Mire jó egy játszótér?!

A Bisinger sétányon felállított kalózhajó, méltán közkedvelt a kis és nagyobbacska gyermekek körében. Ha a gyermekünk a fedélzeten tartózkodott, eddig csak azon aggódtunk, hogy le ne essen, meg ne lökjék, de most már arra is figyelnünk kell, hogy kakiba ne lépjen! Mindez délelőtt 10 óra magasságában! Hihetetlen ugye? Egy ilyen frekventált helyen lévő játszótéren, ahová hétvégén szinte kirándulni járnak a családok!!?? A kellemes percek mellé, egy kis fertőzést is szerezhetnek maguknak.

Persze ez csak egy kifakadó, csalódott anyuka panasz áradata, de gondoljon csak bele, akinek még nincs gyermeke, mi lenne, ha reggel a munkahelyére beérve, az íróasztala mellett ez a látvány fogadná?
Nem szeretném minősíteni a tett elkövetőjét, aki biztosan önelégülten távozott és talán még azt is gondolja, hogy ez mekkora poén – pedig ez szabálysértés! Nem, nem akarom méltatni, mert az ilyen ember ?! nem olvas újságot, talán még a betűket sem ismeri.

Inkább arra a kálváriára szeretném felhívni a figyelmet, ami egy megdöbbent, csalódott anyuka erőfeszítéseit jellemezte. Mert mit is tesz a lelkiismeretes anya? Otthon felcsapja a telefonkönyvet, kikeresi az illetékesnek vélt szerv számát és jelenti az ügyfélszolgálaton a tapasztaltakat. Természetesen részvétre talál és ígéretet is kap mellé, hogy azonnal tolmácsolják a „dolgot" az illetékes kollégák felé, csak éppen a szót tett nem követi. A bűzös és gyomrot kifordító esemény ismét bekövetkezik. Újabb telefon a már említett szervhez, a forgatókönyv ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy az anyuka kap egy másik telefonszámot egy másik szervnél, hogy írásban ott tehet panaszt. Egy újabb szerv, egy újabb reménysugár, egy újabb ígéret, no és egy javaslat, hogy forduljon egy harmadik szervhez is.

Kérem, ez Nálunk így megy! Így, amíg a park egyik végén fényes körülmények között emlékezünk, addig a másik végén, a játszótéren, a gyermekeinkkel kakit kerültetünk.