Gyalogszafari egy híres állatkertben

Hamburgnak híres a kikötője. Antwerpen után Európában a második helyen áll. Akkora területen fekszik, mint a Monacói Hercegség. Persze a kikötők nagyságát inkább az áruforgalom mennyiségével szokás megadni. Szerintem hasonlattal többet lehet kezdeni. Könnyebben megjegyezhető.

Érdemes megemlíteni a világhíres Reeperbahn utcát is. A köznyelv szerint: „Die sündigste Meile der Welt", a világ legvétkesebb mérföldje. A nagy kikötő legközelibb vonzókörében található. Abban a korban, amikor a hajókkal még matrózok is jártak, hossz útjuk után ezt az utcát keresték fel először. Ez volt legelső céljuk. Itt voltak, illetve ma is vannak a híres, azt is írhatom, hírhedt lebujok, borozók, ahol találtak italt és nőt. Ma a matrózokat turisták helyettesítik. Aki a Reeperbahnt nem látta, aki ott egy éjt nem dorbézolt át, az nem járt a városban!

Harmadik helyen az országszerte ismert Hagenbeck féle állatkert áll. Szakemberek körében tán világszerte ismert intézmény. Vasketrec helyett itt karámban élnek az állatok. Szabadalmazott újítás. Szabad rálátás nyílik rájuk. Korábban teljesen új élményt jelentett. Mindenki meghökkent. Seregestül jöttek a látogatók. Látni akarták a szabadon járó forró- és hidegégövi vadállatokat. Izgalmas kalandnak számított. Ilyet addig még nem láttak a világon. A hatóság is sokáig ódzkodott, mire engedélyezte az új megoldást. Alább majd bővebben szólok róla. A szabadalmat azóta számos állatkert átvette.

Apropó! A Hagenbeck állami támogatás nélkül működik. Sok adót fizet a városnak.

Negyedik helyen áll a mesterségesen felduzzasztott Alszter tó. Köréje épült a város. Mint a szemük világára, a hamburgi polgárok úgy vigyáznak rá. A XIII. század kezdete óta dísziti, szépíti a várost és üdítő levegőt teremt. Vadkacsák, hattyúk, vadludak, vízicsibék, kacagó sirályok és számos béka otthona. Horgászni, halászni nem szabad benne. Évszázadokon át Hamburg egyetlen vízimalmát hajtotta. Jó bevétel volt. Szigorúbb tél alkalmával erősen befagy. Ilyenkor óriási korcsolyapálya lesz belőle. Szívesen sétálnak rajta az emberek. Nyárnak idején a vitorlázók és a széllovasok kedvelt lavírozóhelye.

Az állatkert 167 viszontagságos évre tekint vissza. Túlélte az I. világháború éveit és túlélte a II. világháború számos bombázását is. Csaknem belepusztult. Sok állat megdöglött. Számos istálló és karám rommá omlott.

Carl Hagenbeck, a jelenlegi tulajdonos dédapja kezdett állatok bemutatásával foglalkozni 1848-ban. Élő borjúfókákat mutatott a Reeperbahn utcán járókelő embereknek. Vasketrecben. Jó ötletnek, egyben jó üzletnek bizonyult. Kérhetett érte nem olcsó belépőt. A leleményes állatkereskedő észrevette az emberek érdeklődését és szüntelenül bővítette a kínálatát. Később többféle idegen állatot állított ki és mutatott a kerek szemmel csodálkozó népnek.

A jelenlegi állomáshelyt, egy 25 hektár nagy arborétumot, 1907-ben nyitották meg az egyik legszebb városnegyedben, Stellingen kertvárosban. Az évek során sikeresnek bizonyult a szabadalmazott ötlet. Akkoriban szenzációt jelentett. Napjainkban is nagy érdeklődést kelt.

A helyiek, a turisták meg a vidékiek egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Évente egyszer illik meglátogatni. Jön az egész család. Papa, mama, gyerekek. Tolószéken nagypapa, nagymama is velük van. Csapatosan jönnek az óvodások, kisiskolások, nagyiskolások és más látogatók. Szinte mindenki kezében fényképezőgép vagy okostelefon látható.

Anekdóta

Hamburg háztengerében született kisgyerek egyszer a háziállatok karámja előtt csodálkozva felkiáltott: „Jé, ilyen egy tehén?"

Az állatkert kínálatának maradéktalan kihasználásához időre és kitartásra van szükség. A 25 hektár nagy területen 56 karám áll más-más, 180 állatfajtával. A karámokat összekötő tekervényes sétányon 11 kilométert lehet gyalogolni. Ehhez kitartásra és erőnlétre van szükség. A korosabb látogató szerencséjére rododendron bokrok között padok meg fonott székek találhatók, ahol kipihenheti fáradtságát és szuszt vehet egy újabb szakasz megtekintésére.

Jó segítséget nyújt a színes „wegeplan", a térkép, ami igazi ösztönző jelleggel bír. Olvasni, ellenőrizni lehet rajta, hogy mit látott és mit láthat még a vendég. Sok értesítés is áll rajta. Például, hogy mikor, hol lesz etetés. Mikor és hol lesz idomított állatbemutató? Melyik istállót lehet megtekinteni? A pónilovak, a gyerekek mágnesei. Mikor lovagolhatnak velük? Számos kispónit 15 percenként indítanak, hogy csalódottan ne térjen haza egy gyerek sem. Hisz ők a jövő látogatói. A felnőttek elefántra ülhetnek.

