A JÓ CSELEKEDETEK

Egy kisfiú az asztalra könyökölve „Jó cselekedetek” címmel írt dolgozatot a füzetébe. Édesanyja mellette éppen ruhákat vasalt.

– Ha látnám, hogy valaki fuldoklik – írta a fiú –, azonnal a vízbe ugranék, hogy segítsek neki. Az égő házból kimenteném az életveszélyben lévő gyerekeket. Ha földrengés lenne, nem félnék attól, hogy a romok közé menjek és kimentsek valakit. Az életemet arra szánom, hogy a világ szegényeit segítsem.

Ekkor édesanyja így szólt a fiához:

– Fiacskám, szaladj át a boltba és hozz egy kiló kenyeret! Anya, hát nem látod, hogy esik az eső?

Milyen sok „hát” meg „ha” van a mi jó cselekedeteink előtt. Nem elég a szándék, a fogadalom. Cselekedetek kellenek. Ne akarjunk világraszóló tetteket véghez vinni, ha a „kis dolgokban” restek vagyunk!  Kezdjük a környezetünkön! Lássuk meg a mellettünk élő emberek rászorultságát, és mutassuk be szeretetünket azzal, hogy a kis dolgokat, a szolgálatokat is szívesen, örömmel elvégezzük. Ekkor fog megnyílni az ajtó, akkor leszünk készek nagyobb tettekre. Így szól Jézus az ilyen emberekhez: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, sokat bízok rád ezután” (Máté evangéliuma 25,21). A karácsony rövid ünnep az év hétköznapjaihoz képest. Jó és fontos, de nem elég csak ekkor megajándékozni szeretteinket. A mindennapok forgatagában találd meg az alkalmakat, hogy segíts, és ajándékozd idődet, figyelmedet a rászorulóknak!

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal!” (János első levele 3,18)

„A rossz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jók ne tegyenek semmit!”

(Az angliai dunkerque-i csata jelmondata)

„Mert Isten alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efezusi levél 2,10)

Szerető barátod: Attila bácsi

[email protected]

Tel.: 30/2-26-27-28