Családi kaláka

A nagyi, mint korrepetítor

Nyáron ismételnek
Segítünk az unokáknak, akik magántanulók. Ez a segítség inkább ismétlés, mert azért ők tanulnak szorgalmasan, csak augusztus végén vizsgáznak és inkább nyáron a nyaralás alatt kell egy kicsit az ismereteket frissíteni.
Éva

Nagymam és/vagy tanító
Unokám az elmúlt tanévben volt első osztályos. Ebben a kezdő szakaszban fontosnak tartottam magához a tanuláshoz, az iskolához való pozitív hozzáállásának alakítását. Ezt a későbbi sikeres tanulmányai folytatásához az egyik legfontosabb feltételnek látom. Mindezért a szülők is sokat tettek s tesznek, de munkahelyi elfoglaltságaik miatt elfogadják a nagyszülői támogatásomat is. Már az utolsó óvodai évben – főleg az első osztályt megelőző nyáron – játékos iskolai előkészítő gyakorlatokkal, tevékenységekkel hangolódtunk rá közösen a tanévi munkára. Unokám megmutatkozó tudásvágyát felhasználva, túlzásokba nem estünk, de mindez elég volt arra, hogy nagyon jól „startolt” az első osztályban.
A tanév során a szülőkkel egyetértve naponta segítettem a tanulását. Elsősorban nem a hibátlan házi feladat közös elkészítése volt a cél, hanem az önálló tanulás képességének  alakítása és a kötelességérzet kialakítása. Nagyszülői segítésem során arra is figyelnem kellett, hogy teljes mértékben nem vehetem át a szülők ezzel kapcsolatos feladatait. Unokám napi munkáját az édesanyja is rendszeresen figyelemmel kísérte, ha kellett, gyakoroltak, hétvégén együtt tanultak. Így az anya is teljesen képben volt a gyermek iskolai fejlődésével kapcsolatban.
Gyakran elgondolkozom azon, hogy – bár nagyon jó összhang van köztem és kislány unokám között – használok-e magamnak azzal, hogy szeretett nagymamaként részben felvállalom a következesen követelő tanítói szerepet is. De a bőrömből nem tudok kibújni, negyven éves tanítói múlttal a hátam  mögött. Szívesen segítek, szükség is van rá, a jövő pedig majd megmutatja, jól tettem-e. Mindenesetre öröm volt látnom unokámat a Kisalföld színjelesei között.
Szőcs Tiborné

Óvó leselkedés
Az én unokám már felnőtt ember, de amikor még kisiskolás volt, gyakran ültem le mellé az olvasásnál – a szövegértésben kellett egy kis segítség. Aztán felsőben már inkább csak az ellenőrzés volt néha a dolgom, az is csak akkor, ha a szülőknek túlóráznia kellett. Mivel fiú a lelkem, ezért a kísérgetést hamar megunta, vagyis inkább szégyellte hogy „nagyfiúként” a mama várja az iskola előtt, így aztán harmadikosként már egyedül járt, vagyis csak messziről titokban lestem nehogy valami rossz történjen vele:)
Gabriella

A nagypapa, mint versenydrukker
Igen, többször kérik az unokáim, hogy meséljek nekik a régi iskolai éveinkről, a szokásainkról. Nagy figyelemmel hallgatják. Különórákra is hordom őket és nagyon boldog vagyok, amikor sikerül a zongoraverseny vagy az angolverseny. A leckeírásban és a tanulásban nem, de a középső unokám, Kata nagyon élvezi, ha kikérdezem tőle a feladatokat, főleg magyarból és angolból a szavakat visszamenőlegesen is. Nagy odaadással és lelkesedéssel mondja el a tanultakat. Sokat beszélgetünk a növényekről és gyümölcsökről és azok elrakásáról télire és próbálják a tanultakat felfedezni a folyamatokban.

A személyesség előnye
Nem hiszem, hogy számításba jöhetünk ebben a kérdésben. Két matematika-fizika szakos nyugdíjas tanár nagyszülő nyilván első számú korrepetítor ezekből a tantárgyakból, még az – ezen a területen gondokkal nem küszködő – unokáknak is. Nekünk a legidősebb unokánk idén érettségizett. Rendszeresen kért tanácsot a matematikai feladatai megoldásához, de egyéb gondjaival – egészen a filozófiai problémákig – is hozzánk szokott fordulni. Mi mindketten azokat a kérdéseket szerettük, ami nem mankót jelent az iskolai munkához, hanem túlmutatott a tananyagon: „Tanítsd meg nekem a differenciálást!” vagy „Mi a buddhizmus lényege?”.
A négyből még egy unokánk van, aki iskolába jár. Ő egyrészt messze, Budapesten lakik, másrészt anyja is középiskolai tanár, apja egyetemen tanít. Nem kell kommentálni tovább.
A saját nagyszülői tapasztalatainkon túl, de még mindig speciálisan, tanár szemszögből azt tudjuk mondani, hogy a kisiskolás az őt ért rengeteg ingerből akkor tud helyesen választani, ha tapasztalja, hogy felmenői nem csak a lózungok szintjén, hanem valóságban is érdeklődnek a mindennapi élete, így a munkája után is. Sőt, segítenek az akadályok leküzdésében. Talán még azt is elérik, hogy a majdani nagydiáknak nem kizárólag a kortárscsoport – és a fésületlen net – adja meg az orientációját az élethez, hanem a mindig segítő szülők, nagyszülők irányítása is szerepet kap ebben. A korrepetálás direkt haszna pedig abban a személyességben rejlik, amit a harminc diákkal szembenálló tanár nem mindig tud biztosítani.
Marcsi és Gyula