Hogyan szavatolják a látogatók biztonságát?

A karámok nézők felöli szélére mély árkot ástak. Partján karmagas könyöklő szolgál testi lazításra. Némelyik helyen, például a szibériai tigris karámja előtt, szélesebb az árok, amit vízzel árasztottak teli. A tigris szeret benne úszkálni. Plusz: onnan nem tud kiugrani. Itt vasrács könyöklő szolgál lazításra, egyben a biztonságra.

Nagy területet kerítettek körül az elefántoknak. A látogató és az elefánt közötti árok olyan keskeny, hogy a kinyújtott ormányt simogatni lehet. Az elefánt inkább zsemlét, almát vagy más ínyencséget kívánna. Melyik állatkert nyújt hasonló élményt? Szerintem érdemes nem elmulasztani. (Intelem: hazulról hozott élelemmel az állatokat szigorúan tilos etetni!)

Úttörő cselekedetnek számított a karámok kialakítására fordított nagy gond. Látszik rajta az állatok szeretete. Művészi, egyben építészeti tehetséggel kivitelezett valódi mesterművek, amikkel sikeresen utánozzák az állatok eredeti otthonában található élettért, illetve élőhelyt.

Külön élménynek számit a sarkvidéki állatok karámja. Mesterséges jéghegyet építettek a jegesmedvének. Egymásra tolódott jégtáblatorlaszt utánoznak a déli sarkvidék földjéről, ahol a pingvinek élnek. (Lásd a fényképet.) A szirti kecskék karámjában meredek, rögös hegyoldalt alkottak. Könnyed kecsességgel ugrándoznak rajta a karcsú lábú, karcsú testű állatok. Afrikai tájra emlékeztet a karám, amelyikben az oroszlánok, meg a többi afrikai állat él. Jelenünk állatkertjei sok gondot fordítanak a természetes élőhely utánzására. Hagenbeck követendő irányt nyújt.

Környezetvédelmi szorgosság

A múltszázad második felében a WWF, a Természetvédelmi Világalap támogatásával és bíztatásával Hagenbeck az állatok tenyésztését is elkezdte. Sok kezdeti kudarccal járt.

Az ideig senki sem tenyésztett vadállatot tartósan. Végül sikerült. Elsősorban kipusztulásfélben álló fajokat tenyésztenek. Miután önálló életre képesek, eredeti helyükre telepítik őket vissza. Ezen állatok karámjai az állatkert lezárt részében állnak. Védik őket az esetleges fertőzéstől.

Valamikor a közelmúltban láttam egy érdekes természetvédelmi tévéközvetítést Nyugat-Mongólia homokos és mocsaras sztyeppéjéről. Valaha, kiirtásuk előtt, ez volt az őslovak hazája. Itt éltek, legelésztek és szaporodtak nagy ménesben. Manapság a visszatelepített 250 példányból álló ménest mutatták. Aggódva figyelik és őrzik őket, mert veszélyeztetett a helyzetük. Csaknem minden állat rokonságban áll egymással. Hiányzik a kevert petesejt. Így sajnos magas az életképtelenül születettek száma.

Arborétum

Állatok nélkül is élménynek számít a százéves fák alatt sétálni. Fölnézni a lombozatukra és csodálkozni a szokatlan kinézetükön. Pinienfenyőt a hamburgi parkokban és utcákon nem látni. Ernyőalaku koronájuk így alaposabb szemügyrevételt érdemel. Az indiai mangófa főleg megérdemli, hogy tudomásul vegyük. Olyan óriási koronával, lombozattal rendelkezik, mint egy terebélyes európai gesztenye- vagy diófa. Untig lehet gyönyörködni a számos bokorban, cserjében, virágban. A végén már arra sincs kedv, hogy pillantást vessünk a fa alá helyezett bemutató táblácskára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a számos idegenföldi építményt sem. Például a nepáli buddhista pagoda templomot. A japánkert cikornyás mintázással készült teázóját. A művészien kifaragott, színesre festett kanadai indián totem is érdekes, ritka látvány.

Végül a százéves fák árnyékában kávézni, ízletes sütit fogyasztani, a pázsiton legelésző dél-amerikai nyuszikákat fényképezni, idegi kikapcsolást jelent. Gyönyörködni a virágzó rododendron bokrokban. Hallani a virágok körül röpdöső méhek zümmögését olyan idilli, békességet nyújtó esemény, amit mélyen mellre szabad szívni. Amivel „megérte eljönni" érzéssel haza lehet térni.

Hagenbeck nem olcsó kirándulás

Ha valaki Hamburgba jönne, ha valaki Hamburgon át valahova tart és ideje lenne, nézze meg, szakítson időt a szép állatkertre! Sajnos nem olcsó mulatság, de megéri. Egésznapra szóló sima belépő 20 euró. Külön belépőt kell venni, ha valaki szeretné megtekinteni az úgynevezett tropáriumot és akváriumot. Plusz 16 euró. A tropáriumban kígyókat, gyíkokat és sivatagi rovarokat mutatnak be. Az akváriumban sokféle tengeri és édesvízi hal úszkál. Hátborzongató látvány a cápa.

Hogyan lehet odajutni?

Az U2-es földalatti vonalán van „Hagenbeck" nevű megálló. Onnan a bejárat tízpercnyi gyaloglásra van. www.hagenbeck.de