Alágyújtós

Alágyújtós – e kifejezés hallatán valószínűleg mindenkinek a téli fűtési szezon, jobb esetben a nyári grillezés jut az eszébe. Nos, a következőkben egyetlen szó sem esik a télről vagy a grillezésről. 

Viszont kánikula ide, kánikula oda, kegyetlenül végigszalad a hideg az ember hátán, amikor látja: vannak, akik lepöckölik az égő cigarettacsikkeket többemeletes házak magasabb szintjeinek erkélyeiről, ablakaiból. 

Nem kell tudós fizikusnak lennünk ahhoz, hogy felmérjük az ebből származó veszély nagyságát. Ugyanis egy kisebb szélmozgás, huzat, netán erősebb széllökés a csikket befújhatja egy másik lakás nyitva hagyott ablakán, erkélyajtaján, s ott bent parázsként bármit lángra lobbanthat. Akik meg így szabadulnak meg az égő cigarettavégtől, adott esetben már későn gondolhatnak arra, hogy bizony, saját maguknak gyújtottak alá. Az elmúlt esztendőkben volt is példa ebből keletkezett lakástűzre – vagy épp az erkélyen megszáradt ruha emiatt kapott lángra. 

A legrosszabbat megelőzendő, tudatosítani kellene az emberekben: ha dohányzik valaki az erkélyen, ugyan, használjon már hamutartót, s ne annak tartsa a háztömbök előtti járdát, zöldövezetet. Másrészt e rekkenő hőségben, hosszú időn át tartó erős napsütésben ugyancsak „alágyújtósok" lehetnek az utak mentén az autókból kihajigált flakonok, üvegek, hogy a csikkeket ezúttal ne is említsük.  

Kérjük tehát a „lánglelkű" ifjakat, nőket és férfiakat, viseltessenek ott fenn az erkélyen nagyobb felelősséggel – hogy az „alágyújtós" kifejezésről mindenkinek kizárólag a téli fűtési szezon, vagy a nyári grillparti juthasson eszébe...