Taps Díj

2017.07.31. 09:00

A TAPS-díj után Mihályi Orsi a legnagyobb csodára vállalkozik

Tizenkét esztendeje tagja a Győri Nemzeti Színháznak, ennyi idő alatt számtalanszor csillantott fel tehetségéből. Fiatal kora ellenére Mihályi Orsi most belépett az érett művészek közé, bár legközelebbi, legnagyobb szerepére nem az ügyelő fogja szólítani.

Mohay Gábor

 

– Másokhoz hasonlóan Mihályi Orsi is a harmadik TAPS-díj-jelölésre lett befutó. De remélte-e, hogy most az öné lesz a tökéletességet jelképező gömb?

– Erre igazából nem lehet számítani. Emlékszem, az első jelölésemkor a Kisfaludy Teremben Mózes Anita vehette át a díjat, tavaly a Vaskakasban pedig Janisch Éva. Kitűnő színésznők, mint ahogy azok voltak az idei versenyben is a társaim. A fiatal Nagy Johanna ügyes, tehetséges fiatal színésznő, a nagy tapasztalatú Töreky Zsuzsa pedig hosszú ideje név a szakmában. A remény persze ott van az emberben.

Schwajda György Csoda című darabjában. Fotó: Kisalföld-archívum

Schwajda György Csoda című darabjában. Fotó: Kisalföld-archívum

– Egy címszerep és egy rendkívül összetett hősnő megformálásával érdemelte ki a jelölést. Lehetséges, hogy ezt vették észre a nézők, a szavazók is?

– Nem tudom, de az biztos, hogy ajándék volt eljátszani mind a két karaktert, és nagy lehetőség, hogy megmutassam magam olyan szerepekben, amilyeneket eddig még nem volt lehetőségem eljátszani. A Félőlény című mesejáték főszereplője saját korlátait és félelmét leküzdve szembeszáll a világ megrontóival, a szörnyekkel, és közben elveszítve gyengeségeit, új emberként tér vissza szeretett otthonába. A Csoda hősnőjét eljátszani pedig valóban csoda volt. Ilyen drámai hősnő szerepre vártam már régóta. Egy átlagos nő, egy átlagos feleség, a hetvenes években, akinek megvakul a férje és ezzel megváltozik az egész élete. A férje iránt érzett szeretet segíti át ezen a borzalmas időszakon. Olyan dolgokat tesz meg szeretetből, amikre nagyon kevesek képesek. A változás ott történik a néző szeme előtt, és ezt minden este meg kell próbálni úgy eljátszani, hogy az hiteles legyen. Vagyis a hitelességet minden este meg is kell élni. Kisebb szerepben ez szinte lehetetlen. A vak nyomdász áldozatkész feleségének alakítását nagyon élveztem. Azt hiszem, engem most ért el az összetett szerepek korszaka…

Mihályi Orsi átveszi az olvasók által megszavazott TAPS-díjat Csomós Maritól. Fotó: H. Baranyai Edina

Mihályi Orsi átveszi az olvasók által megszavazott TAPS-díjat Csomós Maritól. Fotó: H. Baranyai Edina


– Sorsfordító pillanat ez egy színésznő pályafutásában?

– Hát persze. Szerintem aki erre a pályára készül, mind ilyen szerepekre vágyik. Ezért tanulunk, gyakorolunk folyamatosan. Valakit előbb érnek el, valakit később. Nekem most jött el az ideje. 


Hiszem, hogy mindennek akkor kell megtörténnie, amikor bekövetkezik. A munkában hiszek, abban, hogy ha az ember mindig száz százalékig odateszi magát, akkor előbb-utóbb eléri azt, amit szeretne.

Persze kell a szerencse is. Van, aki két év után játszik főszerepeket, van, aki tizenkettő múlva.


– Igen ám, de ha rövid időre is, éppen most fordít hátat a világot jelentő deszkáknak…

– A legnagyobb csodára vállalkoztam, az anyaszerepre. Amire szintén nagyon régóta várok. Ez egy hosszú távú pálya. A legjobb tanáraim mind megmondták, a karakteremmel arra készüljek, hogy mindenért alaposan meg kell majd dolgoznom, és nem a pályám elején fognak elérni a nagy szerepek. A színház a hivatásom, de nincs most annál nagyobb feladat, mint hogy a gyermekemet felneveljem. Az anyasággal, ahogy minden nő életében, átértékelődnek a dolgok. Közhelynek hangzik, de úgy hiszem, nincs ennél szebb dolog a világon. Kisfiú lesz, szeptember közepére várjuk az érkezését.

A Félőlény című mesejáték főszereplőjeként.  A képen Budai Zsófi, Mihályi Orsi (középen) és Kovács Gergely. Fotó: Fehér Alexandra

A Félőlény című mesejáték főszereplőjeként. A képen Budai Zsófi, Mihályi Orsi (középen) és Kovács Gergely. Fotó: Fehér Alexandra

– Azért nyilván megfordul a fejében a majdani visszatérés gondolata is. Mikorra tervezi?

– Egy ideig mindenben övé az elsőség. De úgy érzem, az ősszel kezdődő új évad végére egy mesében már bizonyosan fel tudok lépni. Az egy év után kezdődő színházi évben pedig reményeim szerint még többet vállalhatok. Úgy, hogy közben a Színművészeti Egyetem másodéves hallgatója vagyok. Amire szintén hosszú éveket vártam, de ez is bekövetkezett. Indítottak egy szakot a még nem diplomás, de hosszú évek óta a pályán lévő színészeknek. Úgy látszik, nekem ennyi időre volt szükségem, hogy a legfőbb vágyaim teljesüljenek. Főszerepek, színművészeti és anyaság. És mindez egyszerre.

 


Cikkünket a Kisalföld hetente hétfőn megjelenő Kultúra mellékletében olvashatják.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!