Elindult a párbeszéd a romák problémáiról

A győri fórumot Sztojka Attila, a roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos hívta össze, hogy elinduljanak vagy aktívabbá váljanak a roma esélyteremtéshez szükséges párbeszédek, ami a romák felzárkóztatásának elengedhetetlen feltétele. Németh Zoltán, Győr-Moson-Sopron vármegye közgyűlésének elnöke, a fórum egyik résztvevője szerint a cigányság felzárkóztatása nem egy szűk kisebbségi réteg, hanem az egész társadalom közös ügye.

„Gondoljunk csak bele: ha egy cigány ember szakképzettséget szerez, azzal esélye nyílik arra, hogy munkát találjon, nem segélyből tengődik majd, esetleg elkerüli ezzel, hogy a bűnözés útjára lépjen, hasznos tagjává válik a társadalomnak. A legtöbb roma sorsa sajnos már kisgyerekkorban megpecsételődik, amikor a hátrányos szociális helyzete, a családi és anyagi körülményei miatt kiközösítik az óvodában-iskolában, emiatt egyre jobban elszigetelődik, és esélye sem lesz előrébb jutni. Ebből az ördögi körből nagyon nehéz kitörni. Ezért is fontos, hogy elinduljon a párbeszéd a romák és a többségi társadalom között” – mondja Németh Zoltán. Jakus László, a Cigány Közösségek Szövetségének (CIKÖSZ) alelnöke hozzáteszi: ugyan a cigányság körében sem mindenben van egység, jelen van a széthúzás, de a legfontosabb, hogy ehelyett az összefogásba, a közös gondolkodásba és az együtt munkálkodásba fektessék az energiát. Ezen a kormányzatnak, a szociális terület szakembereinek, a települési és a roma önkormányzatoknak, illetve a civil szervezeteknek együtt kell dolgozniuk.

Kiút az áldozati helyzetből

Jakus László tényekkel is alátámasztotta a mielőbbi cselekvés szükségességét: 2050-re a demográfiai helyzet annyira megváltozik Magyarországon, hogy ha a szegénység tovább öröklődik, ha most nem segítünk, az az egész társadalomra nagyon komoly negatív hatással lesz, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt.

A közelmúltban megrendezett fórumon szó volt arról is, hogy a célok eléréséhez a romákat és a többségi társadalmat is edukálni, érzékenyíteni kell.

„Azt szeretnénk, ha a cigányság kikerülne ebből a kiszolgáltatott, állandó áldozati helyzetből, amelybe került, és aktívan cselekvő réteggé válna. Alapvető emberi tulajdonság, hogy a többség a könnyebb utat – a segélyekből, adományokból napról napra élést – választja, ezzel újratermeli a kiszolgáltatottságot. Meg kell értetni velük, mennyire fontos, hogy kézbe vegyék a saját életük irányítását, és magukért aktívan tevő emberekké váljanak. Hogy arra legyenek büszkék, ha valaki képes becsületesen eltartani a családját. Sajnos kevesen gondolkodnak hosszú távra, és gondolnak bele abba, hogy a gyerekeik számára a tanulás az egyetlen kiút. Az azonban tény, hogy a romák nagyon szeretik a gyerekeiket, ezért bízom benne, hogy ha megmutatjuk nekik, mit tehetnek a boldogulásukért, hogy nekik már könnyebb életük legyen, elérhetünk sikereket” – mondta Jakus László.

