Sztárkönyvtár - Andor Éva: A pad alatt is olvasott

A lista ennél jóval hosszabb, de Franz Kafka és Thomas Mann, illetve Dosztojevszkij mindenképp kiemelkedő helyen áll rajta. 

Több kötetbe kóstol bele egyszerre

– Mit olvas éppen? 

– Az az igazság, hogy én egyszerre mindig több könyvet olvasok, kivéve, ha valami nagyon elragad és belezuhanok. Ha ez megtörténik, kizárólagosan arra koncentrálok. Egyébként viszont mindig is tudtam egyszerre akár szépirodalmat és valami egészen mást olvasni. Most fejeztem be Murakami Haruki 1Q84 című trilógiáját, ami nagyon tetszett, még most is itt zakatol a fejemben. De közben elkezdtem W. G. Sebald A Szaturnusz gyűrűi című könyvét is, és haladok Carlos Ruiz Zafón Angyali játszma című könyvével is, amibe angolul kezdtem bele. Utóbbival nem nagyzolni szeretnék, egyszerűen csak igyekszem szinten tartani az általam beszélt nyelveket, és ez nagyon jó módszer erre. Kazuo Ishiguro Az eltemetett óriás című könyvét is angolul olvastam, és nagyon élveztem.  

– Olyan előfordult már, hogy eredeti nyelven és magyarul is olvasta az adott könyvet, majd összehasonlította a két élményt? 

– Volt ilyen, igen. Én nagyon szeretem Kafkát, az egyik nagy kedvencem. Amikor már elég jól tudtam németül, akkor először a novelláit vettem a kezembe eredeti nyelven, majd A pert is, amit magyarul már számtalanszor olvastam. Nem az volt a cél, hogy összehasonlítsam az eredetit a fordítással, de valahogy mégis nagyon más, nagyon izgalmas volt egy másik nyelven olvasni a már jól ismert történetet. Más lett a mondathossz, más lett a lélegzetvétel, más lett a ritmus, ami egészen új nézőpontból mutatta meg a könyvet.

Más nyelven másképp 

– Létezik is egy olyan teória, miszerint az ember annyit ért a világból, amennyi szót ismer rá. Ebből kiindulva nyilván a nyelv hangzása is befolyásolja, hogy látjuk a világot. 

– Igen, valószínűleg. Főleg, mert egyébként is annyi asszociáció kapcsolódik egy-egy szóhoz. Számít, hogy hogyan, mikor tanultam meg, mire emlékeztet, és ez nagyon érdekes. Idegen nyelven olvasni egyrészről nehezebb, sokkal fárasztóbb, másrészről nagyon jó, hiszen egészen be tudja szippantani az embert az a másik világ, az a másik hangulat, amivel ilyenkor találkozik. Egy idegen nyelv máshogy is gondolkodik, és ez frissítő élmény. Ha meg akarjuk érteni, át kell állítanunk az agyunkat egy másik vágányra, és ez mindenképp jót tesz, akkor is, ha pluszmunkát jelent. Persze, a film is nagyon jó lehet erre, mégis a könyvet érzem közelebbinek magamhoz, mert ott minden az én fantáziámra van bízva.

A műsorvezető gyermekkora óta rajong az olvasásért. Fotó: TV2/Bársony Bence

Andor Éva 1974 májusában született. Az ELTE BTK magyar szakán és a Színház- és Filmművészeti Egyetem műsorvezető-rendező szakán végzett. 2002 októbere és 2003 augusztusa között a Jó estét Magyarország, később a Tények riportere lett. 2008-ban már a Tények Este, majd pedig (2010-től) a hétvégi Tények műsorvezetőjeként szerepelt. Rövid szünet után 2016 áprilisában tért vissza a TV2-höz. Nagyon szeret futni, moziba járni, énekelni, olvasni és utazni. Kedvenc színészei Meryl Streep és Daniel Auteuil. Kedvenc zenei előadói a Faithless, Astor Piazzola és Céline Dion.

– Kafka mellett ki volt még nagy hatással önre? 

– Mindig rettenetesen nehezen válaszolok azokra a kérdésekre, amik a kedvenceimet firtatják, mert alapvetően olyan személyiség vagyok, aki mindenre nagyon nyitott. Kafka mellett Thomas Mannt mindenképp kiemelném. Amikor először olvastam a novelláit, szinte letaglózott a stílusa, az, hogy milyen mélység rejlik a látszólagos egyszerűség mögött. De nagyon szeretem Murakamit és Salman Rushdie-t is. Tőle legutóbb a Talpa alatt a föld című regényt olvastam, ráadásul rögtön kétszer. Már az első 400 oldal után visszalapoztam az elejére, és ezt később még 200–300 oldalanként megismételtem, pedig soha nem csináltam még ilyet. Nagyon szeretem Alessandro Bariccót, Dosztojevszkijt, Kunderát vagy épp Dürrenmattot is. 

Én könyvek között nőttem fel. Egy gyerek utánzással tanul, és mindig azt láttam, hogy a felnőttek olvasnak körülöttem. Televíziót nem nagyon néztünk, a könyv sokkal inkább része volt a mindennapoknak, mint ma, és ez megmaradt. Volt olyan, hogy azt játszottam, hogy olvasok, pedig még nem is jártam iskolába. Én már akkor is úgy éreztem, hogy amit az olvasás adhat, az maga a csoda, hiszen annyi világ van, amit felfedezhetünk a segítségével és nem kell hozzá mást tennünk, csak kinyitni egy könyvet. Még az iskolában is olvastam a pad alatt, ha nem érdekelt, amiről tanultunk. A mai napig járok könyvtárba, és örülök neki, hogy sokan így vannak ezzel. Ráadásul engem nagyon szép emlékek kötnek a könyvtárhoz. Az első diplomámat az ELTE-n szereztem magyar szakon, ahová kifejezetten azért mentem, hogy öt évig „csak" olvashassak. A könyvtár pedig fontos találkahelye volt azoknak az időknek.

Összetett személyiség 

– Hogy lett ebből végül műsorvezetés?

– Van a személyiségemnek egy fura, összeegyeztethetetlen kettőssége. Egyszerre vagyok introvertált és extrovertált. Előbbire utal a rengeteg olvasás, utóbbira az, hogy már egész kicsi koromban imádtam szerepelni. Abban biztos voltam, hogy nem akarok tanítani, bár az egyetemen kipróbáltam, hiányérzetem volt. Így amikor megtudtam, hogy van műsorvezető szak a Színművészeti Főiskolán, nem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e. Nagyon érdekes egyébként, ahogy minden körbeér. Műsorvezetőként több olyan művésszel beszélgettem, akikről még anno az egyetemen tanultam.

Andor Éva könyvek között nőtt fel. Fotó: TV2/Bársony Bence

– Újraolvasni szeret könyveket?

– Igen, szerintem nagyon klassz dolog újraolvasni, amit egyszer már olvastunk és más szemüvegen keresztül nézni ugyanazt a történetet.

Egy jó könyvet nem lehet egy olvasással bekebelezni, sőt!

Thomas Mannt például végtelen számú olvasással sem lehet. Az olvasás arra is jó, hogy az embert lelassítsa és türelmesebbé tegye. Olyan iszonyatosan türelmetlenek vagyunk, én magam is. Mindent azonnal meg akarunk kapni, de az olvasás más ritmust követel és ki tud kapcsolni.