Hirdetés

2023.03.25. 07:55

„A lisztraktár mindig legyen tele, és a liszt legyen kifizetve!”

Bedő Jani búzakenyere fogalom Győrben, a Bedő Pékség pedig immár harminc éve gondoskodik a mindennapi kenyerünkről. Minden morzsájában benne van a család élete, munkája, pedig a második generációs cégvezetőt eleinte jobban érdekelték az autók, mint a kenyerek...

PR-cikk

A családfő, Bedő János szaktudása és tapasztalata, felesége, Éva sokoldalúsága, majd a vállalkozást ma vezető fiuk, Szilárd lendülete is kellett ahhoz, hogy a Bedő Pékség Győr és környéke egyik legnagyobb pékségévé váljon. Havonta 55 ezer kiló kenyér fut ki a ménfőcsanaki üzemből, a tíz saját üzlet mellett további 65-be szállítanak. A pékség idén ünnepli a harmincadik születésnapját, ma már a második generáció felügyeli a ropogós finomságok sütését a Komlóvölgyi úti üzemben. Az idevezető út nem volt egyszerű. 

Egy nagy péküzemben dolgozott Bedő János pékmester, amikor 1993 januárjában először merült fel a családjában, hogy jó lenne saját pékséget nyitni. A felesége, Éva éppen a Kisalföldben látta meg a hirdetést egy kiadó abdai pékségről, amibe az előző tulaj belebukott. Neki köszönhető, hogy a Bedő család belevágott a kalandba, ami harminc éve biztosítja megélhetésüket – a környékbelieknek pedig a puha kenyeret, finom zsemlét, foszlós kalácsot.

„A férjem − bár a szakmájában nagyon jó volt − egyáltalán nem volt vállalkozó típus, nem bízott benne, hogy önállóan is boldogulunk… De azért tetszett neki a gondolat, így családi segítséggel, a barátaink bátorításával kivettük a helyiséget” − idézi vissza Éva asszony. Napra pontosan emlékszik rá, hogy március 19-én sütötték az első kenyeret a hagyományos magyar kemencében, s néhány nappal később már ő szállította a „bemutatkozó vekniket” a boltokba.

„Ez lett a munkamegosztás: a fiúk sütöttek, én hordtam a kenyeret személyautóval. Először ellenállásba ütköztem, mert abból a bizonyos pékségből korábban rossz kenyeret kaptak a boltosok, de aztán látták, hogy mi mások vagyunk. Két héttel később már 3−400 kilót sütöttünk − a mai napig megvan a füzet, benne, hogy melyik nap mennyi kenyér készült.” 

Bedő Szilárd, a cég mai, második generációs vezetője szerint az utolsó pillanatban „csusszantak be” a piacra, amit addigra lefedtek a nagy sütőipari vállalatok és a régi „maszekok”. 

„Ezért is félt az édesapám nagyon sokáig a saját vállalkozástól, mert látta, hogy mindenki kenyeret akar sütni; sokáig vívódott, hogy felmondjon-e a biztos munkahelyén. Januárban kezdtük a sütést, húsvétra pedig már annyi kenyeret sütöttünk − több mint tíz mázsát −, hogy haza sem mentünk éjszaka… A liszteszsákokon aludtunk, harangszóra keltünk fel bekeverni a kovászt, és csak nagyszombaton délben tettük le a munkát. Mi sem számítottunk ilyen kedvező fogadtatásra, akkor már láttuk, hogy ebből tisztességesen meg lehet élni” – meséli Bedő Szilárd, aki akkor, 21 évesen nem is gondolt arra, hogy pék legyen.

 

Pék biztos nem

„Éltem a fiatalok gondtalan életét, bevittek katonának, víztechnológiát és teherautót vezetni tanultam, és bár korábban dolgoztam néhány hónapot egy ismerős pékségben, akkor még nem fogott meg a dolog. Sőt, amikor az édesapám bátyja − aki Svédországban volt pék − nyaranta hazalátogatott és megkérdezte, mi lesz belőlem, mindig azt feleltem, hogy pék biztos nem! Nem akartam annyit dolgozni, mint apu, akit alig láttam, akkor is többnyire aludni járt haza… Sokkal jobban érdekeltek az autók, azokkal kereskedni könnyebb és gyorsabb pénzkeresetnek tűnt. Persze a szüleim engem is befogtak, megtanultam mindent apu keze alatt, hajnalban meg Barkasszal szállítottam ki a kenyeret. …és ugyan az első években csak erős szülői nyomásra álltam a kemencék mögött, az édesapámmal közös munka során valami szikra mégis elindult bennem. Élveztem, hogy az emberek szeretik a kenyerünket, büszke voltam rá, hogy szép kenyeret sütök. Megéreztem, milyen az, amikor a sajátunkért dolgozunk, bár azt még nem fogtam fel, hogy a saját jövőmet építem minden egyes sütéssel…”

A családnak sok-sok küzdelemmel sikerült letenni a Bedő Pékség alapjait, hiszen péknek lenni, pékséget vezetni bizony egy életforma.

„Ez tényleg napi 24 órás munka volt, a pékséggel keltünk, a pékséggel feküdtünk. Éjjel sütöttünk, hajnalban kiszállítottuk a kenyeret, kora délután pedig már kovászoltuk, hogy aztán este kilenckor újra elkezdődjön a sütés, reggelig… Ez egy életforma, ami teljesen átalakította a gondolkodásunkat, folyamatosan tanított az üzlet, a piac, a kapcsolatok” – meséli a cégvezető. 

A kezdeti családi munkamegosztás később is működött, Éva asszony szerint mindenki azt tette bele a családi vállalkozásba, amiben a legjobb volt.