Vannak jól működő programok

A fórumon szóba kerültek azok az intézkedések, évek óta működő felzárkóztató programok is, amelyek útmutatásként szolgálhatnak a jövő segítő projektjeihez. Németh Zoltán elmondta, hogy az elmúlt években számos, a romák felzárkózását segítő intézkedés történt. A Biztos Kezdet – Gyerekházak például a kisgyerekes anyukákat támogatja életviteli tanácsadással, a tanoda program – a megyében öt helyen működik – az általános iskolásoknak segít a felzárkóztatásban és a kompetenciafejlesztésben, de országosan számos program működik, a többi között a romatelepek felszámolását vagy a romák szakmatanulását célozva. Sőt, több, európai uniós forrásból elindított – és bevált – programot „átvett” a magyar kormány a támogatás lejártával, és azokat immár saját forrásból működteti tovább, ami a szakmai megvalósítók számára biztonságot jelent. A felzárkóztató programok roma „hősei” – az egykori tanodás gyerek, aki ma már egyetemre készül; az érettségizett, szakmát szerzett roma fiatalok; a tizenévesen szülővé válás helyett továbbtanuló roma lányok – pedig példát mutatnak az adott kisközösségben, a saját életükkel bizonyítva, hogy ki lehet törni a helyzetükből.

„Lehet azon vitatkozni, milyen módszerekkel érdemes dolgozni, de a lényeg, hogy ma már legalább van miről beszélni. A fentiekhez hasonló esélyteremtő programok mindössze néhány éve léteznek; korábban a cigányság jellemzően csak a választások előtt került szóba, amikor a politikai erők a szavazatokért küzdöttek. Ma már vannak érdemi lépések a valódi segítségnyújtásra, elindult egy folyamat” – mondja Németh Zoltán.

A segélyezés nem megoldás

Fontos lépés volt a vármegyei felzárkóztatási fórumok létrehozása is, amelyek összefogják mindazon területeken dolgozó szakembereket, akik kapcsolatban állnak ezekkel a kiemelten veszélyeztetett csoportokkal, hogy átadják egymásnak a bevált és működő módszereket. Ennek nyomán több program is megvalósult, a többi között középkorú roma nők kaptak segítséget az általános iskola befejezésére.

Ehhez persze kell a nyitottság, ami nem minden településre egyformán jellemző. Van olyan polgármester, aki kifejezetten várta, hogy megszólítsák és segítséget kapjon ebben a kérdésben, mások pusztán problémaként tekintenek a romákra, de mindenkinek érdeke, hogy megelőzze a konfliktusokat, és ne kezelje félre a problémákat. Például pusztán átmeneti segélyezéssel, ami nem jelent valódi megoldást, legfeljebb krízishelyzetben szolgál tűzoltásként.

„A segélyekkel és adományokkal csak rászoktatjuk az embereket arra, hogy ne keressék a lehetőségeket, és mindig mástól várják a megoldást, ahelyett, hogy lehetőséget adnánk nekik, hogy kézbe vegyék a saját sorsukat” – mondja Jakus László.

A fórumon elhangzott az is, ami az elmúlt évtizedekben már sokszor kiderült: a romák problémáit komplexen kell kezelni, hiszen azok több területet érintenek.

„Nem lehet eredményesen csak az oktatással vagy a romák lakáshelyzetével foglalkozni, mert minden összefügg mindennel. Ha például megoldást keresünk az iskolai lemaradásra, a családokkal is foglalkozni kell. Ha nem így teszünk, legfeljebb rövid távon tudunk pozitív hatást elérni, a problémák nem oldódnak meg” − mondja Németh Zoltán.

A közgyűlési elnök hozzáteszi: a politikustársaival gyakran megkapják, hogy a felzárkóztató programokra költött összegek kidobott milliárdok, pedig közgazdaságilag is értelmezhető, mérhető „hasznuk” van.

„Készült például egy felmérés a Biztos Kezdet – Gyerekházak »hasznáról«, ebből kiderült, hogy a programba befektetett minden egyes forint hét forintot »fial«, ha a részt vevő gyerekek felnőve nem kallódnak el, és a társadalom hasznos tagjaivá válnak. De ha csak arra gondolunk, hogy a szociálisan leszakadt, elszigetelődött emberek például sokszor nem jutnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz, s akár el sem jutnak orvoshoz, mert egyszerűen nem tudják, hogy működik a rendszer, annak is mérhető következménye, ára, költsége van” – világít rá Németh Zoltán.