Egyszer is sok(k) volt

A Formula–1 világa összetett és bonyolult, hiszen autók és pilóták, illetve a konstruktőrök egyaránt versenyeznek. De mit kell ahhoz tenni, hogy valaki nyerjen? Technikai, műszaki innovációként idényről idényre ki kell „találni” a lehető leggyorsabb, legmegbízhatóbb autót. Bár ez nem egyszerű, ha megvan, meg kell keresni a lehető legjobb „sofőrt”. Ez így egyszerűnek tűnik, ellenben rengeteg pénzbe kerül. Azok az istállók, amelyek ehhez nem elég gazdagok, legfeljebb csak pole-pozíciókat nyerhetnek, netán futamot – világbajnokságot azonban aligha.

A Forma–1-es cirkusz költségei a kétezres évek elejétől tovább emelkedtek. Ekkor már igazán óriási összegeket fordítottak a versenyzők biztonságára is. Nem mintha korábban erről megfeledkeztek volna, de ez idő tájt új anyagok és technológiák jelentek meg a versenyautók „biztonsági rendszereiben”. Nem véletlen, hiszen korábban egy-egy versenybaleset után kérdéses volt, hogy az autóversenyző épségben ki tud-e kászálódni a rommá tört járgányból. Úgy majd húsz éve erre egyre nagyobb esélye van a volán mögött ülő sportolónak... Talán ezért is volt némiképp meglepő, amikor az olasz Alex Zanardi 2001-ben egy németországi futamon olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy mindkét lábát amputálni kellett. Nem vagyok F–1-drukker, de néha azért odaülök a képernyő elé. Akkor jobb lett volna, ha nem teszem. Emlékszem, az olasz fiút úgy húzták ki az egyébként is koporsó méretű roncs járművőből, mint egy rongybabát. Így utólag az mondhatná az ember, Zanardi megúszta, mert túlélte, és „csak” a két lábát veszítette el.

Néhány évvel később egy hírben arra figyeltem fel, hogy az egykori Forma–1-es pilóta felépült, sőt a „pályára” is visszatért. Alex kézzel hajtott háromkerekű járművel, handbike-kal versenyzett tovább. Óriási dolognak tartottam, mert ez azt jelentette, hogy mentálisan visszanyerte az egészségét. Később azt is olvastam róla, hogy paralimpiai bajnok lett. Ez fantasztikus siker ilyen súlyos sérülés után... Aztán jött az újabb információ, és én megint rosszkor ültem a tévé monitorja előtt. Megrázó balesetet vettek fel egy handbike-versenyen a kamerák.

A biciklis egy kamionnal ütközött. És a versenyzőt Alex Zanardinak hívták.

A megdöbbentő képek még most is kísértenek. Alex súlyos fej-, arc- és szemsérüléseket szenvedett. Órákig műtötték, és ismét az életéért küzdenek a kórházban, mint csaknem húsz esztendeje. Csak akkor egy zárt kocsiban ült, most meg egy háromkerekűn...

Bevallom, ilyet látni, őt így látni egyszer is sok(k) volt.