Ilyenek vagyunk - Szany városba négy úton kell bemenni

„Ilyenek vagyunk..." közösségi kampányunkban ma a szanyiak mutatkoznak be. Plakátjukra rákerült a háromtornyos templomuk, püspöki kastélyuk, artézi kútjuk és persze a Bokréta néptáncegyüttes is. Tudták a kedves olvasók, hogy a szanyiak Kanadába gyalog járnak?

„Szany városba négy úton kell bemenni..." – éneklik a falubeliek a község legkedveltebb nótáját. A dallal a település egykori mezővárosi rangjára emlékeznek. Abból az időből maradt rájuk faluközpontjuk elnevezése, a Pölöngér is. Arra már senki nem emlékszik, hol állt valamikor a pellengér, ahol a bűnösöket szégyenítették meg. Ám nevét, „szanyias" formában, de megtartották.

– Nemcsak múltunkra, jelenünkre is büszkék lehetünk. Meg azokra az épületekre, melyek jelképei lettek Szanynak. Például a püspöki kastélyra, mely kedvelt pihenőhelye, nyári rezidenciája volt vértanú püspökünknek, Apor Vilmosnak. Templomunk, melynek három tornya van, 1867-ben nyerte el végső formáját – mutatta be faluját Németh Gergely polgármester. – A templomtéren található százéves artézi kutunk, melynek vize kétszáznegyvenhat méterről tör fel. Sokan járnak manapság is az ásványi anyagokban gazdag vízért. Őseink vallásos buzgóságát a község határában négy kápolna is hirdeti. A Szent Lénárt, a Szent Vendel, a Szent Ilona és a Szent Anna. Utóbbi ismert búcsújáró hely is. A leírások szerint épületéhez a szanyiak az anyagot kizárólag a kezükben, kötényükben hordták oda.

Németh Gergely elmondta: civil szervezeteik aktívak, jelenlétük színesíti a helyi eseményeket. Kiemelte a daloshagyományokat éltető dalkört és a kórust, illetve a színjátszókat, akik legutóbb az Indul a bakterház című darabot dolgozták fel, nagy sikerrel. Szany nemzetközi hírű csoportja a Bokréta néptáncegyüttes. Szinte nincs olyan európai ország, melyben az elmúlt évtizedekben ne fordultak volna meg. Vezetőjük Töreki Imre, aki ötvenegy esztendeje áll az együttes élén. „Ha táncainkat nézed, a szívünket hallod" – tartja a szanyi mondás, ami arra utal, hogy a bokrétások lépéseit szívük irányítja. Talpuk alá Greznár Zoltánék, a Rábaköz utolsó cigányzenekara, jó hírű, elismert bandája húzza. A polgármester beszélt még a község másik büszkeségéről, Rugli Dezső téglamúzeumáról. Rugli Dezső évtizedek óta gyűjti a téglákat, szakértő ismerője az agyag felhasználásának.

– Sokan nem hiszik el, de a szanyiak mind jártak már Kanadában. Méghozzá útlevél nélkül és gyalog. A Pápa felé eső falurész ugyanis a tengerentúli országról kapta nevét. A múlt század elején a Kanadába „kitántorgó", majd a dollárokkal hazaérkező falubeliek ott vásároltak telkeket és építették meg házaikat. Kalandozásaikat így őrzi meg az emlékezet – fogalmazott Németh Gergely.

A polgármester hozzátette: jó kezdeményezésnek tartja a Kisalföld Ilyenek vagyunk... plakátját. A nyomtatásban megjelenő képet terveik szerint nagy méretben a faluközpontban helyezik majd el.