Festmény a könyvespolcból

Honlapja szerint a Los Angeles-i autodidakta Mike Stilkey vonzódik a vintage papírokhoz, lemezborítókhoz, sőt magukra a könyvekre is szívesen rajzol vagy fest. Vegyesen használ tintát, színesceruzát, festéket és lakkot. Stilkey melankolikus és időnként hóbortos karaktereket ábrázol szokatlan terekben és fantasztikus vagy mesei történeteket fest meg. A hiány és az áhítat sóvárgó érzése érzelmi mélységet csempész a képeibe, és bevonja az olvasót az önelemzésbe a szeszélyes költészet, bölcsesség és misztikum segítségével. Stilkey munkája a Weimar-éra német expresszionizmusára emlékeztet és néhányan Edward Goreyhoz vagy Egin Schieléhez hasonlították.
 
Műveit nem csak gallériákban állították ki az Egyesült Államokban és világszerte, az olasz Porta Nuova vasútállomáson is eljuthatott az emberekhez.

Forrás: arrestedmotion.com és inspirationfeed.com

 
Mikortól számítod magad művésznek?
6-7 éve gondolok magamra hivatásos művészként. Amint eldöntöttem, hogy otthagyom a munkámat, és ebből élek meg, művész voltam. Ez a döntés tényleg elérte, hogy komolyabban vegyem magam és ráébredjek, kizárólag a mûvészetbõl kell megélnem. Amikor erre rájöttem, fejestől ugrottam bele.
 
Miért csinálod? Mit akarsz vele elérni?
Egyszerűen csak égetően vágyom rá, hogy alkossak. Nincs semmi, ami kielégítõbb lenne, mint létrehozni valamit a semmiből. A művészetemen keresztül annyi embert szeretnék elérni, amennyit csak lehet. A világ szeme elé tárni, megosztani a nézőpontomat - ezek vezetnek.
 
Miért épp könyvek? Nem adnak sima felszínt, így nem ideális festővászonnak, gondolom.
A kezdet kezdetén vonzottak a régi vagy megtépázott könyvoldalak mert nem csak egyszerű fehér rajzlapok voltak. Az öreg könyvlapoknak személyiségük és történetük van, ami inspiráló. Aztán elkezdtem a könyvborítókra festeni és az egész könyvre, és végül egymásra pakoltam a könyveket és a gerincükre festettem. Így nagyobb darabokat készíthettem, amik részként foglalták magukba a könyveket
Ahogy nagyobb méretű halmokat kezdtem összerakni, fontossá vált számomra, hogy kiselejtezett könyveket használjak fel, amikre már csak az elpusztítás vár. Újra szeretném hasznosítani őket a tevékenységemmel hogy második életet adjak nekik. Nagyon nehéz a könyvekre festeni, de ezzel egy időben a kihívás izgalmas is számomra.
 
A kialakult stílusod és motívumaid mit árulnak el rólad?
Alapvetően a fanyar humorom kifejezői és annak, ahogy a hétköznapi életet látom. Szívesen fedezem fel az emberek és állatok közötti kapcsolatot és szívesen ábrázolok elképzelt szituációkat, ahol az állatok karaktereket jelenítenek meg. Sok képemen szerepelnek emberi tulajdonságokkal felruházott teremtmények, például gitározó lovak, bokszoló galambok és zongorázó elefántok. Az arcképfestés is nagyon izgat (emberi és állati is). A portréimnak egy jól kivehető érzelmi eleme van, néha melankolikus, de mégis humoros.
 
Hogyan találod ki, mit csinálj legközelebb? Hol vagy mikor születnek az ötleteid?
Állandóan egy vázlatfüzetbe rajzolgatok. Ezenfelül tényleg próbálok olyan dolgokra fókuszálni, amik érdekelnek. Minél jobban érdekel egy tárgy, annál jobb lesz az eredmény. Rendszerint a hétköznapi életem keveréke valamivel, amit viccesnek vagy érdekesnek találok. Sok zenét is hallgatok, ami nálam az alkotási folyamatban fontos szerepet játszik. Sűrűn megesik, hogy ha meghallgatok egy számot, látom magam előtt a hozzá illő festményt.

További képek elérhetőek Mike Stilkey honlapján.