Előítélet helyett

A nők arányos közéleti képviseletéről, a női kvótáról folytattak vérre menő vitát a tévében. Egy publicista hevesen kikelt ellene, mert szerinte nem igazságos előnyhöz juttatni valakit csak azért, mert nő. Mondta ezt egy olyan országban, ahol a nők parlamenti aránya mindössze tíz százalék, női minisztert pedig jelenleg egyet sem tudunk megnevezni. Értem én az aggályait, de! Ha a világunk ideális lenne, ahol mindenki egyenlő eséllyel pályázik a képességeinek megfelelő posztra, akkor jogos lenne a felháborodása. A társadalmunk azonban igazságtalan és tele van előítéletekkel. Még a parlament sem mentes a szexista beszólásoktól. Azokban az országokban, ahol több a női vezető, képességeik mellett azt tartják pluszelőnyüknek, hogy jóval empatikusabbak és szociálisan érzékenyebbek férfitársaiknál. Ahol már nálunk is alkalmazzák a kvótát, érezhető a szemléletváltás.

De ne ragadjunk le a politikánál! Fejlett demokráciákban létező modell, hogy ha egy állásra azonos képességű fehér és színes bőrű jelentkező pályázik, akkor az utóbbit részesítik előnyben. Azért, mert nekik sokkal nehezebb érvényesülniük, nehezebb megküzdeniük a társadalomban meglévő előítéletekkel. Ez pozitív diszkrimináció, ha úgy vesszük, ez sem igazságos. Viszont hatékony eszköze a felzárkóztatásnak, mert ők mutatnak követendő mintát a többieknek. Helyzetbe kell hozni a lemaradt rétegeket, csak így léphetnek magasabb szintre. Ezt itthon is alkalmazhatnánk. A romák például elvétve látnak maguk közül kiemelkedő, sikeres pályát befutó példaképeket. Hiányzik a motivációjuk a tanuláshoz, nincs miért változtatniuk a rossz gyakorlaton.

Nem ördögtől való a pozitív diszkrimináció és a női kvóta sem. Élhetőbb és talán még igazságosabb is lehet általuk a világunk.