Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Életeket kockáztatott, hogy életeket mentsen

Két zsidó fiatalt bújtatott 1944 nyarától 1945 tavaszáig Győrújbaráton kamrájukban egy asszony. Lánya, Giczi Irén azzal kíván emléket állítani édesanyja embermentő cselekedetének, hogy hetvenévnyi csend után lapunknak elmesélte a gyermekkorát meghatározó „néma" történetet.
 

A II. világháború utolsó időszakáról számos meghatározó emlék maradt meg Giczi Irénben. A most 79 éves asszony ezek közül a legdrámaibbat, amiről csak a szoros családja tudott, osztotta meg a Kisalfölddel.

– Nagybarátin laktunk, édesapám a háborúban, egyik bátyám a Donnál, a másik leventeként Németországban volt. Édesanyám négy gyerekkel itthon magára maradt. Negyvennégy ősze elején a házunk előtt hajtották el a munkaszolgálatosok és zsidók egy csoportját. A kerítés mögül bámultuk a szomorú menetet. Ekkor egyik nővérem megkérdezte: ˝Emiliéket is elviszik?˝ Gyorsan letorkolták, de ez a mondat szöget ütött a fejemben – emlékezett a hetven évvel ezelőtt történtekre Giczi Irén. – A megszokott esti ima alatt anyám zokogni kezdett.

Bőven volt rá oka, de mint később kiderült, akkor valami más miatt eredtek el a könnyei. Lefekvéskor sokáig egyedül maradtunk, én egy idő után követeltem anyámat. A többiek csitítottak. Nem bírtam tovább: hogy magamhoz hívjam, kimentem az udvarra, ahol láttam, hogy egy fiatal, törékeny nővel és egy fiatalemberrel beszélget. Nem tudtam mire vélni a dolgot, csak azt éreztem, hogy valamit titkolnak előttem.

Egyik nővére, miután Irénnel megfogadtatta, hogy nem mondja el senkinek, mert azzal nemcsak a két bújtatott, hanem a család életét is kockáztatja, elmondta neki, hogy ki is az a két ember, akiket a kamrában rejtegetnek.

– Mint kiderült, Emilit és Hansot Budapestről menekítette édesanyám egyik Nagybarátiról a fővárosba került barátnője, Kernya Aranka néni. A pár ellátásáról, biztonságáról édesanyám gondoskodott. Közben azzal bonyolódott a helyzet, hogy negyvennégy őszén a visszavonuló németek néhány fős csoportja az udvarunkban telepedett le. El lehet képzelni, hogy mit érezhetett anyám! Ha a katonák átkutatják a házat és a kamrában rátalálnak a fiatalokra, nekik is, nekünk is végünk. Hála istennek nem így történt! Ennek ellenére a félelem végig ott munkált bennünk, édesanyám szüntelen zokogott, egészen addig, amíg a németek tovább nem mentek.

Negyvenöt húsvét táján újabb had érkezett: az oroszok, akik elől Giczi Irén legidősebb nővére és a két zsidó fiatal a baráti hegyben, nagyanyja házában rejtőztek el. Miután véget ért a háború, ismét megjelent Aranka néni, hogy elvigye a fiatal párt. A könnyekkel teli búcsúzás percei következtek...

– Egészen haláláig nagy szomorúságot érzett édesanyám amiatt, hogy semmiféle hír nem érkezett erről a párról. Annyit tudtunk, hogy Amerikába készültek, hogy kijutottak-e, hová jutottak, az máig kérdés marad. Arra is gondoltunk, hogy valami tragédia történt velük – amikor elmentek, Emili nagyon gyenge állapotban volt –, vagy amit nem feltételeznék: a jólétben elfeledkeztek arról, aki értük annyit kockáztatott. Azzal, hogy ezt a régi emléket közreadtam, nem más volt a célom, mint hogy emléket állítsak édesanyámnak, aki édesapámmal együtt a világ legtisztább, legnagyobb hőseként él a lelkemben.
 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jobbik: tüntetéssorozat a devizahitelesekért Győrben

Felszólal Fodor Roland, közgazdász, a Jobbik képviselőjelöltje és Takács Krisztián a megyei közgyűlés tagja, a Jobbik képviselőjelöltje. Tovább olvasom