Aki vágja a kalácsot

Ma rengetegen akarnak megélni abból, hogy megpróbálják nekünk beadni ennek az ellenkezőjét. Egyetemek sokaságán vannak erre megélhetési-fejkvóta tanszékek. Politikai pártok jutnak hatalomra, ha elég meggyőzően tudják bemesélni az ostoba tömegeknek:

Az élet nagyon összetett, de majd mi segítünk nektek eligazodni. Szavazzatok ránk, és akkor majd minden egyszerű lesz!

Aki vágja a kalácsot, az adja a tanácsot. 

Száz éve nagyanyáméknak eszébe nem jutott volna, hogy ne annak a szava legyen szent, aki munkát, kenyeret ad. Ma a vállalkozás, vállalkozó, munkáltató szitokszavak.

Hit, család, hazaszeretet! A történelmi eredetű tekintélyen nyugvó hatalom erre az egyszerű képletre épült. A ma embere számára bármennyire is szánalmasan primitívnek tűnik ez a társadalmi berendezkedés: Működött. Nagyanyámék a mai életszínvonalhoz képest nagy szegénységben éltek, mégis sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak voltak, mint a mai kor örökké elégedetlen és idegbeteg tömegei.

Nagyanyámék világának vége!

A nyugati demokráciák által kitermelt totális szabadság és a globalizált fogyasztás elpusztították.

Mindez a világ hatalom centrumainak őrületes gazdagsága érdekében történik. A világ szegényei azért güriznek, hogy ezek a mára megfoghatatlanná és személytelenné vált klőzusok még gazdagabbak legyenek. A gazdagság centrumok ereje mindent szét tud szaggatni, ami az érdekeit keresztezi: család, nemzeti közösség, egyház, állam, haza.

Az emberek

-legyenek buták, esetleg szakbarbárok, de azért töltsenek sok évet az iskolákban,

-legyenek gyakran betegek, de legalább hitessük el velük, hogy azok,

-emberi, közösségi, társadalmi kapcsolataik legyenek kiegyensúlyozatlanok,

mert:

-ha buták, akkor beveszik a kereskedelmi és politikai reklámok maszlagját, de azért csak üljenek sokáig az iskolákban, mert addig sem kell nekik munkahely,

-ha betegek, vagy betegnek hiszik magukat, akkor könnyen rá lehet őket magukat és az értük felelős államokat venni arra, hogy sokat költsenek betegségügyre, amit értelmetlenül, de mégis a közfelfogás által természetesként elfogadva mindenki egészségügynek nevez,

-ha zaklatottak az emberi, közösségi, társadalmi kapcsolataik, ha értékrend, erkölcsi sorvezető nélkül élnek, akkor az egyszerű, természetes és „ingyenes" boldogság hiányában-helyett, működik az evés, ivás, shoppingolás vagyis a FOGYASZTÁS.

A globál gazdagok csillogó, neonfényes, cukormázas világrendje olyan dolgokra épül, amiket szinte minden nyugati ember a társadalmi fejlődés fontos eredményének tart: általános és titkos választójog, képviseleti demokrácia, minden ember egyenlő, szabad világpiac.

Ezek mind-mind valóban szép és fontos vívmányai az emberiség sok évszázados társadalmi küzdelmeinek, de mára mégis ezt a torz, idegbajos világot eredményezték.

A tömegek mélyén eltemetve a magányos egyének főfoglalkozásként depressziós életük centijét vagdossák.

Szabadság, egyenlőség, testvériség. Bő kétszáz éve ez a polgári demokrácia jelmondata.

Legfeljebb egy káromkodást ér meg annak konstatálása, hogy napjainkra mekkora parasztvakítássá csiszolódott ez a jobb sorsra érdemes képlet.