MI, a Márcziusi Ifjak és ....

Hétfő:

Nagy támadást indítottunk, és estére kiűztük a németeket az erdőből.

Kedd:

A németek összevonták a csapataikat, és heves küzdelemben kiszorítottak bennünket az erdőből.

Szerda:

Nem hagytuk magunkat! Összeszedtük minden erőnket, és kikergettük a németeket az erdőből.

Csütörtök:

Jött a csősz, és mindenkit kizavart az erdőből.

Fel kellene ismernünk, hogy mi vagyunk a csősz!

Lehet, hogy nem is a felismerés a jó szó, hiszen tudjuk mi valamennyien nagyon jól, hogy nincs itt más rajtunk kívül, aki ráncba szedhetné az országot, csak valahogy nem akaródzik megmozdulni. Sírunk, átkozódunk, de aztán csak tétlenül lessük-várjuk, hogy valaki zavarja már ki az erdőből ezt a sok eszementet, pedig a feladat ránk vár.

Azt kérdezitek, hogy ki az a mi?

Micsoda kérdés!

Hát

MI, akiket zavar a korrupció, a süket szédítés, a pökhendi dilettantizmus, a sunyi, megélhetési politizálás, közalkalmazottaskodás, művészkedés, tudóskodás, akármilyen színű is.

MI, akik hiányoljuk az erkölcsi alapokat és a példamutatást.

MI, akiknek elege van abból, hogy ingyenélőket kelljen eltartani százezer számra, akiknek kutya kötelességük lenne gondoskodni magukról, de kényelmesebb, ha szoc. rászorultaknak, rokkantaknak, 'önhibájukon-kívül-felelőtlennek' álcázzák magukat.

MI, akik eluntuk már azokat, akik az ingyenélőket termelik szavazatokért cserébe, természetesen a mi számlánkra,

és végül MI, akik szégyelljük már a saját, meddő károgásunkat és a megalkuvó pipogyaságunkat.

Idáig jutottam az írásban 2009.március 15-én délután.

Dicső Márcziusi Ifjak! Mit mondhatnak rólunk ott fenn a Parnasszuson?

Jobb, ha nem is gondolom végig!

MI, ... MI, ... de létezik a MI egyáltalán?

Úgy látom, ez a legnehezebb kérdés.

Az írás vége felé önvizsgálatot tartottam, és megállapítottam, hogy sajnos én is egy pipogya megalkuvó vagyok. Most is úgy válogattam a szavakat és a kifejezéseket, hogy azért ne legyen egy forradalmi kiáltvány az írásomból.

Én vajon tudnék-e MI lenni?

Végül is tenni kellene valamit, hogy ne menjünk tönkre, de ....

Van-e értelme egyáltalán MI-nek lenni? Kiért, miért?

Ez az írásom is bekerül a receptek, az élménybeszámolók, meg a többi jópofaság közé.

Még szerencse, hogy nem kezdtem el forradalmárkodni! Hű, de ciki lenne!

Lehet, hogy már fel is nőtt az a generáció, aki nem is érti, hogy miről beszélek, csak én nem figyelek.

-Nagypapa! Ébresztő! 2009 van!

-Márciusi Ifjak? Nem, nem hallottam róluk...,de ... várjá'! Dereng má', csak így ... The Youth of March? Zenélnek! Most már itt van! Jól nyomják! Asszem eccer csengőhangnak is feltettem.