2017.04.15. 09:00
A múlt emlékei is hazahúzzák Mosonmagyaróvárra
Emléktáblákat állíttatott egykori zsidó származású munkaadója előtt tisztelegve, de mosoni nagyjainkat sem feledi a 32 éve családjával Kanadába menekült Árpási Nándor. A 72 éves férfi gyakran jár haza emlékezni, gyertyát gyújtani az elhunytakért.
„Nagyon szeretem Mosont, Magyaróvárt és Magyarországot, de az új hazámat, Kanadát is" – kezdi beszélgetésünket Árpási Nándor, aki 1985. április 15-én feleségével és két gyermekével, az akkor 18 éves fiával és 16 éves lányával rokonlátogatásra indult Ausztriába... Három és fél hónap után már repülőn ültek Kanada felé.
– Kanada csodálatosan szép ország, ahol mondhatom, tárt karokkal fogadtak minket. Bútorozott lakás várt ott minket, beiskoláztattak, nem éreztünk semmilyen megkülönböztetést. Sikerült ott gyorsan munkába állnunk, illetve beilleszkednünk. Ide egyébként nagyon sok magyar került ki az 1956-os forradalom után is – meséli a 72 éves férfi, aki a mosoni városrészben 1945. május 9-én, a béke napján született a szalámigyáros Csókay család leszármazottjaként.
Dr. Arthur Weisz nemcsak a munkaadóm volt, de igaz barátként is kezelt. Emlékét már tábla őrzi a szülőházán – mutatja Árpási Nándor.
Árpási urat három évtizede az a Weisz család foglalkoztatja, mely szintén mosoni gyökerekkel rendelkezik. Ők a holokauszt után kerültek Kanadába és alapozták meg kiterjedt vállalkozásukat.
– Dr. Arthur Weisz 1918. október 6-án született a Szent István király út 80. szám alatti házban és 2013. április 22-én halt meg a kanadai Hamiltonban. Köztiszteletben álló ember volt, aki tekintélyes vállalatbirodalmat épített ki. Igazi barátjaként kezelt, csodálatos embert ismerhettem meg személyében, akár a felesége, Stadler Margaret esetében. Ő a Szent István király út 62. szám alatt nevelkedett, és 2009 februárjában búcsúztattuk el Hamiltonban. Soha nem felejtették el, honnan jöttek. Emléküket most tábla őrzi az említett házakon – mutatja már a helyszínen Árpási Nándor, aki a zsidó származású Weisz család Magyarországon eltemetett leszármazottai emlékét is ápolja.
Árpási Nándor évente kétszer-háromszor hazajön, ám nem csak a rokonoknak, ismerősöknek gyújt gyertyát a temetőben s mondat szentmisét.
Árpási Nándor évente kétszer-háromszor hazajön.
– Húsz évig dolgoztam karbantartó lakatosként a Kühne-gyárban. Az iparos nagyapámat a nagy gazdasági világválság idején, amikor egyedül maradt hat kisgyermekkel – miután nagyanyám tífuszban elhunyt –, Kühne Ede foglalkoztatta. Ezért kezdeményeztem a mosoni temetőben lévő kriptájának felújítását – meséli a férfi, aki nemcsak anyagilag, de munkájával is hozzájárult, hogy a síremlék megszépülhessen. Lefestette a kripta kovácsoltvas kerítését. Most Ostermayer Károly gabonakereskedő síremlékének restaurálását szorgalmazza. A fenti emléktáblákat maga finanszírozta, de a sírhelyek felújításához is jelentős összeggel hozzájárult.
