HÉTVÉGI TŰNŐDÉSEK

/* Style Definitions */

table.MsoNormalTable

{mso-style-name:"Normál táblázat";

mso-tstyle-rowband-size:0;

mso-tstyle-colband-size:0;

mso-style-noshow:yes;

mso-style-priority:99;

mso-style-parent:"";

mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;

mso-para-margin-top:0cm;

mso-para-margin-right:0cm;

mso-para-margin-bottom:10.0pt;

mso-para-margin-left:0cm;

line-height:115%;

mso-pagination:widow-orphan;

font-size:11.0pt;

font-family:"Calibri","sans-serif";

mso-ascii-font-family:Calibri;

mso-ascii-theme-font:minor-latin;

mso-hansi-font-family:Calibri;

mso-hansi-theme-font:minor-latin;

mso-fareast-language:EN-US;}

„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.

Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja.” (Jn.14/27.)

Békesség. Törékeny, miként a szeretet, s életünkben legtöbbször – sajnos - feltételekhez kötött. Elfogadlak és szeretlek, mert te is szeretsz és elfogadsz engem. Nem bántalak, amíg te sem bántasz… Az igazi békesség viszont az ember szíve-lelke mélyén születik, amit a legkevésbé sem lehet fegyverekkel fenntartani vagy megteremteni. Csak látszólagos és ideig-óráig tartó nyugalomról lehet szó, amit a félelem vagy a túlerővel szembeni tehetetlenség kényszere szül. Az evangélium a békességet a kiengesztelődés súlyosan szép szavával illeti, ami azt jelenti: békességre jutottam önmagammal és Istennel, s így képessé váltam a harmonikus együttélésre embertársaimmal és a teremtett világgal. Ha nincs rend és béke bennem, körülöttem sem lehet az. Ezt a sajátos és legteljesebb harmóniát az erőszak éppúgy elpusztítja, mint a gátlástalan szabadosság…

 Jézus békességet hagyott övéire. Feltétel nélküli békességet. Ebben különbözik a világban megtapasztalható különféle békeszerződésektől, paktumoktól.

Az Istentől rendelt, s a teremtés hajnalán a világba kiáradó szeretetteljes és békességes nyugalmat csak édesanyja ölén találja meg a gyermek. Aki gyermekéveinek első szakaszában bármilyen okból is kénytelen ezt nélkülözni, behozhatatlan hátránnyal, illetve fogyatékossággal szembesül élete során. Édesanyánk hitéből és szeretetéből táplálkozunk, hogy aztán magunk is képessé váljunk az élő és cselekvő hitre. Senki sem tud bennünket olyan szépnek, jónak látni és olyan feltétel nélkül elfogadni és szeretni, mint éppen Ő, jóllehet éppen irányában vagyunk gyakran hálátlanok és szeretetlenek…

Isten békességét a világ általában a gyengeséggel azonosítja. Pedig e nélkül sem a családban, sem a társadalomban nem vagyunk képesek boldogulni. Jellemző módon a magyar nyelv az elesettség állapotát is az „anyátlanság” kifejezéssel azonosítja. Nem véletlenül. Szeretni tudó, őszinte, hitükben (is) egészséges édesanyákra van szüksége beteg és immunszegény társadalmunknak…

Május első vasárnapján ünnepelünk: Máriát és a szeretetettel teljes békességet megsejtető és továbbadó anyákat. Ez a szeretet kötelez – nem képes elnyelni a föld, nem tudja kikezdeni az idő vasfoga, sem belepni a feledés homálya -, hiszen, ha nem is mindig egyértelmű az élet, vannak dolgok, melyek bizonyosak: aki valaha gyermeket szült, nevelt, mindig szülő marad, s akit anya szült a világra, mindig gyermek…