Nyert a nagyvad

Nagyvadra mentünk. Hiszen a belvárosi elitétterem díjesőt kapott már séfjével egyetemben, gondoltuk, tanoncként próbát teszünk a nagymesternél.
Nem csalódtunk.

A kellemes nyárestén elegáns, de nem hivalkodó terasz, és rendkívül készséges, ám nem tolakodó pincét fogad bennünket. Már az étlapot élvezet a kézbe venni, informatív háztörténetet nyújt, külön nyári ajánlata van, és az ételek nevét olvasva megjön az ember étvágya. A rendelés a gasztronómia része - tudja ezt felszolgálónk is. Jót beszélgetünk az étkekről, rendkívül tájékozott, azonnal magyarázza, hogy mit takar a pisztráng „szendvics" (hosszában félbevágott, filézett pisztráng megtöltve zöldségekkel), illetve a kardamom mártás (fűszernövényből készült édeskés páclé, melyben sül a kacsa), majd profi módon terít. Csak azért kötözködünk, mert a vérünkben van: talán egy félmosolyt időnként megkockáztathatna, az még bőven belefér az udvariasságba.

Kacsasült

A pecsenyét jó meleg sütőben, sűrű locsolás mellett süssük, de csak akkor locsoljuk, amikor a víz már elpárolgott. A forró zsírtól a hús szép színt és jó ízt kap. Ahhoz, hogy a kacsa mindegyik oldala egyformán piruljon, forgatni kell. Ha sütés közben a combvégek és a szárnyak szenesedni kezdenek, tekerjük be alufóliával.

Elsőre pikáns uborkalevest (kovászos és kígyó uborkából) rák toronnyal, illetve ruccola, aszalt paradicsom, balzsamecet, parmezán saláta alapot kérünk grillezett füstölt sajttal. Remek. Több mint gusztusos a tálalás, az uborkaleves igazi kánikulai különlegesség, kicsit kapros, jéghideg, és kis kancsóból öntik az „összetornyozott" ráktestekre. A saláta is nagyszerű, a parmezán friss, és ez nagyon fontos, a grillezett sajt kellően átsütött, jöhet a folytatás. Várni csak éppen annyit kell a főételre, amennyit illik, hogy lehessen még egy italt rendelni, hogy meg tudjuk beszélni: eddig mi finomat ettünk és mi vár még ránk.
Egy pisztráng „szendvics" balzsamecetes jégsalátával, cukkini koronggal, illetve kacsacomb májával sütve káposztás cvekedlivel, kardamom mártással. Hála a séfnek, tovább lelkendezünk. A pisztráng omlós, vajpuha, alig kell használni a halkést, ám nem esik szét a hal. Halványan, de fűszerezett és tökéletesen filézett, a friss zöldségköret nagyszerűen passzol hozzá. A kacsacomb úgy válik le a csontról, ahogy a nagykönyvben előírják, pedig hányan fürödtünk már be a kacsával, nem olyan egyszerű azt tökéletesre sütni... Íze nagyszerű, a kardamomot nem ismertük, de megjegyezzük a nevét, hiszen finom páclét ad, a káposztás cvekedli pedig nagymamánknál sem volt finomabb.

Az adag mennyisége éppen megfelelő, tökéletesen jól lakunk, de a szomszéd asztalhoz érkezik a desszert, és az ránézésre kihagyhatatlan. Megosztunk egy korzikai túrós lepényt citrus mártással, és milyen jól tesszük. A tészta még langyos, szinte remeg, olyan könnyű, nem túl édes, és természetesen látványosan tálalt. Megvan az i-re a pont, ráadásul a számla láttán sem kerülget bennünket infarktus. Hogy egyáltalán nem kötözködünk? Na jó: a rák talán lehetett volna jobb minőségű, a káposztás cvekedli széle kicsit szárazra sikerült. Azonban az összkép már-már tökéletes. A La maredát méltán emlegetik a megye, sőt az ország legjobb éttermei között.

A nagyvad elejtett bennünket...

Krúdy tanoncai

Étterem értékelése

Konyha: Szindbád is törzsvendég lenne, 9 (1-től 10-ig)

Felszolgálás: tökéletes angol gentleman, 9 (1-től 10-ig)