Kisalföld logö

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 10°C | 18°C Még több cikk.

Benzint, de sokat!

Az utakon alig tapasztalható, hogy kevesebb lenne az autó, pedig a benzin és a gázolaj ára történelmi csúcsot döntött.


Megrögzött autós vagyok. Az a jó magyar fajta. Ha választanom kell, egyek vagy megyek? Hát inkább az utóbbi. Amikor aztán drágul a benzin, nagyot sikítok és szitkozódom is. Hogy na de ezért, ez már mégsem járja!
És mégis járja. Egyre több a gépkocsi! Az utakon alig tapasztalható, hogy kevesebb lenne az autó, pedig a benzin és a gázolaj ára történelmi csúcsot döntött meg, és még ezt is felülmúlja a héten!

Ülök a piros lámpánál és látom, hogy még van hatvan másodperc, amíg újra zöld lesz. Kicsit pöcögtetem a gázpedált, nehogy a motor kihűljön. Jó ez az időmérő, fent a magasban. Nézem, és így tudom, mennyit tudok még gondolkozni. Azon, hogy mégsem kéne autózni. Ennyit. Meg főleg ennyiért! Hát nem egészségesebb lenne, ha biciklivel járnék? Itt a globális felmelegedés, télen sem kell már aggódni a csúszós utak miatt. Egyre több a piros téglával kirakott kerékpárösvény. Arról nem is beszélve, hogy akár gyalogolhatnék is. Jó levegő, meg sem izzadok. Győrben élek, a belvárosban alig van olyan hely, ahova nem érek el tíz perc alatt a szerkesztőségből. Igen, igen, ezt kell tennem – adok megint egy gázfröccsöt, nehogy a fűtés alábbhagyjon, meg a mögöttem álló tisztán láthassa, rajtra kész vagyok, és nem fogok tétovázni, ha besárgul a lámpa.

Ám addig van még harminc másodperc. Lehet filozofálni. És néhány oda nem illő dolgot kipiszkálni a szaglószervből. Tehát holnaptól nem autózom. Leállok a garázsba és slussz. Kulcs elzárva. Autózzon, akinek Szaúd-Arábiában olajkútja van. Nehogy már ne tudjak spórolni. Nem autózom két hónapig és kifestetjük a komplett lakást, és az anyósnak veszünk egy új szobabiciklit a szülinapjára, valamint elmehetek pókerezni, mert a kétszeres beülés összege is meglesz. Emelik itt nekem égig a benzin árát!? Majd pórul járnak. Csődbe juttatom a benzinkutakat! Én és a többi józan gondolkodó, aki képes arra, hogy buszra szálljon! Gyalogoljon. Biciklizzen!

Van még időm? – sandítok felfelé. Még tíz másodperc a zöldig. Akkor újabb teligáz, mert nehogy már beégjek és ne induljak el, mikor mögöttem hárman is állnak. OK. A gép felbőg. Azért meg kell ezt gondolni. Hát nekem ebben az életben már ennyi sem jár? Hogy kicsit kényelmesen éljek? Hogy a gyerekeket reggel kocsival hozzam be és a dugóban végre beszélgessek velük? Nem dohányzom, nem iszom, nem nőzök. Egy kis úri passzió azért csak jár. Mint a motor a kocsiban. Jó, hogy a benzin elviszi a családi költségek hatvan százalékát, de a maradék negyvenből csak kijövünk. Mit spóroljak? Okos ember különben is hitelben tartja a pénzét! Meg egyáltalán.

Mindenki autózik. Én nem leszek kivétel! Engem nem tör meg a nemzetközi benzintőke spekulációja. Kitartok a magyar autósokkal együtt és ha már ruhánk se lesz, ha már enni sem fogunk, de autózni azért igen!

Duda és megint duda. Elaludtam, már zöld a lámpa, tövig nyomom a pedált és füstölgő gumikkal írom fel az aszfaltra, miként is vélekedem egy józanabb, takarékosabb világszemléletről. Előttem és mögöttem is hasonlóan gondolkodó honfitársak. És érzem, mi, kitartó autósok még sokan vagyunk.

Esetleg lehet, hogy túl sokan?

Olvasóink írták

  • 1. oaxacaca 2012. január 11. 10:34
    „Tegnap is elolvastam, ma újra....Nagyon jó ez a kritikus/önkritikus írás! Köszönjük:)))”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

No smoking!

Mondanak nagyokat, azt a sajtó szétkürtöli a világban és egy óra múlva máris lejtmenetben a tőzsde,… Tovább olvasom