Ebből a rémálomból miért nincs ébredés? A hároméves Kristóf váratlanul lebénult Mosonmagyaróváron

Egy éjjel arra ébredt hároméves gyermeke mellett Eszter, hogy Kristóf nem kap levegőt. Azóta nyaktól lefelé mozdulatlanságra ítélve fekszik kórházi ágyán ez a kicsi gyermek. „November 24-én éjjel kezdődött... Pontosabban néhány nappal azt megelőzően a Kristóf jobb füle alatti nyirokcsomó begyulladt, kapott rá antibiotikumot, s már úgy volt, mehet is vissza a bölcsibe, amikor este hányt és belázasodott" – kezd bele Bihariné Sarlai Eszter. 

Az édesanya így folytatja: „Szóltam a férjemnek, hogy Kristóffal alszom, inkább figyelem, mi lesz vele. Éjjel arra ébredtem, hogy alig kap levegőt. Elkezdődött ez a rémálom..."

Bihari Kristóf gerincvelő-gyulladás miatt került súlyos állapotba. Fotó: H. Baranyai Edina

 Az ember hallgatja Bihariné Sarlai Esztert, a három és fél éves Kristóf édesanyját, s rájön, a legalapvetőbb kérdést is kár feltenni, mert úgysem lesz rá válasz. Miért? A mosonmagyaróvári Bihari családnak két gyermeke van, a nagyobbik – az ötéves Ricsi – autista, az édesapja maradt vele otthon. Az anya dolgozott eddig teljes munkaidőben – egészen tavaly novemberig, mert Kristóf betegsége óta naponta bejár az adott kórház gyermekintenzív osztályára. Most Győrbe, de megjárták a fővárost is. A hivatalos diagnózis: neuromyelitis optica spektrum – gerincvelő-gyulladás. 

„Megpróbáltak minden kezelést, de Kristóf nyaktól lefelé nem tudja mozgatni a végtagjait, önállóan nem lélegzik. Az első időszakban beszélni sem tudott, csak pislogni. Most már legalább kommunikál, s arra várunk, hogy engedélyezik-e nála a rekeszizom-pacemaker beültetését. Ha igen, ő lesz a második kisgyerek, akinél Magyarországon elvégzik ezt az operációt" – teszi hozzá az anya. 

 Egy pillanatra álljunk meg itt, ugyanis ilyen műtétet – egy évvel ezelőtt – Foki Nikin végeztek el, de azt még Svédországban. A huszonéves lány már sokak által ismert, ő az, aki Gyulafirátótnál két éve balesetet szenvedett és nyaktól lefelé lebénult. A rekeszizom- pacemaker nála működik, napközben lélegeztetőgép nélkül tud lenni, s a kórházat is elhagyhatta; otthon ápolja a családja. 

Segítsünk nekik – A győri Petz-kórház gyermekintenzív osztályán Eszter, az édesanya és kisfia, Kristóf. Fotó: H. Baranyai Edina

 Kristóf esetében is előretekintenek a szülők, ami olyan erőről ad tanúbizonyságot, amelyre kevesen lennénk képesek. Ez még akkor is igaz, ha akérdés itt most tényleg költői: „Mi mást tehetnénk?" Újra kell építeni az életükben mindent, lelkileg és fizikailag egyaránt; olyan dolgokra (segédeszközökre) van szükségük, amelyekre eddig nem. Például kórházi ágyra, speciális matracra, ami a felfekvést megelőzi, egyedi autósülésre és babakocsira... Soha nem gondolták – miért is kellett volna –, hogy egyszer gond lesz, hogy egy társasház első emeletén laknak, s nem földszintes házban. „Nem adjuk fel, egyszer az is sikerülni fog. Mert Kristófot ki szeretnénk vinni a szabadba."

 A Lapcom Média Alapítvány az első lépést megteszi: a családot nem a szokásos 150 ezer, hanem annak duplájával, vagyis 300 ezer forinttal támogatjuk. Tudjuk, hogy ez is csak csepp a tengerben, de talán lesznek mások is, akik – ha tudnak – a család mellé állnak. Bihariék számlaszáma a következő: 11773377-00647012, megérdemelnek minden segítséget. 

Kristóf cérnavékony hangja nagyon hiányzik már otthon, ha valóban megműtik és tud majd önállóan lélegezni, hazamehet apához és Ricsihez, akit még fel kellkészíteni az új helyzetre. Az ember a könnyét nyeli, amikor azt hallja, hogy a kisfiú legutóbb zokogva nézte a kezét, s csak azt ismételte: „Anya, nem mozdul..." 

Hol, de tényleg, hol vannak ehhez képest a mi gondjaink?