„A férjem sosem lett igazi vállalkozó, megmaradt pékmesternek. Ő sütni szeretett, másba nem folyt bele, én intéztem a könyvelést, az eladást, az ügyintézést” − meséli.     

Így történt ez akkor is, amikor Ménfőcsanakon megüresedett a szomszéd kis pékség, s a Bedő Pékség 1994-ben átköltözhetett Abdáról. A technológia ugyanaz maradt, de már akkora volt a kereslet a Bedő kenyérre, hogy az ünnepeken alig tudtak eleget sütni − így költöztek végül a Komlóvölgyi útra, ahol a pékség ma is működik.

Amit egy kenyérnek tudnia kell

A nagy siker ellenére sokáig még mindig csak kenyeret sütött a Bedő család, Bedő Jani búzakenyere igazi fogalom lett: napi 40 mázsa készült belőle. A receptje a mai napig nem változott, de minek is változott volna, hiszen Bedő Szilárd szerint mindent tud, amit egy fehér búzakenyérnek tudnia kell: belül foszlós, kívül ropogós, igazi békebeli fehér kenyér. 

„Liszt, víz, só – ma sem kell más a jó kovászos kenyérhez. Igaz, akkor még senki nem foglalkozott azzal, hogy kovászos-e, csak jóval később vált fontossá, hogy az ősi technológiával, csupa természetes alapanyagból készüljön a napi asztalra való” − mondja a cégvezető. Igaz, teszi hozzá, egy valami azért mégiscsak változott: a vásárlói igényekhez igazodva a korábban kétkilós kenyér ma már egykilós kiszerelésben kapható. 

Ahogy Bedő Jani búzakenyerének receptje, az sem változott az elmúlt harminc évben, hogy a Bedő Pékség ragaszkodik a minőségi alapanyagokhoz.

„Bármilyen gazdasági helyzetben is kellett boldogulnunk, nem változtattunk a termékek összetevőin. Hiszünk az innovációban, folyamatosan jönnek ki új termékeink, de a megszokott minőséghez ragaszkodunk. Hiába fejlődik például a technológia, bizonyos munkafázisokból nem szabad kihagyni az emberi munkaerőt, mert nem lesz ugyanolyan a végeredmény. A kézműves kenyér készítése munkaerő-igényes folyamat, ezt nem szabad megspórolni” – mondja Bedő Szilárd. 

Éppen a tradicionális ízek megőrzése miatt volt komoly dilemma sok évvel ezelőtt, hogyan lehet modernizálni a hagyományos búzakenyér sütését, a hagyományos, épített magyar kemence ugyanis már nem bírta el a keresletet… Kérdéses volt, hogy az új technológia, a gázfűtéses kemence nem változtatja-e meg a pékség „vezértermékének” ízét-állagát, de szerencsére a kenyér ízvilága és struktúrája nem változott, gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni a pékség régi, szeretett kenyerétől.  

Ellenálltak a csábításnak

Az évek alatt folyamatosan bővült a Bedő Pékség kínálata: először kiflivel és zsemlével, majd péksüteményekkel, barna kenyerekkel – például az ízes Komlóvölgyi rozskenyérrel −, s a több saját üzlet mellett Győr belvárosában is megnyílt a Kenyerecske Boltocska. A pékségben ma már közel százféle termék készül, és a kezdeti három ember helyett ma kilencvenen dolgoznak azon, hogy mindig kerülhessen friss Bedő-termék az asztalra. Kilenc éve még egy tragédiát is átvészelt a családi vállalkozás: 2012-ben leégett szinte az egész pékség, a cégvezető szerint akkor majdnem „lekerültek a térképről”. Végül heroikus küzdelemmel, rekordgyorsasággal, egy hónap alatt újjáépítették a pékséget, miközben sikerült megtartani a munkatársaikat és a vásárlókat egyaránt. 

Köszönhető ez a többi között annak a józan gazdálkodásnak, ami a kezdetektől a mai napig jellemzi a Bedő Pékséget. 

„Soha nem a gyors meggazdagodás, hanem a tisztességes megélhetés volt a célunk és a mai napig az. »A lisztraktár mindig legyen tele, és a liszt legyen kifizetve!« – ez volt a szüleim alapszabálya. Ez a gondolkodás kellett a biztonságos, nyugodt működéshez, erre épült a gazdálkodásunk. Mindig volt biztonsági tartalékunk, és nem nyújtózkodtunk tovább, mint ameddig a takarónk ért. Ellenálltunk a kockázatos hitelek és a túlságosan gyors fejlesztések csábításának, akkor is, amikor még kicsiben működtünk − ma sincs ez másképp. Sokan ezen csúsznak el, amikor nagyságrendet vált a vállalkozásuk, mi azonban átvészeltük a nehezebb időket is. Ennek köszönhető, hogy soha nem kellett kompromisszumot kötnünk a minőségben, és visszük tovább az édesapám örökségét” – mondja Bedő Szilárd.   

Sikerrel, hiszen a fejlődés harminc éve töretlen, sorra születnek például az újdonságok a pékségben. Nem titok, hogy a vásárlók körében Bedő Jani búzakenyere után a csavart kifli a sláger, amit többen próbáltak lemásolni az évek során (eláruljuk, sikertelenül). Nem is csoda, hiszen foszlós, tartalmas, alig várja az ember, hogy beleharaphasson… S míg az átlagember a vásárlásával, a szakma díjakkal ismeri el a Bedő Pékség munkáját: 2012-ben megyei Prima díjat kapott, 2017-ben „Győr-Moson-Sopron megye kenyere” lett Bedő Jani búzakenyere, 2020-ban pedig a Győri Ipartestület is kitüntette Bedő Szilárdot a szakmai és közéleti tevékenységéért.

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában