Így írt John Lennon

Ennek a kétsorosnak képével zárul a John Lennon levelezései és feljegyzései című könyv, mely új oldaláról mutatja be a művészt, aki dalaival milliókat, leveleivel pedig a hozzá közel állókat érintette meg; ahogy a könyv szerkesztője, Hunter Davies is ír róla az előszóban: „Legtöbb levele vicces, tanulságos, harcos, bölcs, őrült, gyötrődő, költői. Néha szívszaggató." Akárcsak Lennon maga.

Szerelmes levelek, gúnyos feljegyzések a stúdiózások közben, humoros üzenetek a sztárbarátoknak, néhány szavas benyomások – Lennon grafomán volt szerencsére. A Help, a Lucy in The Sky With Diamonds, az Imagine és tucatnyi más világhírű dal zeneszerzőjéről és dalszövegírójáról azt is sejthetjük, hogy dús fantáziával, feltűnő nyelvi leleménnyel vetette papírra gondolatait.

Hunter Davies, az egyetlen autorizált Beatles- biográfia szerzője fáradságos munkával egybegyűjtötte a legformabontóbb beatle leveleit, feljegyzéseit és az azokat kísérő rajzokat, amelyeket a gyűjtőkön kívül John Lennon özvegye, Yoko Ono bocsátott a rendelkezésére. A leveleket Davies értő kommentárja kíséri, elmesélve minden egyes levél keletkezési történetét: milyen életszakaszokban született az üzenet, ki volt a címzett és milyen életesemény kapcsolódik hozzá. A több mint 300 levél kirajzolja Lennon teljes életútját: a tízévesen nagynénjének címzett köszönőlevéltől az utolsó autogramig, amelyet életének utolsó napján, 1980. december 8-án adott, közvetlenül azelőtt, hogy a merénylő golyója kioltotta volna az életét. Negyvenéves volt ekkor.

Yoko Ono ajánlása

„Egy cseresznyefa alatt nincsenek idegenek" – Issa haikuja és annak melegsége idézi fel számomra Johnt. John Lennon soha nem kertelt a leveleiben. Elég gyakran kis, kacskaringós rajzokkal állt elő, és tudtad, hogy a szívét küldi el a barátainak. Egy oly korban, amikor többségünk egyre távolságtartóbban kommunikál, szép ötlet eljuttatni valamit a gondolataiból az olvasóknak vagy az egész világnak.

Hunter, jó, hogy megtetted.

Yoko

New York, 2012. március 17.

Ezek a levelek megnevettetik, talán meg is ríkatják majd olvasójukat, hiszen egytől egyig John Lennon eddig nem ismert, szenvedélyekkel és félelmekkel teli, legszemélyesebb oldaláról mesélnek. Egy olyan különleges kötetet vehetünk a kezünkbe, amely nem más szemével, hanem saját írásain keresztül mutatja be a XX. század egyik legfontosabb, kultikus népszerűséggel bíró alkotóegyéniségét.

Hunter Davies, e kötet szerkesztője évek kemény munkájával gyűjtötte egybe a könyv anyagát kitevő több száz levelet és feljegyzést, amelyeket értelmező jegyzeteivel is ellátott. Davies maga is, ahogy John Lennon, szinte grafománnak számít. Az Angliában közismert szerző több mint negyven könyvet publikált, a regénytől a szociológiai tanulmányig számos műfajban. Legotthonosabb terepe mégis az életrajz: Wordsworth, Kolumbusz vagy Stevenson munkássága mellett a Beatlesről írt egy vaskos kötetet, amelynek különlegessége, hogy még a Beatles fennállása alatt, a Beatles-tagok közreműködésével jelent meg. Újságíróként is aktív, a Sunday Times, a Guardian és a Punch rendszeresen közli a cikkeit, amelyek csakúgy, mint a könyvek, jellegzetes humorukról ismerszenek meg.

17. levél:

Lindyhez,

1962. december

Kedves Lindy!

Hogy vagy? Köszönöm kedves leveled, csíped az idősebb pasasokat, mi? Nem tudok semmi vicceset kigondolni, mert úgy elszontyolodtam, hogy rohadtul kiabálni tudnék. Gyűlölöm Hamburgot, és otthon akarok lenni. Jó volt, hogy vártál a reptéren, nagyon figyelmes voltál, meg ilyesmi, és (sz)ép a hajad. Gondolom, Mary itt van, az egyik német mondott valamit, de még nem láttam. Ez a levél nem lesz hosszú, mert fáradt vagyok, és úgy érzem, még neked sem vagyok képes írni. Nem válaszoltam egyetlen más levélre sem, mert elegem van, mindenki azt fogja gondolni, szemét vagyok, de nem törődöm vele. Nos, jövő vasárnap már otthon leszek, találkozunk egy héten belül vagy úgy, ha gondolod, addig szoríts nekem.

Szeretettel

John

Utóirat: Bárcsak ott lennék.