Nagy marhaság!

Mi tagadás, nagy várakozással lépünk be a Patióba. Az utóbbi hónapok lapunkban is közölt ingatlan- és vendéglátós háborúja után rendkívül kíváncsiak voltunk arra, mit nyújt a sétálóutcán szembe költöző, megújult Patio. Igaz, arra, hogy ennyi meglepetés ér majd bennünket, mi sem számítottunk...

Az éttermi szintre felérve máris egy pozitívum: a berendezés, a hangulat egyaránt rendkívül barátságos. Elegáns asztalok, amelyek körül ugyancsak elegáns pincérek sürögnek-forognak, hétköznap este is sok a vendég, alig találunk helyet. Kinézett asztalunk foglalt, a felszolgáló nem is enged odaülni, egy szomszédoshoz vezet, és nyújtja az étlapot. Amely szintén minden igényt kielégít. Hagyományos és modern ételek, valószínűleg külön desszertlappal, mivel édesség nem szerepel rajta, az addig nyújtott szolgáltatások alapján az árak sem vészesek, sőt. Hangulatunkon valamit ront, hogy egy láthatóan szintén foglalás nélkül érkező társaság leülhet ahhoz az asztalhoz, amelyhez mi nem, no de sebaj!

A pincér továbbra is rendkívül udvarias, figyelmes, mi pedig csontvelőt kérünk pirítóssal előre. Elvégre miként nevezhetnénk Krúdy mester tanoncainak magunkat, ha nem Szindbád nagy kedvencét választanánk. Szindbád legendás alakítója, Latinovits Zoltán tán talált volna kivetnivalót a fogásban (pirítós minősége, fokhagyma, friss bors, fűszerpaprika hiánya), de ezt azért kukacoskodásnak éreznénk, a tálalás látványos és elegáns (hatalmas mélytányérban, húslével), a csontvelő remeg, finom ez így, ahogy van.

Várjuk hát a főfogást, lazacsteak rizzsel, illetve bélszín háziasan (lecsós mártással), krokettal. Csakhogy ekkor olyasmi történik, amire az előzmények alapján álmunkban sem gondoltunk. Persze arra már felfigyeltünk, hogy az egyébként alapos felszolgálónk nem kérdezte meg, hogy mennyire átsütve kérjük a bélszínt. De hogy nem is azt kapunk?! A húsok királya helyett még csak nem is hátszínt, talán combot vagy felsált tesznek elénk. A lazacsteak finom és méretes, tán egy kicsit olajosabb a kelleténél, a krokett első osztályú, a lecsó kellemesen csípős, de hát ez mind majdnem mindegy. A marha ízetlen, száraz, nem is csoda, comb vagy felsál kisütve és bélszínként kínálva 2009-ben elfogadhatatlan. Természetesen pincérünknek rögtön szóvá tesszük panaszunkat, aki jelzi, utánanéz a konyhán, mi történhetett.

Nos, ekkor látjuk őt utoljára. Sem desszertlapot, sem választ nem kapunk. Később kérésünkre a számlát azért kihozzák, benne a bélszín árával...

Tanonc konyhamesterként és tanonc újságíróként hiszünk a kritika építő erejében. A Patio az általunk tapasztaltak alapján elegáns, közkedvelt belvárosi étteremmé válhat, irigylésre méltó ételkínálattal. Ehhez hasonló baki(?) azonban nem fér bele, az a korszak igenis lejárt.
Krúdy tanoncai

Étterem értékelése

Konyha: 3, ezért bizony bukás járna (1-től 10-ig)

Minden egyéb (felszolgálás, étlap, miliő, berendezés, stb.): 6, a „marhahiba" a pincért is lepadlózta (1-től 10-ig)