2015.04.17. 12:40
Gyilkosság a soproni lőtéren - Három éve történt, de a mai napig érthetetlen
Az Anger-réti lőtéren pénteken este hét órakor családtagok, barátok, sporttársak főhajtással és gyertyagyújtással emlékeznek Szántó Sándorra és Baumgartner Ervinre, a lőtéri gyilkosság áldozataira. A hároméves évforduló az elkövetők családjaiba is beleégett. <br>
˝Mindig gondolunk rád, ha a fényképed nincs előttünk, akkor is. Akit szeretünk, nem feledjük, itt vagy a szívünkben... Látlak a lányaink gesztusaiban, a kerti fák növekedésében. Velünk vagy...˝ – üzeni egy képzeletbeli levélben férjének Baumgartner Ervin özvegye, Kalló Gabriella. Sok mindenről írhatna; milyenek a hétköznapok azzal a tudattal, hogy a családfő már sosem térhet haza.
Szántó Sándor, a lőtér vezetője és sporttársa, Baumgartner Ervin emléke nem halványul szerettei körében.
Üres a fontos szék
Arról, hogy nőnek és okosodnak a lányok, akik édesapjuk miatt sem engedik meg maguknak a lazsálást és tanulnak szorgalmasan. Arról, hogy üres lesz egy fontos szék, amikor a nagyobbik ballagását ünneplik. Mindarról, mi minden történt velük 2012. április 17. óta, amikor három 19 éves fiú nyilvánvalóan rossz szándékkal érkezett a soproni lőtérre. Míg egyikük a megfigyelő szerepét vállalta, ketten a szó szoros értelmében hidegvérű gyilkosokká váltak, kioltva az akkor 43 éves Baumgartner Ervin és az 53 esztendős Szántó Sándor életét.
– A dühöm néha a tehetetlenség érzésével párosul, de tovább kell lépnem a nagylányaink érdekében. Ők is keresik a helyüket és meg is fogják találni, mert ott van bennük az édesapjuk, aki soha nem adta volna fel... – mondja az évforduló kapcsán Baumgartnerné Kalló Gabriella, akinek ilyenkor, április közepén különösen nehéz...
Az utolsó tár
A Szántó család az idei szomorú évfordulón is elzarándokol az Anger-réti lőtérhez és a barátokkal együtt gyertyát gyújt. Az emlékezés fájdalmas, de mindig van valami, amibe bele tudnak kapaszkodni. – Számomra nagyon fontos volt, hogy az a fegyver, ami édesapám saját önvédelmi pisztolya volt és mindig magánál tartotta, ne kerüljön idegenhez. Ezért kérvényeztem a hatástalanítását és most, három év után hazavihettem – meséli Szántó Patrícia. – Feldmann József fegyvermester nagyon kedves volt, ismerte édesapámat, eljött velem a himodi lőtérre, ahol kilőttem apu pisztolyából az utolsó tárat... Fájdalmas volt, igen, de ez is egy lépcsőfok volt a megnyugvás felé, amit úgy éreztem, meg kell lépnem – mondja Szántó Sándor lánya, aki idén a Baumgartner Ervin és Szántó Sándor emlékére május 10-én rendezett emlékversenyen is ott lesz.
A rendőrség is megdöbbent és az egész országot megrázta a lőtéri gyilkosság. Fiatalok voltak az elkövetők, családapák az áldozatok... Fotó: Kisalföld-archívum
Együtt élni vele
Közben mintegy száz kilométerre ugyanaz a fájdalom csillan meg T. Attila édesanyjának szemében. „Tíz év és négy hónap", ha kellene, órára pontosan is tudná, mennyi van még hátra fia büntetéséből. Ujján Attila gyűrűje, az előzetes letartóztatás napjától viseli. „Hogy mi történt három év alatt? Megtanultuk, hogy együtt kell élnünk azzal, ami történt, amit a fiúk tettek."
Az anya soha, egyetlen pillanatig sem tagadta fia felelősségét. Ahogy a magáét sem. Megrázó, igaz mondatait most sem kell keresni: ˝Hibáztunk valamennyien, 2025-ig minden nyárral fizetünk ezért. Ha Attilát látogatjuk, nem kezeljük tabuként azt a napot, igenis beszélni kell róla.˝
A gyilkosság elsőrendű vádlottja Magyarország másik szegletébe került, a börtönben természetesen tudják, ki ő, de nem bántják. Hárman vannak egy cellában, Attila a „gyerek", a másik kettő a szüleivel egyidős. „Nincs igazi barátja bent, Roland után azt hiszem, a bizalmat átértelmezte magában" – mondja az anya. A család a falu egyik zsákutcájában él, nem költöztek el, nem akartak menekülni a haragos, értetlen, dühös tekintetek elől. Egyre kevesebb van már ezekből, igaz, a barátokból is.
„Hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel együtt túl kell élnünk ezt az időt. Attila azt ígérte nekem, elmondja egyszer, miért tette. Nem mondta még el. Csak azt, hogy lehet, soha nem tud választ adni. Mert az a fiú, aki a lőtéren két embert megölt, már nem létezik. És nem is fog soha többé."
A Kisalföld riportkönyvet készített az ország egyik legmegdöbbentőbb bűncselekményéről, hogy ezzel is emléket állítson a két áldozatnak. Az Embervadászat a lőtéren című könyv kapható az ügyfélszolgálati irodákban. Amellett, hogy az olvasó végigkövetheti az események pontos krónikáját és az azt követő eljárást egészen a jogerős ítéletig, válaszokat kerestünk arra is, milyen út vezetett el három fiatalt a gyilkosságig.
