Hitelcsapdában a nagylózsi család

A cserfes, vidám apróságok előtt nem panaszkodik az anyuka, Tímárné Lengyel Viktória, csak amikor nem figyelnek a felnőttekre, akkor tör fel belőle a keserűség. A banki hitel csaknem tönkreteszi őket.

A szülők az ezredfordulón jöttek a régióba Borsodból a jobb élet reményében.

Az édesapa szakmája asztalos, az anyuka ápolónő, meg is találták számításaikat, főként, miután az ifjú férj Sopronkőhidára került dolgozni mint gépkocsivezető. A két nagyobbik fiú még a soproni albérletbe született, de a fiatalok nagy családra vágytak, ahhoz pedig igazi otthon kell.

A négy szép gyerek tartja a Tímár szülőkben az erőt, hogy a családi otthonért erőn felül is küzdjenek.

– Nagylózson hirdettek kedvezményes telkeket, nagyon kedvesen fogadtak bennünket, tetszett a lehetőség. De rossz tanácsot kaptunk és mi is, mint annyian, hitelcsapdába kerültünk. Még az építkezést sem tudtuk befejezni, de nyögjük az iszonyatos törlesztéseket – meséli szomorúan az anyuka. A közalkalmazotti fizetés nem volt elég a csekkek feladásához, a családfő kamionosnak állt, így azonban csak két-három hetente látja gyerekeit, akik az épülő ház földszintjén élnek a nappaliban és az ügyes kezű apuka által „kuckókra darabolt" egyetlen szobában.

Viktória is szeretne elhelyezkedni, de hiába van hiányszakmája, négy gyerek mellett nem talál olyan munkát, ami mellett anyai teendőit is el tudná látni. A Jóakarat forintjai abban segítik, hogy karácsonykor kisebb legyen a keserűség szorítása, legalább a gyerekeknek tudjon venni valamit, s talán egy pici még jut a tetőtérre is, hiszen a négy apróság legnagyobb kívánsága, hogy elkészüljön az emeleti gyerekszoba.