Kisalföld logö

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 5°C | 21°C Még több cikk.

Titkok, vágyak, ünnepek

Győr–Nyúl - Az igazi nagy, családi ünnepek mindig hiányoztak Zsédely Juli életéből, aki nevelőszülőknél, majd a nagyapjánál nevelkedett. A ma 25 éves lány mégsem mondott le nagy álmáról: egyszer szerető családja s olyan munkája lesz, ahol ragaszkodnak hozzá.

 Zsédely Juli éjszakai műszakba készül. Két éve kenyeret, zsemlét csomagol egy győri sütőüzemben, a raktárosság pedig pluszfelelősség, nem számolhatja el magát. Szereti a munkáját, diákként is természetes volt, hogy a szünetekben dolgozik, ezzel is könnyít a család életén. Hatan vannak testvérek, ebből ketten a csornai lakásotthonban élnek, a többiek Nyúlon és Győrben.

– Féléves lehettem, amikor anyám betegsége miatt a papáékhoz kerültem, a keresztanyám meg a nagyszüleim neveltek fel – meséli Juli. – Még öt testvérem született, ám a család körülményei olyan rosszra fordultak, hogy a testvéreimet intézetbe vitték. Mivel akkor már betöltöttem a 16. évemet, a nagyapámékkal maradhattam, akik pluszmunkát vállaltak csak azért, hogy nekünk kicsit jobb legyen. Apukám tíz éve infarktusban meghalt, bár míg élt, biztosan jobb körülményekre vágyott.

Juli szívében nincs harag sem a családja, sem a körülményei miatt, sőt... Szerencsésnek érzi magát, hogy kislányként olyan nevelők, ismerősök egyengették az útját, akik ma a példaképeivé váltak. Ide sorolja Nimszné Gárdonyi Évát, Tóvizi Katalint a Radó-, Sarókné Pulai Juditot, Győrfi Kati nénit és Csizmadia Erzsébetet a Jókai-iskolából. A gimnáziumban Máhik Rita segítette a felzárkózásban, abban, hogy az egyik legjobb német záró olgozat az övé legyen.

Zsédely Juli szerint ha az emberek az élet apró örömeinek is tudnának örülni, boldogabbak lehetnének. Fotó: Krizsán Csaba
Zsédely Juli szerint ha az emberek az élet apró örömeinek is tudnának örülni, boldogabbak lehetnének. Fotó: Krizsán Csaba

– Diákként fantasztikus élményt jelentett az a tábor, amelyet évente a nevelők szerveztek a Balaton-partra, az Őrségbe, vagy az ország különböző pontjára – folytatta Juli. – Figyeltem a tanáraimat, elvarázsolt a türelmük, a hozzáértésük. Talán ezért is szeretnék gyógypedagógiai asszisztens vagy gyógypedagógus lenni. Álmom, hogy a régi iskolámban tanítsak. Munka mellett épp ezért újra tanulni szeretnék, addig pedig továbbra is segédkezek a táborok szervezésében, a gyerekek felügyeletében. Csak annyit szeretnék adni, amit én is kaptam, ez pedig nem kevés.

Gondolhatnánk, hogy a szülők és az otthon melege nélkül Juli boldogtalan, de hónapokkal ezelőtt megtalálta a párját. Egyelőre nem gondolnak házasságra, de a szabadnapjaikat, a szilvesztert együtt tervezik. Krisztián is „szakmabeli", műszakvezető a Bedő-pékségnél, emellett pedig mindenben támogatja párja elképzeléseit. Az apró, hétköznapi örömök teszik teljessé az életüket, s ha lehetne „nagyot" kívánni, az nem lehetne más, mint az albérlet helyett egy közös, szép otthon.

Róla mondták

A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben Zsédely Julit egykori tanára javasolta szerkesztőségünk „A legemberibb ember" címmel kiírt felhívására. A tanárnő leveléből idézünk: „Azért tartom őt a legemberibb embernek, mert nem hagyta el magát. Mindig talpon maradt, akárhogyan is verte a sors. Tudta, hogy csak magára számíthat. Látta szülei szomorú sorsát és kiemelkedett abból a közegből és abból a helyzetből, amibe született. Juli nem várta karba tett kézzel a jótéteményeket, hanem tett azért, hogy valakivé váljon. Keményen tanult, szorgalmasan dolgozott. Példa lehet sok unatkozó, céltalanul élő fiatalnak, akik a szüleik pénzén buliznak és autóznak. Juli olyan jellemet alakított ki magának, amely – remélem – a jövője záloga lehet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A humánum Miszter Győr iránytűje

Győr - Miszter Győr, azaz a 21 éves győri Tömböly Tamás gondolt egy nagyot és hadra fogta a… Tovább olvasom