2009.02.04. 13:06
17
"meghalva mondanánk: bűnös szennyes élet ketten voltunk csak tiszták hófehérek"
Mindenki milyen figyelmes, hogy szeretlek, mennyire érdekelsz, majd hívlak.
Hívsz?...Mióta?...karácsony óta? ezek a rendkívüli, érző lelkek, ezek a törődő emberek. Csak
azt nem értem minek kinyitni a szájukat, ha a semmiről beszélnek. Akkor inkább legyen csend
járjon át mindent és kiabálja az igazat a semmi vhangja. Inkább legyek egyedül idegenek
között, mint magányosan barátok között. Igéret, szép szó...hazugság....ugyanaz. Fejfájás
vagytok ti, én meg ugyanaz csak más fejében. Te gyógyszer vagy nekem, méreg másnak,
saját bajom veled hogyan kúráljam? És miért édes a méreg, és kesrű a gyógyszer? Honnan a
pesszimizmus a velem született negatív szemlélet? Hol ér véget a valóság, hol kezdődik az
álom? Miért álmodok? Hogy álmodjak nagyot vagy hogy ne kelljen ráébrednem a valóságra?
Nem értem ezt az egészet, hogy élet, meg szerelem, meg boldogság és döntés.....hol van
ezekre a válasz, hol van az egésznek a vége? És ha vége van megválaszolódnak vagy
mindörökre megválaszolatlanul állnak majd a NAGY kérdések