Együtt elemez a kisuncsival
Azt gondolom és a tapasztalatom is azt mutatja, a fiatalok örülnek, ha az besegítünk az unokáknak a tanulásba. Nálunk ez alkalmi jelleggel van, boldogan teszem. Van türelmem elmagyarázni a matekot, a nyelvtant – bár ebben nagyon sok szabályváltozás van – és a nagyinak is felkészültnek kell lenni a net segitségével, nehogy a régi beidegződés alapján butaságot mondjon. Nagyon szeretek kötelező olvasmányt együtt olvasni és elemezni a kisuncsival. Nagyon sok olyan régi kifejezés van, amit ők már nem ismernek és aranyosan figyelnek, mikor elmondom, mi mit jelent. Nagyon szeretek velük tanulni, mert egyrészt segítség a szülőknek, másrészt  nagy öröm nekünk.
Tündi mama

Családi kaláka

Én és férjem is a munkahelyünkön már „találkoztunk” számítógéppel, tehát elég jól eligazodunk levelezés, különböző oldalak keresése, sőt játék terén is és még sorolhatnám. Próbálunk haladni az újabb és újabb ismeretekkel. Szerencsére még segítségre nem szorulunk, inkább mi segítünk másoknak.
Éva

Segít a fiú, a meny
Mivel együtt lakunk a fiam családjával, olyan dolgokban tudnak segíteni, ami a háztartási javításokkal, a kerti munkálatokkal – fűnyírás, favágás, cserépkályha kihamuzás – kapcsolatos. A számítógéppel kapcsolatosan sok segítséget kapok, különösen az általam készített fényképek gépre való feltöltését, a kiválasztott képek megrendelését és a különböző könyvtárakba való helyezését kérem tőlük. A közeljövőben készülök egy előadást tartani egy városi egyesületnél az egyik utazásomról, amihez a képek sorrendbetételéhez, az elmondandó szöveg megfelelő formátumának kialakításához kérem a fiam és a menyem segítségét. Egyébként sok mindent a számítógéppel kapcsolatban tőlük tanultam, mert csak egy egyhetes nagymama tanfolyamon sajátítottam el az alapvető dolgokat. Hogy megértsem miről is van szó, ha valamit kérdezek tőlük a számítógéppel kapcsolatban, elég egyszerű szavakkal – mondhatnám óvódás módon – kell nekik elmagyarázni, hogy mit miért hogyan kell csinálni. De én ennek is örülök, így már elég sok mindent tudok a gépen csinálni, de főleg olvasni és ismereteket gyarapítani szeretek vele.
Marianna

Unoka bütyköli a nagyi gépét
Ez talán természetes is, hogy az ember, ha jól nevelte a gyermekeit, akkor idős korára nem gond, ha segítségre szorul:) Hála a jó égnek, hogy nekem nem kell könyörögni, ha van valami gondom, mert a két lányom közül mindig van, aki tud segíteni, sőt még a vőim is szó nélkül jönnek:) Általában akkor szorulunk rájuk, ha nem jó a kocsi és menni kell valahova, de szívesen intézik a bevásárlást is ha messzebbről kellene valami. A papával igyekszünk megoldani mindent, nem akarunk sűrűn a nyakukra járni, inkább ők jönnek:) Tudjuk mennyire elfoglaltak, ezért, amit lehet megpróbálunk intézni, kivétel a számítógépnél előforduló hibákat, mert annyira azért nem tanultunk bele ebbe a dologba, viszont mindketten rászoktunk az internetezésre:) Ebben mindkettőtől kapunk bőven segítséget, sőt az unokám is szívesen bütyköli a gépet. ha arról van szó:)
Gabriella

Nem nagyon szoktam segítséget kérni, a fiatalabb rokonaimtól, ha kérek is, az a számítógép használatával kapcsolatos. Ebben az unokáim segítenek.

Génjeikben hordozzák?
Hál'Istennek egyelőre még nem szorulunk a gyerekeink segítségére. Mivel mi nem rendelkezünk autóval, a fiunk, aki közel lakik, a szállításban szokott segíteni, de soha nem kérjük „ingyen”. A számítógéppel adódó egyes problémák valóban olyanok, hogy mi, akik még nélküle nőttünk fel, kínnal és keservesen találjuk meg a megoldást, a fiatalabbak – minél fiatalabbak – pedig már talán a génjeikben hordozzák az összes alkalmazást. Ebben időnként a fiunk, a lányunk, a vőnk, de néha az unokáink is segítségünkre vannak.
Marcsi és Gyula

Türelemmel magyarázó fiú
Arra a kérdésre, hogy miben várjuk a fiatalok segítségét, igazából nem nagyon tudok mit mondani. Fiatal nyugdíjas vagyok, egészségem még viszonylag jó. Olvasom, internetezem, igyekszem nem eltunyulni szellemileg. Ami nehezebben megy, az az okostelefon, de a fiam türelemmel megtanított, mára már elég jól tudom használni. Úgy gondolom, ha jó a kapcsolat a fiatalokkal, akkor sok mindenben tudunk segíteni egymásnak. Nekünk időnk és türelmünk van, nekik jobban pörög az agyuk, hamarabb átlátnak dolgokat és ha ezt megosztják velünk is, akkor jól működik a család.
Tündi mama