Showelemek is tarkíthatják a szaunaprogramokat

Szabó Zoltán, aki 12 éve dolgozik szaunamesterként, főként a Balaton északi partján, azt mondja, szerinte három csoportra oszthatók a szaunázók: az első csoportba tartozók a lakhelyük közelében lévő fürdőkbe, szállodákba járnak viszonylag rendszeresen, főként a szaunaprogramok miatt, vagy akár edzés után beülve 10-20 percre, mintegy az edzés levezetéseként. A második csoport évente egyszer-kétszer elmegy egy wellnesshétvégére, és ott vesz részt a ház szaunaprogramjain, a harmadik csoport – és ők egyre többen vannak - viszont célzottan azokat a helyeket keresi, ahol kulturált módon, vagyis az egészséges szaunázás szabályait betartva szaunázhat. Azaz mindenképp fürdőruha nélkül, lehetőség szerint szaunalepedőben, szaunaruhában, vagy fedetlen testtel. Fontos, hogy a fürdőruhamentesség nem keverendő össze a meztelenséggel, vagy a naturizmussal. Sokaknak fontos szempont a merülőmedence, a szabad levegős lehűlési lehetőség, és – a legfontosabb - minőségi szaunaprogramok, felöntések. Azokért a helyekért, amelyek megfelelnek az elvárásoknak, ez a pár ezer főre tehető szaunázó bázis képes százkilométereket is utazni. Ugyanígy a legjobb szaunamesterek miatt is sokan kocsiba ülnek – tette hozzá.

Testi-lelki egészség és aromaterápia

Szabó Zoltán beszélt arról is, hogy a szaunázás testi egészségre gyakorolt jótékony hatásai közismertek: élénkül a vérkeringés, az izzadással elkezdenek kiürülni a méreganyagok, bár ezek nem közvetlenül a bőrön keresztül, hanem a kiválasztószervek fokozott működése útján. Mindezek mellett fokozódnak az anyagcsere-folyamatok, erősödik az immunrendszer, a forró levegő és a jeges fürdő kombinációjának köszönhetően pedig javul a keringés, regenerálódnak az erek, feszesebb, fiatalabb lesz a bőr stb. A lelki oldalt nézve pedig a magas hőmérséklet testre gyakorolt hatásának köszönhetően béta-endorfin hormon szabadul fel, ami stresszcsökkentő hatású. A szaunamester ugyanakkor rámutatott, hogy egy-egy vezetett szaunaprogram tovább erősíti ezeket a jótékony hatásokat, hiszen intenzívebb izzadást ér el a fokozott párásítással és annak keringetésével  a bent ülők testén. Az izzadás, mint egyfajta védekező mechanizmus jelentkezik, a bentlévők teste pedig a párolgás által hőt von el a test közvetlen közeléből, aminek hatására kialakul a test körül egy pár milliméter vastag páraburok. A szaunamester ezt hivatott a törölköző technikáival megmozgatni, és a testet közvetlen kontaktusba hozni az általa gerjesztett forró párával, ami a testet intenzívebb izzadásra készteti – magyarázta. Ezen felül a szaunamester különböző illóolajokkal, illataromákkal is dolgozik. Ezeket az anyagokat külön kiöntőtálakban, vagy ha van rá lehetőség, formázott jéggolyókra csepegtetve helyezi a kályhára, és itt a képződő gőz, mint az illatmolekulák vivőanyaga funkcionál. Az illóolajoknak sokféle hatása lehet, de a szaunában semmilyen illatot nem terápiás céllal használnak, hanem kifejezetten az élvezeti értéke miatt – hangsúlyozta. Ugyanakkor rámutatott, a különféle levendulaolajok (angol, francia, stb.) jellemzően nyugtató hatásúak, míg a mentás aromák, az eukaliptusz, a kúszó fajdbogyó hűsítő, vagyis hőérzet csökkentő hatású. Ez utóbbiakkal emiatt óvatosan kell bánni, mert egy szubjektív hűvös érzést okoz a testen, miközben az valójában felhevül, ez a kettősség pedig eltúlzott mennyiségnél rosszulléthez vezethet. Ezek ellentettjei a hőérzetet növelő aromák, amelyek jellemzően a fűszerolajok. Ilyen például a fahéjolaj, a gyömbér, az ánizs, vagy az édeskömény. Kedveltek az évszakhoz kötődő szaunaprogramok is, ősszel a rozmaring, boróka bogyó, fenyő, nyáron a koktélok illatait idéző citrusos aromák, tavasszal a virágos illatok, mint a jázmin vagy az ilang ilang, télen pedig a klasszikus, karácsonyt idéző narancs, szegfűszeg, fahéj.

Showelemek, ötvenfős szaunák

Míg Finnországban a szaunázás egyfajta csendes pihentető relaxáció, addig a nálunk is egyre divatosabb német-olasz eredetű irányzat, az úgynevezett showszaunázás. Itt a szaunázók minden érzékszervére hatni kívánnak, jóval túlmutatva a kiegészítő wellness tevékenységen. A szaunamesterek igyekeznek új dolgokat kitalálni, egyéniségek lenni, egyedi mozgáskultúrát találnak ki a törölközővel való látványventilációra, különböző zenékkel fokozzák a hangulatot, gyümölcsökkel, italokkal lepik meg vendégeiket, sőt, van amikor komplett műsort adnak elő. Persze ezeket ne feltétlenül egy néhány fős kabinban képzeljük el, ma már Magyarországon is működnek 50-60, sőt 80 fő befogadására is alkalmas szaunák, míg Lengyelországban a világ legnagyobb ilyen létesítményében közel 300-an izzadhatnak együtt, miközben egy már-már színpadi koreográfiára emlékeztető műsor elevenedik meg a szemük előtt.
Szabó Zoltán ha színházat nem is csinál, de a Bor mitológiája címmel mások mellett Hamvas Béla és Petőfi írásait, valamint Szarka Gyula dalait viszi be a szaunába, az illatok pedig a szőlő és a boros pince hangulatát idézik.

A hármas szabály

A szaunázóknak mindenképpen be kell tartaniuk a szauna, hűtés, pihenés hármas szabályát. Azaz a 12-15 perces kabinban töltött idő után először zuhannyal, majd a merülőmedencében, vagy a szabadban érdemes hűteni a testet, utána pedig pihenni 20-30 percet. A szaunamester hozzátette, a 9-13 fokos merülőmedencében a víz ránehezedik a testre, és elvezeti a hőt. Ugyanez történik a szabad levegőn is, csak ott a hőeláramoltatás lassabban, kíméletesebben megy végbe.

A szauna bölcsője

A szaunázás mai formája a skandináv, orosz területekről terjedt el, de az izzasztás különböző módszerei egymással párhuzamosan fejlődtek az évszázadok alatt. Az indiánok például Inipi nevű izzasztósátrukat használták gyógyításra és vallási szertartásokra, de az ősmagyaroknak is volt ehhez hasonló izzasztókunyhójuk. A legújabb korban aztán az 1936-os Berlini olimpiának köszönhetően terjedt el, amikor a sportolóknak az egészségtani hatásai miatt szaunákat építettek. A világon pedig lakosságarányosan Finnországban szaunáznak a legtöbben, az 5,5 milliós államban 2,5 millió szauna található.