A város jó hírét viszi

2021.12.17. 20:01

Angyalok születnek a győri szalmafonó kezei között

A lakásában csak karácsony után tud rendet tenni a tülekedő betlehemek, gyertyák, csillagok és koszorúk között Szabó Karola szalmafonó népművész. Lányánál tölti az ünnepet, a karácsonyfájukra pedig minden jellemző díszből jut az elmúlt huszonöt év fonásaiból.

Karola 79 éves lesz januárban, de még a jeges-szeles Széchenyi teret is megmelengeti fiatalos kisugárzásával és azokkal a csodákkal, amelyek a kezei között születtek.

A volt óvodavezetőt idén választották szülőhelye, Kapolcs díszpolgárává. Tavaly Szent László-díjjal tüntették ki kiváló pedagógusi és intézményvezetői munkájáért, valamint azért a népművészeti tevékenységért, amellyel Győr jó hírét viszi.

Tíz év az alapoktól

Családja története akkor fonódott össze a szalmával, amikor népi mestereket hívott a gyerekekhez a nádorvárosi óvodába, hogy bemutassák a tudományukat. – Jött az Alföldről egy szalmafonó, akinek a munkáiba beleszerettem. Azon a nyáron indult egy bentlakásos tanfolyam, mentünk unokástul, mindenestül az Alföldre egy hétre. 

Megtanulták az alapokat: hogyan kell a szalmát tisztítani, melyik része mire alkalmas. 

– Olyan jó volt az a hét, énekeltünk, miközben járt a kezünk. Aztán hazajöttünk és mindent elfelejtettünk. Amikor egy év múlva újra mentünk, kezdtünk már picit érteni is hozzá, de tíz év kellett, hogy olyan szintre fejlesszük a mesterséget, hogy árulni és kiállítani lehessen, amit készítünk.

A szalmafonás a búza elvetésével kezdődik, amelyet érés előtt egy hónappal aratnak, hogy a szárak jól formálhatók maradjanak. Ők lánya apósának a kertjében termesztik a búzát és a padláson szárítják a szalmát, amelyet aztán még hónapokig pucolnak, mielőtt fonni kezdenék. Ilyenkor például már a húsvéti díszek készülnek a műhelyben. 

Forrás: Huszár Gábor

Csuhé, kókusz, lopótök

Karola vegyes anyagokat és technikákat alkalmaz: találunk nála csuhét, kókuszt, lopótököt is a szalma mellett, de azt mondja, a szalma a legproblémásabb mind közül.

Egy angyalkát mutat: annál például különleges technikát alkalmaz, papíralapra vasalja rá a szalmát. Ugyanígy készíti a magyar címert, amelyet főként augusztus 20. környékén keresnek a vásárlók. Öt-hat évvel ezelőtt gyékényből, fából, vesszőből készült betlehemmel pályázott a budapesti betlehempályázaton. Ma már nem nagyon vállalkozik ilyesmire, a helypénz meg a zsűriztetés többe kerül, mint amennyiért szívesen adja a portékáját. 

A győri adventi vásár jótékonysági faházánál beszélgetünk Karolával, miközben a pulton rendezgeti a fonottszalma-díszeket.

Forrás: Huszár Gábor

Támogatja a család

Első vásárlója, Gutléber Katalin azt mondja, már augusztusban felfigyelt a szalmadíszekre, és tudta, hogy ajándékba és maguknak is visz belőlük karácsonyra. A vásárlása pedig egyben jótékonykodás is, hiszen a Kisalföldi Népművészek Egyesülete a jótékonysági faházban arra a célra gyűjt, hogy szegény sorsú végzős gimnazisták számára segíthessenek megfelelő öltözetet vásárolni ballagásra.

Karola unokái külföldön élnek, de támogatják a családi szalmázást. Lányunokája maga is megtanult fonni, fiúunokája pedig a Straw Art, azaz Szalmaművészet nevű Facebook-oldal létrehozásával és folyamatos frissítésével veszi ki a részét a közös ügyből.

Sokan kérdezik, merre van a boltjuk, de ha még üzletet is kéne üzemeltetniük, nem készülnének el azok a holmik, amelyeket így adventben, húsvétkor vagy augusztus végén tudnak árulni. A most kipakolt adventi díszeket is augusztus óta fonják a lányával. Nemcsak a készítéssel igyekeznek tisztelni ezt a régi mesterséget, fontosnak tartják át is adni a tudást, ezért országszerte tanítják a szalmafonás csínját-bínját.

Ezek is érdekelhetik