Az imádság fundamentumán

Az evangéliumok beszámolnak Jézus tetteiről: gyógyításairól, halott feltámasztásairól, tanításáról és csodáiról. Azonban nem mulasztják el megjegyezni azt sem, hogy minden fontosabb cselekedete előtt imádságos magányban töltött néhány percet vagy órát. Jóllehet Isten Fia volt, azaz maga is Isten, mégis szükségét érezte, hogy a materiális tevékenységet megelőzze ez a „speciális", egyéni lelki készület. (Vö.Mk.1/29-39.) Sőt, több alkalommal meg is jegyezte egy-egy gyógyítás után, hogy a testi betegségnél sokkal rosszabb, ha valaki lelkileg nincsen rendben.

 Azt hiszem, mindnyájan kénytelenek voltunk már megtapasztalni, hogy furdaló lelkiismerettel vagy békétlen lélekkel hosszú távon mennyire nem lehet hiteles, teljes értékű munkát végezni. A lelki rendezettség, azaz a lelki egészség legfontosabb alapja a külső és belső harmóniának, szűkebb és tágabb környezetünkkel való kapcsolatunknak. Ez a sajátos lelki rendezettség hívő ember számára mindig Isten békéjében és szeretetében gyökerezik.

 Közös dolgaink nem alakulnak fényesen - ezt látjuk mindannyian. A közvélekedéssel ellentétben még a gazdasági recesszió idején sem a pénztelenség a legégetőbb problémánk, sokkal inkább a gondolkodásban, lelkületben keresendő bajaink forrása. Erősen megfogyatkozott az imádságos lelkületből élő hazafiak száma. „Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől" - mondotta mártír sorsú főpapunk, Mindszenty József bíboros. Sajnos, úgy tűnik, máig nem akadt, de még a töredéke sem. Nézzünk szét kicsit a világban: azok a népek, amelyek látványosan elfordultak őseik hitétől - vagy a jólét, vagy a rájuk erőltetett ideológia öröksége nyomán - erkölcsi válságban - már a nagy világkrach előtt - tönkrementek; viszont azok a nemzetek, melyek bármilyen nyomasztó politikai rendszerben éltek is, de képesek voltak őseik hitét megőrizni, illetve a húsz évvel ezelőtti fordulat után ismét belekapaszkodni, kivétel nélkül a megoldás útjára léptek. Igen, az imádságos lelkület minden korban csodákra képes. De seperjünk csak a saját házunk táján: két alapvető dologban maradunk el minden más nép mögött: nemzeti érzésében, illetve összetartozásban, valamint istenfélő lelkületből fakadó erkölcsben. Alap nélkül pedig - mint tudjuk - lehetetlen építkezni.

 Krisztus példát adott. Felelősen gondolkodó, valóban tenni kívánó hívő ember ma sem nélkülözheti ez a sajátos, imádságos lelki hátteret...