Kisalföld logö

2018. 01. 20. szombat - Fábián, Sebestyén -4°C | 6°C Még több cikk.

Anna új életet kapott az új tüdővel

Lendvai Anna gyógyíthatatlan betegséggel született. Orvosai két évet adtak neki. Most már senki sem találgat. A számláló újraindult.

2008-ban írtunk először Lendvai Annáról. Az akkor 16 éves, cisztás fibrózisban (CF) szenvedő győri kamasz lányról, akit a Csodalámpa Alapítvány elrepített Lourdes-ba, a mesés gyógyulások völgyébe, hogy rokonaiért, barátaiért és a betegekért imádkozhasson.

Pajkos fintor, huncut tekintet – Anna szinte semmit sem változott. A tini menyasszonnyá érett, de az élni akarás hat év elteltével is ugyanazzal az elemi erővel sugárzik belőle. Megjárta a poklot, de mert a sors kegye a gyötrelmek mellé az önuralmat és a reményt is duplán mérte rá, mosolyogva mesél a legnehezebb hónapokról, amikor vigaszt is ő nyújtott kétségbeesett szeretteinek.



A három kívánság: Anna hat évvel ezelőtt egy saját kutyára vágyott és arra, hogy kipróbálhassa a bungee jumpingot. A háziállatot a szülei ellenezték, az ugrást pedig az orvosai.

A kívánságok végül mind teljesültek, nem sokkal azután, hogy a Csodalámpa Alapítvány teljesítette a harmadikat is: elrepítette Lourdes-ba.


A CF genetikai eredetű elváltozás. A beteg belső elválasztású szervei sűrűbb váladékot termelnek, így akadályozzák a normális fejlődést. A CF-es betegek tüdeje idővel oly mértékben sérül, hogy csak az átültetés mentheti meg az életüket.

Annánál nyolc évvel ezelőtt jelentkeztek a vészjósló tünetek. A típusos tbc-t kapott és egyre gyakrabban jöttek elő a betegséget kísérő tünetek. Az orrpolip folyton kiújult és állandósult a reflux. Tavaly két hónap kivételével már az egész évet kórházban töltötte.

Magas láza volt, legyengült, begyulladt a mellhártyája. Iszonyú fájdalmak kínozták. Öt lépést sem tudott megtenni segítség és oxigénmaszk nélkül.
Tavaly októberben Anna végstádiumba került, a család felkészült a legrosszabbra. Már csak az utolsó esélybe kapaszkodhattak, egy új tüdőben reménykedtek. Anna neve januárban két transzplantációs listára is felkerült.

Száraz statisztika
Mintegy 350–400 cisztás fibrózisban szenvedő beteg él ma Magyarországon. Átlagéletkoruk 17 év. A transzplantáció ezt nagyjából 7 évvel hosszabbítja meg.
Gyötrelmes hónapok előzték meg a várva várt márciusi telefonhívást Bécsből: találtak donort. Az operáció hét és fél órán át tartott. Egy tüdőlebenyt ültettek a bal, kettőt pedig a jobb mellkasba. Az emberi tüdő öt
lebenyből áll. Anna azért nem kaphatott többet, mert szó szerint nem fért bele a legyengült, 42 kilóra fogyott, elgyötört testbe.
Kilenc órával a műtét után lekapcsolták a lélegeztetőgépről és egy speciális maszkot adtak rá. Napokba telt, mire Anna megtanulta, hogy a műszerek csak felfújják a tüdejét, kilélegeznie már neki magának kell.

Egy héttel később, négy vezetékkel a mellében, nővérébe és édesanyjába kapaszkodva tette meg az első lépéseket a kórház folyosóján. Oxigénmaszk nélkül. Tíz hónap után először.
Anna most félsteril körülmények között, a szülői házban gyógyul. Egy évig nem mehet közösségbe, a vőlegényével is csak a heti kontrollok alkalmával találkozhat Budapesten. Ha az orvosok megengedik, szeptemberben költözhetnek újra össze. A fiatalember maga is CF-es beteg...

Az esküvő időpontját még nem tűzték ki, Anna arra vágyik, hogy a párizsi leánykéréshez hasonlóan a lagzi is emlékezetes legyen. Szeretné végigtáncolni. Ehhez azonban vigyáznia kell magára.

Azt mondják, a transzplantáció egy új betegség kezdete. Anna élete végéig gyógyszerekre szorul, most több mint ötvenet szed naponta. Inzulinhiányos, vizesedik és a koleszterinszintje is rendetlenkedik. A tabletták roncsolják a veséjét, a máját. A kilökődésgátlóhoz szteroidokat szed, a szteroidhoz antibiotikumot, ahhoz pedig gyomorvédőt. Mivel rossz a felszívódása, vitaminokra is szüksége van. A szíve a hosszú évekig tartó terhelés miatt károsodott. Aztán ott vannak még az inhalálók és az akut problémákra felírt szerek. Legutóbb baktériumokat és gombát fedeztek fel Anna tüdejében.

Legalább a fájdalomcsillapítóval felhagyhatott. A bordái hamar összeforrtak, de a szintén átvágott szegycsont sokáig érzékeny volt.
– Sosem magamért, hanem a családomért küzdöttem. Rengeteg szeretetet kaptam, amit szeretnék visszaadni – mondja Anna, aki a temérdek időt olvasással, hímzéssel múlatja. Ékszereket készít, hennával fest, süt, főz és orvosi tanácsra tornáztatja a tüdejét. Büszkén meséli, hogy már akár húsz kilométert is képes biciklizni. Szeretne futni és teniszezni, meg eljutni a paralimpiára.

– Sokáig azt hittem, van egy-két évem, azzal kell tervezni. De most ki tudja, mennyi van, ki kell használni – mosolyog a lány. Édesanyja bólogat: – Mindig a mai nappal kell törődni. Megtölteni úgy, hogy lehessen neki örülni. A holnap már a következő ma lesz.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ősztől oltják a diáklányokat HPV ellen

A méhnyakrák megelőzhető, szűrhető, évente mégis több száz nő halálát okozza Magyarországon. Tovább olvasom