Mit kellene tennie a kormánynak a mai válságos helyzetben?

Nehezen szánom rá magam, hogy bármit is mondjak, mert a tennivalók unásig ismertek, és sok-sok okos ember szintén unásig kitárgyalta már, hogy a politikai feltételek mennyire nincsenek meg ahhoz, hogy az ország nekilásson a megvalósításuknak.

Felvetődik az egyszerű kérdés a magamfajta egyszerű agyú vállalkozóban, hogy ha ilyen sokan tudják, hogy mit kellene tenni, akkor miért nem történik semmi, és miért hátra megyünk és nem előre?

Azért, mert a demokrácia alacsony szintje miatt egy nagyon szűk elit a saját érdekeit a nemzet hosszú távú érdekeivel szemben is érvényesíteni tudja.

Az emberek nagy tömegeiben, akiknek nem osztanak lapot, de a szavazataik azért mégiscsak kellenek, óriási a csalódottságból és a sértődöttségből eredő reform-iszony. Az elmúlt húsz évben a hatalomra törekvők hamis vágyakat és reményeket ébresztettek az emberekben, mert a választók nem akarták hallani a társadalom valós helyzetét és a reális lehetőségeket. Jólétet akartak azonnal, a politikusok meg ehhez igazodtak. Négy évente csak annak volt esélye a hatalomra, aki beígérte a gulyás kommunizmus és a nyugati jóvilág mellékhatások nélküli keverékét. Holnaptól, természetesen!

Megint a hárommillió koldus vagy relatív koldus országa vagyunk, nyakig az adósságban, miközben azért a 'krém' megcsinálta a dolce vita-t magának.

Az elitnek nincs tekintélye és becsülete, de csodák-csodája, négy évente a többség mégis elhiszi valamelyik pártnak, hogy majd most ....

Összességében a demokratikus kultúra hiánya, az értelmiség árulása és a hatalomra törekvők gátlástalansága adja ki azt a képletet, ami miatt itt tartunk, ahol tartunk.

Nézzük a választók szokványos kívánságlistáját:

A kormány őrizze meg a sok vívmányt, ami mindig is járt az embereknek! Az ingyen kórházat, gyerekpénzeket, iskolát, buszt, vasutat meg a többit.

Ne engedje bezárni a sok gyárat! Ne engedje kizsákmányolni a dolgozókat! Ha kell, teremtsen munkahelyeket!

Legyen jó erős a pénzünk, és ne legyen nagy a drágaság! Lehessen normálisan élni!

A nyugdíjasok, közalkalmazottak kapjanak elég pénzt a tisztes megélhetéshez!

Az állam támogassa a gazdálkodókat, a hátrányos helyzetűeket, a betegeket, a vidékieket, a ... és segítsen azokon, akik eladósodtak!

A politikusok, vállalkozók ne harácsolhassanak!

Ne legyünk rendőrállam! Mindenki csinálhasson, amit akar, de legyen jó a közbiztonság!

A kormány tartsa rendben az állam ügyeit, főleg a pénzügyeket! Ne adósodjunk el!

Jusson pénz minden fontos dologra, amire kell!

Miből?

Ez az a kérdés, ami nem szerepel egyetlen választási plakáton sem!

Amíg ez a szó nem lesz a legszentebb szó Magyarországon, addig majdnem mindegy, hogy ki van kormányon.

Visszakanyarodok az írásom elejére.

A kérdés az volt, hogy - szerintem - mit kellene tennie a mostani kormánynak, figyelembe véve a válságot és az ország nehéz helyzetét.

Teljesen felesleges fárasztani az agyunkat! Ez a kormány pontosan annyit reformál, amennyit az IMF kikényszerít. Nem tudjuk pontosan, hogy mit mondtak az IMF okosok, amikor itt razziáztak februárban. Szerintem hamarosan megtudjuk.

Apropó reform! Pontosítanunk kell, mert állandóan csak ezt az egy szót halljuk.

Valóban meg kell reformálni az államot, a közigazgatást, az önkormányzati rendszert, a jóléti rendszereket, de a reform megszorítást, bezárást, felszámolást is jelent magyarul. Ezeket a szavakat vissza kell hozni a közélet szótárába!

A mostani hatalmi formáció 7 éve országol. Rosszul.

A magam fajta egyszerű vállalkozót nem érdekli a mellébeszélés és a kifogáskeresés. Az ilyen primitív embernek csak az eredmény számít.

Az ország fő paraméterei nagyon rosszak. A népesedési adatok, a lakósság morális és egészségi állapota, az oktatás színvonala, az ellátó rendszerek és az államigazgatás hatékonysága, a korrupciós fertőzöttség, a költségvetés, az adósság helyzet mind-mind lesújtó.

Lehet, hogy sokakat meghat a nyafogás, hogy a csúnya nép, meg a csúnya ellenzék, meg mindenki más az oka a bajainknak, meg - hogy őmiattuk nem lehet reformálni, de egy vállalkozót ilyesmivel nem lehet megetetni.

Magyarországon ilyenek a kormányzás feltételei. Ebből kell kihozni a legjobbat! Ha nem megy, jöjjön más!

Egy EU tag demokráciában nem lehet megszorításokat ráerőltetni a népre, ha közben nő a korrupció! Ez olyan alaptörvény a politikában, mint az Ohm törvény a villanytanban.

Más kell, hogy letolja a keserű pirulát a nép torkán! Aztán majd oldja meg ő, hogy milyen hókusz-pókusszal vonja el a beteg figyelmét műtét közben. Milyen párti lesz ez a más? Hamarosan megtudjuk, mert külső okokból a megszorításokkal nem sumákolhatunk tovább.

Kettőből lehet választani! Matematikailag a nagykoalíció is szóba jöhet, de most ezzel nem komolytalankodnék.

Sokan sírnak vagy fanyalognak, hogy nekik egyik sem tetszik. Sírhatnak, átkozódhatnak, de ez senkit sem fog érdekelni.

A magyar demokrácia fejlettségi szintje olyan, hogy a taccsvonalról bekiabálók nem számítanak, csak azok, akik a pályán vannak.

Nagyon sokan szeretnének úgy beleszólni az ország sorsának folyásába, hogy azért a sár ne fröcsögjön rájuk. Nem megy!

A mi demokráciánk még nem úriemberek zsúrja, hanem iszapbirkózás. Akiknek a megfelelő időben nem akaródzott beszállni az adok-kapokba, azoknak lehet, hogy hamarosan jegyszedői állás sem jut. Csak magukat okolhatják!

Milyen kormány is a legmegfelelőbb nekünk vállalkozóknak? A párti vagy B párti? Nem jó a megközelítés! Egy vállalkozó számára nincs márkahűség, csak az érdek. Nekünk az a kormány kell, amelyik a jobb. Hogy melyik a jobb? A számok eldöntik.