt, talán érthető: az elmúlt időszak nagy tanulságai számomra a megcsúszással kapcsolatosak. Félek azonban, nem vagyok egyedül. Sok magyar esett hasra vagy hátra mostanában. És akkorákat, hogy az fájt mindenkinek. Akadtak olyanok is, akik mások lába alól ütötték ki a talajt egyetlen elhibázott mozdulatukkal, mert nem tudtak egyensúlyozni.

Tegnap azonban már láttam enyhülésre utaló jeleket. Bizakodom. Lehet, felmelegedés jön? Lehet, elmúlik a fagy? Lehet, sikerül paktumot kötni a síkosságot gátló sószóró házmesterekkel? Lehet, végre felengedhetünk ebből a vicsorgó, farkasordító hidegből. Az időjárást ismerők szerint előbb vagy utóbb mindenképpen így lesz.

Azonban akkor sem szabad elfeledkeznünk arról, bizonyos, lesz még tél. Ha tehát el akarom kerülni azt, hogy legközelebb megint a képes felemmel érjek földet vagy kirúgjam mások alól saját lábukat, a kezemet ezentúl mindig készenlétben kell tartanom. Mert egyensúlyt teremtve kapaszkodni szeretnénk valakibe. Vagy üdvözlésre lendíteni, esetleg rátámaszkodni, netán kéregetni vele, vagy segíteni rászorulókon.
Ezt meg kell tenni, nem is kérdés. De van itt még egy fontos dolog. Mindenki számára megszívlelendő: tekintetünkkel ne az eget, hanem az előttünk lévő utat pásztázzuk. Mert hiába lesz kéznél a kéz, ha az ész hibáz, garantált az újabb pofára esés.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Télértékelő

Miként temethet maga alá lassan, de biztosan közel hárommillió embert egy jobb sorsra érdemes… Tovább olvasom