Kisalföld logö

2017. 11. 24. péntek - Emma 3°C | 8°C Még több cikk.

Madarak

"Csak tizenhat évig kell törlesztenem. Utána kicsit vén leszek ugyan, de szabad, mint a madár."

A Fidesz 225 fős frakciójából 152 képviselőnek van kölcsöne. Az 58 fős MSZP-frakcióból 37 politikusnak van banki tartozása. A 46 fős Jobbik-frakcióból 23-an vettek fel bankhitelt, az LMP-frakció 46,6 százaléka tartozik, a KDNP-nél pedig a képviselők felének van banki kölcsöne.
Nos, hát nekik sem olyan jó most.

A svájci frank alatt nyögő magyar társadalom tetemes része – gyanítom – ezzel nyugtázza a hétvége legizgalmasabbnak tűnő hazai politikai hírét, hozzátéve legfeljebb, hogy az elmúlt napok eseményei mindenkiből kihoznak valamit: a sajtóból ezt az elemzést.

Ha a demagógiát kivonjuk a képletből, akkor el kell ismernünk: a fideszes Kósa 59 milliós hitele, vagy a szocialista ifjabb Bárándy 35 milliója éppúgy jogosan járt, mint anno a mi 8–10 milliónk. Ha a demagógiát mégsem vonjuk ki, akkor persze epésen megjegyezhetjük azt is, hogy a képviselői vagyonnyilatkozatok másik két rubrikája is beszédes ám – az, amelyik az egyéb megtakarításokra, illetve amelyik az ingatlanok számára vonatkozik.

Ezek fényében ugyanis kevésbé tűnik őszintének az a keresztes háború, amelyet a politikai táborok prominensei egymással szemben (de értünk) indítottak, nagyjából ilyen szavakkal: kinek kellett volna figyelmeztetnie a magyar népet a 2011 augusztusában bekövetkező végső(?) rémálomra; s egyébként is, ki hunyt szemet afölött, hogy a tűzközelben lévők – tisztelet a kivételnek – állami támogatású hitelekkel pumpálják fel az ingatlanvagyonukat?

Legyünk őszinték magunkkal, most már úgyis mindegy: vajon a forintalapú hitelt választottuk volna, amely nagyjából kétszeres törlesztőrészlettel csábított minket 2007–2008-ban, csak azért, mert valamely politikus a másik szapulása mellett melegen ezt tanácsolja nekünk? Dehogy. Gazda Albert a Hogyan lettem devizaidióta című írásában kimondja, amit mi is gondoltunk akkor, amikor a messzi távolból valaki a devizahitelek kockázatát ecsetelte: „Azt mondtam erre: ha a forint bedől, úgyis szétrobban minden, csak a semmi marad. Aztán ötven százalékkal megemelkedett a törlesztőrészletem, s azóta tudom, a világ nem bummal ér véget. Hanem lassan, apránként. Agóniával, nyüszítéssel."

A nyüszítő magyar ember mentsége, hogy a Kádár-rendszerben nemhogy a közgazdasági alaptételekről és a devizakockázatokról nem hallhatott, de még svájci frankot sem fogott a kezében – nem csoda, hogy „devizaidióta" lett. Húsz év után, a kényszerű gyorstalpalón most megtanultuk, hogy a befagyasztott árfolyam az utolsó szalmaszál, de félő, három év múlva az is eltörik.

Hallgassunk ezért Gazdára, jobb tippem nekem sincs: „Ami engem illet, ha mégsem borul minden, már csak tizenhat évig kell törlesztenem. Utána kicsit vén leszek ugyan, de szabad, mint a madár."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kerék, bilincs

Alapvetés, vízválasztó, norma, miegyéb. Sine qua non, ha tetszik. Tovább olvasom