Kispályás hangulat

Kedves Sporttársak / Szurkolók !

Gondolom nem kell hosszasan indokolnom, hogy bármelyik barátságos, baráti meccs lehet olyan izgalmas, hangulatos, mint egy bajnoki forduló. Azonban szerintem mindenki, aki már játszott hétről-hétre valamilyen szintű bajnokságban, tudja, hogy mindig ugyanazzal a baráti társasággal játszani hétről-hétre nem egészen ugyanaz, mint lényegében egy "ismeretlen" csapattal megmérkőzni.

Az mindig egy nagy kihívás, a hét egy eseménye, amikor találkozni lehet a csapattársakkal, készülni kell a MECCS-re, meccs előtt meg kell beszélni hogy mit játszunk, kire-mire kell figyelni..... aztán persze meccs után egy sör mellett kielemezni hogy mi volt az a pár pillanat amikor ezt sikerült is megvalósítani.

De ne szaladjunk ennyire előre, vannak azért sikeres csapatok is a bajnokságban, a hangulat azonban mindentől függetlenül a legfontosabb. Amikor a hét elején a "menedzser" leköti az időpont, és tudatja mindenkivel, a csapatagok megjegyzik / bejegyzik az életükbe, igyekszenek úgy intézni a dolgaikat, hogy a hét azon az egy napján ott tudjanak lenni időben és az öltözői hangulattal együtt ráhangolódjonak a mérkőzésre. És ezek a pillanatok a legfontosabbak ill. a 60 perc utáni közös, baráti elemzések.

Több éves kispályás múltammal, biztosan mondhatom, hogy hosszú távon csak az igazi baráti társaságok képesek fennmaradni, megmaradni és valamilyen eredményt elérni.

Ahogy említettem a csapatok többsége ismeretlen a meccs előtt és legtöbbször 1 hét múlva a legtöbben nem is emlékeznek az ellenfél csapatnevére, azonban vannak a győri kispályás bajnokságban olyan csapatok akik évek, évtizedek óta együtt vannak. Így könnyen összejöhet egy mérkőzés iskolaigazgatóval vagy esetleg korábbi válogatott ill. nbegyes labdarúgóval. Ezek mindig különleges alkalmak, de a legfontosabb a közösség, a kialakuló barátságok, melyek azért legtöbbször nem is a pályán köttetnek.... és innentől már nincsenek is ismeretlen csapatok.

Sporttársi üdvözlettel, Tötö