2009.03.28. 16:28
Backstage I.
Néhány hónappal a Kisalföld megtisztelő felkérése után – és ugyancsak néhány hónappal az idei fesztiválszezon indulása előtt – elérkezettnek látom az időt, hogy magam is rendszeresítsem bejegyzéseimet a “véleményformálók” között. Ez az az időszak ugyanis, amikor a fesztiváljaink vendégei időről-időre, gyakran igencsak hasonló kérdésekkel, kérésekkel, olykor prekoncepciókkal és “vádakkal” találják meg a fesztiválok szervezőit. Az ilyesfajta levelek és e-mailek többsége mögött nyilvánvalóan sok esetben az információ hiánya érhető tetten. Egy olyan világban (pláne egy olyan országban), ahol a gyanakvás mindennapos jelenség, ahol az “átvágás”, a “lehúzás”, a “tisztességtelen piaci magatartás” életünk állandó és már-már megszokott eleme, miért gondolná bárki azt, hogy ez alól éppen a koncert- és fesztiválszervezők lennének kivételek? Bízom benne, hogy talán sokak számára lesz érdekes, ha a hazai fesztiválok – kiváltképp a VOLT, a Balaton Sound és a Sziget - iránt érdeklődők némileg bepillantást nyerhetnek a “színfalak mögé”, a fesztiválszervezés “kulisszatitkaiba”. Minisorozatomban néhány rendszeresen felmerülő kérdésre szeretnék választ adni. Például arra, hogy mi alapján dől el, kik lépnek fel egy fesztiválon, mit tesz a szervező, ha valaki lemondja a fellépését, első alkalommal pedig arra keressük a magyarázatot, miért szól jól, vagy rosszul 1-1 koncert, és ki tehet erről?
Bemutatkozás
18 éves korom óta, vagyis 1992-től szervezek fesztiválokat. Fülöp Zoli barátommal '93-ban indítottuk el a VOLT-ot, majd - Gerendai Karcsi és Müller Péter Sziámi invitálására - költöztem (előbb átmenetileg, majd mára stabilan is) Budapestre, ahol számos, országosan ismert eseménynek voltam és vagyok a főszervezője. Közűlük néhány (Budapest Parádé, Hysteria, Aerocafé) mára megszűnt, az idén 17. alkalommal megrendezésre kerülő VOLT, és az ugyancsak általunk, 2007-ben alapított Balaton Sound azonban szerencsére remekül érzi magát ... A felsorolt programok és fesztiválok szervezése jócskán szolgáltatott tapasztalatot számomra az elmúlt évztizedekben. Pozitív élményeket és csúfos bukásokat egyaránt. Érzésem szerint a mérleg két serpenyőjébe az előbbiből több jutott, de bizton állíthatom: bőven volt részem az utóbbiból is. Előfordult, hogy olyan veszteséggel zártunk egyestés rendezvényt, amelyet követően évekig súlyos adósságokat kellett törlesztenünk, de arra is volt példa, hogy aprónak látszó szervezési hiba miatt napokig bérelt helyet kaptunk a Blikk, botrányoknak fenntartott címlapján...
E rövid bemutatkozást csupán azért tartottam fontosnak leírni, hogy a T. Olvasó láthassa, életkorom ellenére magaménak mondhatok némi szakmai tapasztalatot a rendezvényszervezés terén, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy "műhelytitkokat" árullhassak el a témában.
Hangemberek
A fesztiváljaink honlapjain az egyik legkeresettebb link az ún. "FAQ" rovat, ahol a leggyakrabban feltett kérdésekre kaphat választ a nagyérdemű. Olyanokra például, mint hogy mit nem vihet magával a fesztiválozó, hánykor nyitnak a kapuk, hol lehet jegyet váltani, és még hasonlók. Számos kérdésre azonban - hiába is keressük - itt sem találunk választ. Ezekkel a kérdésekkel vagy inkább problémafelvetésekkel a legtöbbször a fórumok és a vendégkönyvek telnek meg, igazán "hitelesnek" mondható válaszok azonban nem nagyon születtek eddig.
Gyakori topik a fesztiválok technikai színvonalának "elemzése". Ez a terület pontosan olyan idehaza, mint a foci: mindenki ért hozzá egy kicsit... És persze a hozzáértők egyben szívesen meg is osztják biztos forrásból származó információikat és személyes tapasztalataikat társaikkal. A hangtechnika pedig valaki szerint biztos, hogy "szar". Ezt leszögezhetjük... És persze azt is készpénznek vehetik az elégedetlenek, hogy a szervező spórolásból és átverésből valami olcsó hangcuccal szúrta ki a fellépő és a közönség szemét...
