És Klimt megteremtette a modern nőt

Csók (1908)

Ez a film a dekadenciáról szól. Mi történik, ha egy rendszer túléli önmagát és már csak a puszta rutin mozgatja, a szellemi energiák helyett a látszat fenntartása? Hiányoltam is az irodalmi vonalat (egyedül Schnitzlert említik meg), hiszen a Monarchia legzseniálisabb látleletét Musil alkotta meg A tulajdonságok nélküli emberben. (Igaz, a mai olvasónak nem veszélytelen háromkötetes, jó kétezer oldalas regényt ajánlani. De erről mesélt Szabó István a Monarchia titkosrendőrségét vezető Redl ezredesről készített mozija is.)

A csók Klimt arany korszakának idejére esik, amikor a művész különösen sok aranyfestéket és valódi laparanyat használt képeihez. Nagy sikere volt, az állam meg is vette. A kép a szerelem oltárképe. A nő térdel, a férfi olyan, mintha állna. Térbeli bizonytalanságba helyezi a párt, amit az is hangsúlyoz, hogy egy szakadék szélén állnak.

Ez a dokumentumfilm arról szól, hogy mi történik, ha a művészek elkezdenek a valóságról beszélni nyers őszinteséggel. Amit persze a társadalom élesen elutasít. Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk, írja erről bölcsen Jung. A szecesszió azért jött létre, mert ezek a művészek megunták a historizmus hamis kliséit, és az életet akarták művészetté tenni.

Adele Bloch-Bauer portréja II. (1912)

Klimtuíció

Járjunk bárhol a világban, meg fogjuk pillantani a Csók utánzatát egy fagyiárus trikóján, egy kamasz esernyőjén, egy kávéház pincérnőjének tollán vagy napozó teraszán egy karra tetoválva. Az Öltözz Klimtbe! trend követői például a festmények fülbevalókon, függőkön, nyakláncokon való viselését favorizálják. De a galériákban is találkozunk velük. Mert a modern művészeket is izgatja Klimt. Az olasz fotósok, Tania Brassesco és Lazlo Passi Norberto a többlépcsős fotográfiának nevezett technikával készítettek Klimt-

parafrázist A dekadencia lényege című sorozatukban. Egy osztrák divatfotós, Inge Prader pedig a Klimt-festményeket reprodukálta modellekkel és ebből készített izgalmas fotósorozatot.

Minek köszönhette Klimt ezt a népszerűséget? Annak, hogy Warholt, Dalít, Picassót megelőzve felfedezte az önmenedzselés technikáit? Annak is. De az igazi kulcs Klimt nőkhöz való viszonya. Egy feleség visszaemlékezései segíthetnének (bár általában nem hiteles forrás, hiszen gonosz, ha elhagyták, vagy hálás, ha ő a múzsa). De Klimt sosem nősült meg. Segíthetnének a gyerekek visszaemlékezései. Abból volt rengeteg, tizennégy per indult, a felében el is ismerte az apaságot. De egyiküket sem ő nevelte fel.

Talán a leghitelesebb forrás az alkotótárssá lett Emilie Flöge divattervező és modell (az ő ruhaterveinek látványvilága köszön vissza a festő vásznain). A Klimt című film az ő sajátos viszonyukat meséli el. De mivel a mester más modellekkel is szívesen folytatott beható és alapos anatómiai tanulmányokat, szorosabb kapcsolat ebből sem lett.

A park (1910)

Diotima szalonja

Ez a dokumentumfilm Bécsről is szól, mely a kultúra fővárosa akkoriban. A művészet- és kultúrtörténet szakembereinek frappáns és jó tempóban összevágott megfogalmazásai jól illusztrálják, hogy miért. Egymást érik a szalonok és kávéházak. Diotima Musil mondén hősnője például egy diplomata felesége, aki a politikusokkal és a művészekkel is jóban van. Ismerik ezekben a szalonokban a festőkön kívül a muzsikusokat, Schönberget és Mahlert, a pszichoanalízist megfogalmazó Freudot és Jungot, az építész Wagnert, és persze a gazdag polgárokat, akik szeretnek a művészek társaságában mutatkozni. Ők nyilván hajlandók jó pénzért megörökíteni őket. A fotós már akkor tud karcsúbbra retusálni, a festő varázslatos kulisszák közé állítja a modellt. Klimt sorozatából a leghíresebb a Hölgy aranyban, melyről egy izgalmas film is készült. Az anschluss idején került az Adele Bloch-Bauert ábrázoló kép osztrák tulajdonba, de az örökösök soha nem mondtak le róla és a család visszaperelte az osztrák államtól.A film a Művészetek templomai sorozat része, nos, Bécsben a kávéházak és szalonok az új látásmód megszületésének templomai. Csak nem olyan csendesek és ünnepélyesek. Mert ekkor és itt született meg a modern nő is. Aki vonzó és hangos, lehengerlő és céltudatos, csábító és okos. Igazi femme fatale, akinek nincs ideje a férfiakra, csak használni akarja őket, mert neki minden jár. Minden almába először akar beleharapni.

Erotikus, narkotikus, hisztérikus

A modern nő születik meg ezekben a szalonokban. Botrányt okoz a Salome című opera bemutatója, ki is tiltják Bécsből. Freud és követői feltárják a tudatalatti ösztönök szerepét, el-elcsábítgatva közben a pácienseket. És itt jön a képbe Schiele. Ő és Klimt e téma két megközelítését tökélyre fejlesztik. Mondjuk válasszunk két kulcsszót ennek érzékeltetésére: a Nő és az Idő. Klimt cizelláltabb: megmutatja a szenvedély asszonyát kisminkelve és az erotikus kisugárzásában. A szépségipar mindent tőle tanult. De megmutatja az idő múlását is, a ráncos kezeket, arcot, a megereszkedett melleket és hasakat is. Ezeket a képeket nem viselik a fagyiárusok, nem gravírozzák szép medálokra sem. Schiele drasztikusabb. A halál és a lányka című híres képe ezt tökéletesen érzékelteti. (Dieter Berner 1916-os Tod und Mädchen című filmje erről szól.) Az érdekli, amikor megjelennek a női testen a betegség, a szenvedés és a halál jelei. Meg is verte a modelljeit, hogy elérje ezt a hatást, és haldokló feleségét is lefestette. Igazi piktomán volt. (Ha már létezik grafomán.)

De ez már nem tetszett annyira a közönségnek. A művészek kezdték rosszul érezni magukat. Mahler a méltatlan sajtótámadásokra válaszul elhagyta Bécset 1907. október 28-án. A szalonok művész- és tudóselitje kísérte el a vasútállomásra. Mikor a vonat elindult Párizsba, akkor hangzottak el Klimt látnoki szavai: „Mindennek vége." A Monarchia történetének is csak az epilógusa volt hátra. A filmet megnézve értjük is, hogy miért.

Remény II. (1907–1908)