Kisalföld logö

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 27°C Még több cikk.

Párválasztó

Magyarországon is szükség volna magasabb családi pótlékra, új bölcsődékre, vállalati óvodákra, olyan törvényekre, amelyek a cégeket megakadályozzák abban, hogy kirúgják a kismamákat, de legelébb: nemzeti közmegegyezésre.
A részint botrányba, részint unalomba fulladt hétvégi állami párválasztó kapcsán csupán az egyik kérdés, hogy a kormány vajon miből gondolja, hogy a fiatalok összeboronálásánál éppen neki kell bábáskodni (ráadásul balettel meg néptánccal), a fontosabb az: miként fog ebben az országban több gyerek születni? A legsúlyosabb problémáról van szó; ha nem fordul meg a tendencia, erről szól majd a következő néhány évtizedünk, a mind kevesebb aktív dolgozóval, a bezárásra ítélt óvodákkal és iskolákkal, az elbocsátandó pedagógusokkal, a gyengülő fogyasztással.

A lefelé tartó spirál megállítására jelenleg esély sem látszik, pedig még sokkal jobb a helyzet, mint akár csak néhány év múlva lesz. Ezt azért írom, hogy jelenleg az emberek döntő többsége sajnálja azokat, akiknek nincs utódjuk, s a végleges gyermektelenek aránya mindössze tíz százalék. A folyamat akkor lesz már-már visszafordíthatatlan, amikor a társadalom elfogadja, esetleg követendőnek is tartja, ha valakinek nem születik gyermeke. Hogy ez bekövetkezhet, jól mutatja, ami az élettársi kapcsolatokkal történt. Az efféle együttélést a kilencvenes évek elején még a megkérdezettek háromnegyede elítélte, manapság pedig ugyanennyien fogadják el.

Az utolsó órában vagyunk abból a szempontból, hogy most a fiatalok átlagosan valamivel több mint két gyereket szeretnének életük során, igaz, ebből sajnos mindössze 1,3-et váltanak valóra. Mindenesetre úgy áll a dolog, hogy egyelőre a tervezett babákat kellene világra segíteni, s nem arról győzködni a potenciális szülőket, hogy tervezzenek lurkókat maguknak. És itt van a hazai népesedéspolitika egyik alaptévedése, miszerint mindez a kabinet dolga. Nem, az összes párté. Erre példa az
Európában Írország mellett a legmagasabb termékenységi mutatókkal rendelkező Franciaország, ahol a demográfusok egyértelműen azzal magyarázzák a népességgyarapodást, hogy a kontinens egyik legbőkezűbb családtámogatási rendszere – noha kormányok jöttek-mentek – 1975 óta stabil és inkább bővül.

Magyarországon is szükség volna magasabb családi pótlékra, új bölcsődékre, vállalati óvodákra, olyan törvényekre, amelyek a cégeket megakadályozzák abban, hogy kirúgják a kismamákat, és még sok minden másra, de legelébb: nemzeti közmegegyezésre. Ha legalább ebben az egy ügyben nem lesz közös minimum a T. Házban, akkor senki nem hiszi el, hogy jöhet bármilyen váratlan válság vagy kormányváltás, a családtámogatásokhoz nem nyúlnak hozzá. Így pedig egy tapodtat sem jutunk előbbre. Addig legfeljebb az olyan látszatsikereknek lehet örülni, mint hogy tavaly a babáknak valamiért kedvük támadt megszületni, miközben a 90 ezres adat emberemlékezet óta a második legrosszabb – bár abból a szempontból még magas is, hogy nincs messze az idő, amikor hetessel kezdődik majd a szám az élveszületések rubrikájában.

(A szerző háromgyermekes apa.)

Olvasóink írták

  • 2. Goldmund 2013. június 10. 12:43
    „Egy kicsit árnyaltabban látom a helyzetet, mint a cikk írója, de alapvetően egyetértek vele.

    Egyrészt: közismert, hogy Magyarországon az az etnikum szaporodik legjobban, amelyik a legszegényebb, ahol a családtámogatási rendszer nem a gyerekvállalás megkönnyítését szolgálja, hanem a gyermek (puszta létezésével) az igénybe vehető juttatások alapján indirekt módon a munkanélküli szüleit tartja el.
    Sajnos van egy olyan gyanúm, hogy Franciaországban a kedvező statisztikai adatok mögött is a bevándorolt (és rengeteg társadalmi, közbiztonsági problémát okozó) népcsoportok magas termékenysége áll, nem a középosztálybeli, adófizető, társadalomba beilleszkedett embereké.

    Másrészt: rengeteg apróság van, ami ebben az országban család- és gyerekellenes. Nagyon helyesen mutat rá a szerző pl. arra, hogy kisgyerekes anyaként könnyű elveszíteni egy munkahelyet, de újat találni rendkívül nehéz. Leginkább azért, mert ÁLTALÁBAN kevés a munkahely, tehát találni fognak a kisgyerekes anya helyett gyermektelent is.

    Az új bölcsődék említése kapcsán eszembe jut a Liezen-Mayer u. - Somogyi Béla u. sarka, ahol gyermekkoromban bölcsőde állt (az orvosi rendelővel szemben), azt 15-20 éve lerombolták és most egy társasház van ott. Miközben kevés a bölcsődei, óvodai férőhely. No comment.

    De a család- és gyerekellenes intézkedések közé sorolom azt is, hogy a járdákra ráengedik (rákényszerítik) a bicikliseket. A gyalogosnak marad kb. 1 m hely, mellette fél méter a bicklisnek. Köztük csak egy sárga vonal, amit bármelyik fél könnyen átlép. Aki ott kisgyerekkel sétál, gyakorlatilag állandóan vészhelyzeti figyelemmel kell lennie. Ha két kisgyerekkel sétál egy szülő, el se nagyon férnek (időnként szembe is jöhet egy gyalogos). Az ilyen forgalmi kialakítás pl. a Magyar utcában, az Erzsébet-liget és az óvoda előtt gyakorlatilag folytatólagosan elkövetett gyerekgyilkossági kísérlet az útkezelő részéről.

    Szóval nyomait sem látom annak, hogy az illetékesek legalább a problémát látnák és legalább azt megtennék, ami nem kerül pénzbe, úgyhogy reményt sem látok a népességfogyás megállítására.”
  • 1. SiLa 2013. június 04. 15:11
    „T. Hancz Úr
    Az ausztriai rokonaim a hetvenes években emlegették a házasságkötési és a gyerekvállalási kedv hanyatlását, pedig náluk lényegesen magasabbak a szociális juttatások-még ma is.
    Nem vitatom a cikkben leírtakat, de sajnos a kényelem, és az egzisztencia is oka a kevés gyerekvállalásnak.
    Az átlagnál jóval tehetősebbek sem vállalnak több gyereket. Lehet hogy átlagban annyit sem, mint az alacsony jövedelműek. Azért ez a megközelítés is megérne egy cikket.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cirkusz

Elhatárolódásoktól, odatartozásoktól hangos a hazai kulturális szcéna. Tovább olvasom