Szobanövényeink gondozása

Nil nocere, azaz ne árts. Ez a legfontosabb jó tanács, amit Hippokrates az orvosok lelkére kötött, és ennél tömörebben a növényeinkkel való törődés iránymutató szabálya sem fogalmazható meg: ápoljuk, de ne agyongondozzuk növényeinket. Célunk az legyen, hogy a legjobban megfelelő, legkedvezőbb életkörülményeket megközelítő viszonyokat teremtsünk számukra.
Az ápolás tehát azzal kezdődik, hogy növényeinket megfelelő helyre „telepítjük".
Az ápolási munkák szabályait maguk a növények is megmutatják. A növény fejlődése során alkalmazkodott környezetéhez, tehát bizonyos fokig külsejéről is levonhatunk arra vonatkozó következtetéseket, hogy milyenek a számukra optimális életkörülmények. A nagy felületű, puha állományú levélzet például a vízigényesség jele, hisz az ilyen levélfelület sokat párologtat. A pozsgás levélzet viszont képes a nedvesség tárolására, a viaszos bevonat gátolja a párologtatást, tehát az ilyen levélzettel megáldott növényről tudhatjuk, hogy alkalmazkodott a száraz körülményekhez. Vélhetően őshazájukban is kevés csapadékot kapnak, így nálunk sem fogják kedvelni a gyakori locsolást.
A növények fényigénye szintén különböző. Vannak kimondottan fénykedvelők és ismerünk árnyéktűrőket. Egyes fajoknál a levelek jellegzetes szép színezése csak megfelelő fénymennyiség esetén alakul ki. Az egyes növényfajokat az ablakban vagy állványokon, akár a szabadban célszerű fényigényük figyelembevételével elhelyezni. Északi fekvésben, vagy a szűk utcák beárnyékolt ablakaiba ne erőltessünk a színes levelű fajtákat, hisz ezek többnyire fényigényes növényeket. Hisz szép számmal találunk mutatós árnyéktűrő fajokat - ezek közé tartozik a legtöbb zöld levéldísznövény és a páfrányfélék is.
Verőfényes nyári napokon, különösen a déli órákban az üveges verandák vagy déli fekvésű virágablakok növényeit árnyékolóval védenünk kell a túlzott fénysugárzás ellen. Az üvegen keresztül a levelek megperzselhetődnek, a levegő is túlságosan felmelegszik, s a növényeket a nagy párologtatás okozta vízveszteség nagyon megviseli.
Az öntözés szerepét külön nem kell hangsúlyozni, mert mindenki ismeri. Növényeink a szükséges vízmennyiséget rendszerint a talajból veszik fel, emellett azonban fontos a levegő páratartalma is. A növények öntözésére jó recept nincs. Általános szabály, hogy talajuk állandóan nyirkos legyen. Ezt legkönnyebben tapintással állapíthatjuk meg. Ha talaj felső rétege szárazon morzsás: öntözzük. Egy-egy önözéskor mindig az egész földlabda nedvesedjék át. Önözésre lehetőleg mindig állott vizet használjunk.
Vannak vízigényes növényfajok, amelyek vízbe állítva díszlenek legjobban (pl. vízipálma). A legtöbb növény azonban nem kedveli a túlzott önözést, a túlöntözés hatása többnyire levélsárgulás, gyökérrothadás formájában jelentkezik. Hasonló jelenségeket észlelhetünk, ha a tartóedénynek nincs lefolyónyílása, s a fölösleges öntöző víz nem folyhat ki. Ilyenkor a pangó víz még fulladást is okozhat. A gyökérrothadás legbiztosabb jele az, hogy a növény levele zöld ugyan, de a talaj nedvessége ellenére fonnyad. Máskor az elkorhadt gyökerek nem bírják ki a felső hajtások súlyát, s a növény kidől a tartóedényből. Ilyenkor az elpusztult gyökereket éles késsel távolítsuk el az ép részig, utána ültessük át a növényt megfelelő méretű edénybe, jó vízáteresztő talajba. A növénynek ilyekor rendszerint kevés gyökere marad, ezért egy ideig dugvány módjára kezeljük, párás környezetet biztosítsunk számára.
A vízadagolást a növény egyedi igényén kívül a hőmérséklet, a levegő páratartalma és a napfényes órák száma is befolyásolja. Alacsony hőmérsékleten, téli időszakban mindig óvatosan öntözzünk. Vigyázzunk arra, hogy a tányérkában, cseréptartókban ne maradjon felesleges öntözővíz. Ha párásabb a levegő a növény kevesebbet párologhat, ezrét öntözni se kell annyira, mit száraz levegőjű helyen.
Ügyeljünk a növények nyugalmi időszakának betartására, amely növényenként más-más évszakban van. Ilyenkor a növények nem hajtanak új levelet és hajtást, csak a meglévőket tartják fenn, tehát magától értetődően kevesebb vizet és ritkább tápoldatozást igényelnek. Ez a pihenési időszak legfeltűnőbb a kaktuszfélénél és a pozsgás növényeknél, amelyeket a levélkaktuszok kivételével a tél folyamán a szó szoros értelmében szárazon kell tartanunk és a tavasz folyamán bőséges virágzással fogják meghálálni ezt a növényeink.
Nagykutasi Viktor kertész