Gyakorló koncert- és fesztivállátogatóként tökéletesen megértem, mi több, egyetértek azzal, hogy bosszantó és elfogadhatatlan, ha egy koncert rosszul, vagy akár csak halkan szólal meg. Elvégre az ember többnyire azért, vagy főként azért vesz belépőt egy programra, hogy élvezhető koncerteken vegyen részt. Nemzetközi produkciók esetében a fellépő ügynökségével folytatott tárgyalások során, még a szerződéskötés aláírása előtt ez egyik legfontosabb feltétel a Produkció (zenekar) részéről a technikai elvárások tisztázása. Ebben a stádiumban a Produkció elküldi a szervezőnek a fellépéshez szükséges technikai eszközök listáját (rider), vagyis mindazt, amit a szervezőnek be kell szereznie: hangban, fényben, hangszerparkban, egyéb kütyükben. Ugyanebben a stádiumban bekéri azoknak a hangtechnikai eszközöknek, hangfalaknak (P.A.) a listáját, amelyet a szervező tud biztosítani a pontosan megrajzolt színpad előtti küzdőtér megfelelő behangosítására. Természetes, hogy a fesztiváljainkon fellépő zenekarok kizárólag elsőosztályú hangtechnikai parkot fogadnak el, mind a típusok, mind az egyes hangfal "ládák" mennyisége szerződésben rögzített. A fellépő a legtöbb esetben vagy külön keverőpultot ír elő, vagy memóriával rendelkező digitálisat, így garantálható, hogy a többnyire délelőtti soundcheck (hangbeállás) idején beállított szintek az előadáson is reprodukálhatók legyenek. Abban az esetben, ha bármi a szerződésben rögzített eszközök közül nem áll rendelkezésre a koncert előtt, a Produkció a teljes fellépési díj megtartása mellett jogosult megtagadni a fellépést.
Könnyen lehet - vélik sokan -, hogy a technikusok a "bénák", ők keverik rosszul a koncerteket. Ez bizony előrordul időnként. Érdemes tudni azonban, hogy a nagy, külföldi produkciók esetében (és gyakran a hazai csapatoknál is) a stáb legfeljebb pakolómunkásokat, roadokat kér a szervezőtől, a technikai eszközök (hang és fény, monitorok) beállítását, használatát ők maguk intézik.
Hozzám hasonlóan biztos vagyok benne, hogy sokak számára emlékezetes a Prodigy 2007-es VOLT-os koncertje. Gyönyőrűen szólalt meg a "cucc": kellően hangosan és tisztán. Ugyanaz a hangtechnika, amelyet előtte és utána naponta 4-5 zenekar használt. Kinél szépnek, kinél szörnyűnek hallottuk. Tavaly, a Cypress Hill koncertjének hangminőségével például valóban voltak gondok. A Quimby pedig gyönyörűen szólt. Pedig itt is, ott is pontosan ugyanaz a hangtechnika állt rendelkezésre...
Aztán ugyancsak emlékezetes a Pet Shop Boys két évvel korábbi fellépése. Az első fél órában magam is azt hittem, hogy csak az intró szól a hangfalakból, nem értettem, miért nem kezdődik a koncert. Aztán kiderült, hogy már régóta megy, csak ők éppen ezt a hangerőt szeretik. Az ő technikusuk például (számos szaktársához hasonlóan) decibellmérővel érkezett a keverőpulthoz, ahol beállított egy számára és a produkció számára megfelelő szintet, és kész. Nem kérdés, hogy szólhatott volna sokkal hangosabban is a koncert, hiszen beszélgetni lehetett az első sorokban, de nekik így tetszett...
A hangerő egyébként gyakran nem is ízlés kérdése. Sokszor azzal érvel a Produkció szakembere, hogy a közönség egészségének védelme érdekében nem hajlandó egy bizonyos határérték felett kihasználni a technika adta lehetőségeket. Még akkor sem, ha ezt néha halknak érezzük. Ez van, ezt kell szeretni...
A Backstage következő részében többek között abba szeretném beavatni a T. Olvasókat, hogy hogyan kerülnek kiválasztásra a fesztiválokon fellépő nemzetközi sztárok, milyen nehézségekkel jár "megszerezni" őket. Természetesen örömmel fogadok további témajavaslatokat és hozzászólásokat!
Köszönöm a figyelmet!
